Akácvirágos gofri vadrózsás almamártással

Az utóbbi időben olyan elfoglalt vagyok, hogy a határidős kötelezettségek és a napi rendszeres teendők mellett nemigen jutott időm másra, de ma reggel fellázadtam, s lementem Rögződbe. Virágja teljében van az akác, s kezd nyílni a vadrózsa is. Ebből terveztem meg a mai ebédünket.

Akácvirágos gofri

Hozzávalók:50 dkg  liszt, 4 tojás, 1 kiskanál só, 10 dkg akácvirág (kb. 25 db) szára (és rovarok :)) nélkül, 10 dkg cukor, 5 dl tej, kb. 2,5 dl buborékos ásványvíz (szóda)

Elkészítése: az akácvirágot leszedjük a szárról, s figyelünk arra, hogy ne legyen a virágban rovar. A 4 tojás sárgáját kikeverjük a cukorral, beletesszük a sót, a lisztet és a tejet váltakozva adjuk hozzá keverés közben, majd annyi ásványvizet adunk még hozzá, hogy sűrű palacsintatésztát kapjunk. A tojásfehérjét habbá verjük, belekeverjük az akácvirágot, majd óvatosan a tésztához keverjük. A felforrósított gofrisütőben kisütjük.

Vadrózsás almamártás

Hozzávaló: kb. 60 dkg =4 db téli alma (pl. Jonatán), 10dkg vaj, 10 dkg cukor, kb. 60 db vadrózsavirág szára, zöld része nélkül.

Elkészítése:A rózsákról lecsipkedjük a zöld csészeleveleket, az almát kimagozzuk, s apróra vágjuk (én nem hámozom meg), a vajat s benne a cukrot felolvasztjuk, s megpároljuk benne az almát lassú tűzön, fedő alatt. Végül a rózsaszirmokat is hozzátesszük, átpároljuk. 

Az eMpszi étrendje szerint tésztanapi étel.

Zöldséges szelet rukkolás salátával

Tavaszi szelet néven tálaltak valami hasonló ételt a napközinkben. Még úgy is szerettem, ahogy ott készítették. Soha nem kérdeztem meg, a receptjét, egyike lett ez nálunk azoknak az ételeknek, melyeket úgy következtettem ki. Én nagyon szeretem, s elég változatosan lehet készíteni, attól függően, hogy éppen milyen zöldségünk van. Borsó, kukorica, sárgarépa – ez a leggyakoribb. De például karfiol, brokkoli,zöldbab, pritaminpaprika (most ezek jutnak eszembe) is nagyon jól felhasználótok ehhez az ételhez.

Hozzávalók: 80 dkg sertéskaraj vagy comb, 0,5 kg zöldborsó, 0,5 kg csemegekukorica (fagyasztott), 20 dkg sárgarépa apró kockákra vágva. 4 kisebb v. 2 nagyobb fej vöröshagyma, 4-6 gerezd fokhagyma, 4-5 evőkanál olaj, 5-6 dl húsleves v. zöldségleves (alaplé), só, bors.

Elkészítése: A húst kis tenyérnyi szeletekre vágjuk, sóval, borssal, zúzott fokhagymával összekeverjük, állni hagyjuk. A vöröshagymát félbe, majd vékony szeletekre vágjuk. Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk az olajat. Beletesszük a hagymát, és kevergetve megpirítjuk. Kiszedjük a hagymát egy tűzálló tálba vagy magas falú tepsibe. A hagymás olajban a hússzeletek mindkét oldalát egy kicsit megpirítjuk, s a hagymára tesszük. A serpenyőben maradt olajban utoljára a zöldségeket forrósítjuk át, pároljuk egy kicsit a maradék fokhagymát is belezúzzuk, sózzuk, borsozzuk. Ráöntjük a húslevest, és a hagymához és a húshoz keverjük az egészet. A tűzálló tálat lefedjük. (a tetejével vagy alufóliával), s forró sütőben harminc percet sütjük.

Rukkolás saláta

Hozzávalók: Egy marék rukkola, néhány levél medvehagyma, egy fej zöldsaláta. 1 evőkanál mustár, 1 kávéskanál só, 1 kiskanál méz, 3 evőkanál olaj.

Elkészítése: A mustárt jól kikeverjük, s apránként hozzáadjuk az olajat, a sót, a mézet. Az így elkészített öntetbe alaposan beleforgatjuk a felaprózott zöldeket.

A zöldséges húshoz jó köret a párolt rizs, de aki figyel az ételtársításra, hagyja el az egyéb köretet, elég a saláta mellé. Az eMpszi étrendje szerint húsnapi étel.

U.i. A rukkola (borsmustár) és a medvehagyma is itt termett az udvarunkban. Két éve vettem pár rukkolapalántát a piacon, elültettem, aztán hagytam, éljen, ahogy tud. Szépen felmagzott, elszórta a magját, fütyült a hideg télre tavaly, idén a havas tavaszra, szépen szaporodik. A medvehagyma úgy került a kertbe, hogy egyszer a gyerekek szedtek nekem valahol. Aztán volt benne két-három gyökeres szál is, elültettem, s most van pár szál saját medvehagymám. :)

Vargabéles

Töredelmesen bevallom, hogy soha nem ettem, de még csak nem is láttam vargabélest – eddig. Tegnap Annamari vetette fel, hogy ma az lehetne az ebéd, mert látja, hogy van hozzá minden itthon, ami kell. Nos, szégyen ide, szégyen oda, elkezdtem nézegetni az interneten, hogy milyen is ez az étel. Aztán a következő végeredményre jutottam. (Ez kb. 8 személynek elegendő mennyiség egy kiadós leves után főételként. De desszertnek is adhatjuk pl. eperöntettel ahogy a http://www.desszert.eu/vargabeles-n olvastam. – akkor még több személy megvendégelésére alkalmas ennyi belőle.)

Hozzávalók:40 dkg száraz metélttészta, 5 dkg vaj, 1 csomag réteslap, 80 dkg túró, 40 dkg tejföl, 16 dkg + 6 evőkanál cukor, 6 tojás, 1 evőkanál vaníliaaroma (10 dkg mazsola), 1 evőkanál olaj v.olvasztott vaj. Porcukor a tálaláshoz. (Elvileg mazsola is tartozik a recepthez, de Annamari nem szereti a mazsolát, ezért kihagytam belőle.)

Elkészítése: A metélttésztát forrásban lévő vízben kifőzzük. Leöblítjük, összekeverjük a lágy vajjal, félretesszük. A túrót összetörjük, összekeverjük a 16 dkg cukorral, a tojások sárgájával, a tejföllel és a vaníliaaromával (az előzőleg egy kis időre beáztatott mazsolával). A tojásfehérjét felverjük habnak, és belekeverünk 6 kanál  cukrot. Majd ezt a cukros tojáshabot óvatosan a tésztás masszához keverjük. Egy magas oldalú tepsit kikenünk olajjal vagy olvasztott vajjal, s kibéleljük a réteslapok felével úgy, hogy az egymásra kerülő réteslapokat is megolajozzuk v. megvajazzuk. A réteslappal bélelt tepsibe öntjük a már együtt lévő nyersanyagot, s maradék réteslapokkal betakarjuk, úgy, hogy az egymásra kerülő lapokat szintén megkenjük vajjal v. olajjal.

Előmelegített sütőben 180 fokon kb. fél óra alatt megsütjük (Akkor kész, amikor a réteslap a tetején szépen megpirult.) Tálaláskor meghintjük porcukorral.

Az eMpszi étrendje szerint nem tartozik az ajánlott ételek közé, de mint minden egyebet, ezt is tésztanapon kóstoljuk meg, ha mégis szeretnénk.

Csokihab repeta

No, még ilyent nem csináltam. Egy régi bejegyzést még egyszer beírok. Mindezt azért teszem, mert a Facebookon előjött ez a kép, de nem jó helyre mutat a link.
Húsvét előtt jól is jöhet ez a recept. :)

Nos, akkor íme az ismétlés: Csokihab tésztanapra

No, persze nem egész napra, hanem csak valami jó zöldséges tészta, valami finom saláta után. Mert azért a csokihab nem jóllakásra való. Egy bizonyos mennyiségnél több elfogyasztása nemcsak a kalóriák miatt mellőzendő, hanem a közérzetükre sincs jó hatással, ha a kelletétén többet eszünk belőle. Mert azért eteti magát, meg kell hagyni! Így semmiképpen sem a tésztanapi étrendünk alapja, csupán koronája lehet. De koronának aztán ragyogó. Az még hozzátartozik a képhez, hogy az itt közölt mennyiség bőven elegendő egy nagylétszámú társaságnak, mert csokihabot készíteni akkor a legjobb, ha a sok vendégtől sok babért learathat a készítője.

Van egy falu Provence-ban, ahol az egyik legnagyobb szakácsgurunak, Alain Ducasse-nak  is van étterme, és ahol élt egy-két magyar is. Erre a falucskára mondta Bereményi Géza, hogy "márpedig ilyen falu nem tud lenni, ez egy filmnek lehet a díszlete".

Szóval, volt ott egy másik nevezetes étterem is, La Table du Lutin néven, ahol olyan csokihabot készítettek, amiért 150 km-ről is eljöttek, még cukrászok is!... Pedig azon a környéken tíz méter egyenes út sincs. Én is jártam ott Pécsről, és én is ettem abból a csokihabból, aminek a receptjét most megosztom mindenkivel.

Csokihab azaz mousse au chocolat a la Table du Lutin

Hozzávalók: 40 dkg fekete csokoládé (legalább 60-70%-os és minél jobb minőségű), 20 dkg vaj, 25 dkg porcukor, 8-10 tojás (a tojások méretétől függően.)

Elkészítése: A tojást szétválasztjuk, a fehérjét félretesszük, a sárgáját a porcukorral addig keverjük, amíg tükörsima lesz. A lágy (nem felolvasztott!) vajat és hozzákeverjük a cukros tojássárgájához. A csokit összetörjük, megolvasztjuk. (Megtehetjük ezt egészen egyszerűen úgy is, hogy hozzáadunk 1-2 evőkanál vizet, s betesszük a mikróba, majd onnan kivéve teljesen simára keverjük). Az olvasztott csokoládét hozzákeverjük az eddigi masszánkhoz. (Gyorsan dolgozzunk, hogy ne hűljön ki a csokoládé.)

 A tojásfehérjét kemény habbá verjük egy csipet sóval. A keményre vert fehérjét ráöntjük a csokira. Majd egy keverőlapáttal „függőleges köröket leírva az alul lévő csokit a óvatos, lassú mozdulatokkal hozzákeverjük a tojásfehérjéhez. Az a cél, hogy úgy keverjük össze a két anyagot, hogy a tojáshabban lévő levegőbuborékok benne is maradjanak, mert ez adja majd meg a habunk megfelelő állagát. Ha türelmetlenül dolgozunk, és a szokásos oldalirányú kevergetést alkalmazzuk, akkor „kiverjük a levegőt” a habból. Amikor a két összetevő már teljesen egyneművé keveredett, akkor néhány órára a hűtőbe tesszük, a hűtőből kivéve azonnal adagoljuk és tálaljuk.

Párolt káposzta egy kicsit másként

Valahogy az az ötletem támadt, hogy egy kicsit gazdagabban fűszerezzem a párolt káposztát, mint ahogy ez a családból ránk hagyományozódott. Az asztalunk körül mindenkinek ízlett, ezért megörökítem.

Hozzávalók: 1 kg káposzta, 6 kávéskanál só, 4 evőkanál olaj, 2 evőkanál cukor, 2 dkg (5-7 gerezd) fokhagyma, 4 evőkanál szójaszósz, 4 evőkanál almaecet, 1 kávéskanál őrölt bors, 1 kávéskanál őrölt kömény, 2 kávéskanál csípős őrölt paprika, kb. 3 dl víz, 1 szál zöldhagyma vagy 1 csokor snidling (elhagyható).

Elkészítése: A káposztát káposztagyalun legyaluljuk vagy késsel vékony szálakra vágjuk. Alaposan összekeverjük a sóval. Állni hagyjuk. Akár több órával korábban is besózhatjuk. Az olajat megforrósítjuk egy elég nagy lábosban, és ebben nagy lángon néha meg-megkeverve, majd lefedve addig pirítjuk a káposztát, amíg halványan barnulni kezd. Ekkor az edény egyik oldalára húzzuk a káposztát, az üres részre hintjük a cukrot, és addig várunk, míg karamellizálódni kezd. Amikor már barna (de nem égett!!! ) a cukor, akkor összekeverjük a káposztával (ez pár perc, ne hagyjuk magára a készülő ételt), hozzáadjuk, a szójaszószt, az ecetet, a zúzott fokhagymát, a borsot és a köményt. Jól átkeverjük, és felöntjük egy kis vízzel. (Ne tocsogjon, csak legyen egy pici szaftja.) Végül a paprikával is megszórjuk. Jól összekeverjük. Rászórjuk az apróra vágott újhagymát vagy snidlinget, és tálaljuk.

Megjegyzés: Figyeljünk arra, hogy különböző minőségű és sósságú szójaszószok vannak forgalomban, ezen kívül azt is tudnunk kell, hogy az almaecetek általában 6 %-osak, ellentétben a 10-20 százalékos fehérecetekkel. Az ízesítésnél ezeket vegyük figyelembe. A megadott mennyiségek csak tájékoztató jellegűek.

Sültek mellé köretnek nagyon finom, de pl. tésztával vagy rizzsel önálló húsmentes étel is lehet.

Az empszi étrendje szerint önmagában semleges étel. Ezért húsok mellé húsnapon, rizs mellé zöldségnapon, tészta mellé tésztanapon ajánlom.