229. Zöldségnapra: Tárkonyos fejtettbab ezüsthagymával

A fejtettbab kifejezetten nyári étel. Bár íze és kinézete a szárazbabra emlékeztet, elkészítési módjában és emészthetőségében mégis inkább a zöldborsóhoz áll közel. Frissen fejtve főzzük, bár fagyasztani is szokták, így télen is rendelkezésünkre áll.

Tárkonyos fejtettbab ezüsthagymával

Hozzávalók személyenként: 20 dkg fejtettbab, 1 kiskanál olaj, fél fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, só,  kiskanálnyi apróra vágott tárkonylevél,  kiskanál tejföl.

Tálaláshoz: 1 fej ezüsthagyma, só, pár csepp citrom

Elkészítése: A vöröshagymát apróra vágjuk, a fokhagymát összezúzzuk és az olajon sóval együtt dinsztelni kezdjük. Hozzáadjuk a babot, jól átpároljuk, majd annyi vizet adunk hozzá, hogy éppen ellepje. Fedő alatt puhára főzzük. Míg a bab fő, az ezüsthagymát felszeleteljük és megsózzuk. Mikor a bab megfőtt, levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejfölt és a tárkonyt, majd a babszemek egy részét az edényben villával vagy botmixerrel pépesítjük. Így sűrítjük be főzeléket, felesleges lisztet hozzáadni. A sózott hagymával tálaljuk. Tálaláskor ízlés szerint akár a babot akár a hagymát egy kevés citrommal ízesíthetjük.

Karcmentes önbecsülés

Mondtam már, hogy karcmentes az önbecsülésem? Már egy ideje ezt tudatosan állítom elő magamnak. Nem így születtem én sem. Sőt, nagyon is érzékeny vagyok alapból. De hogy hogyan reagálunk a környezetünkre, ezt szabadságunkban áll alakítani. Lehet, hogy mondanak olyasmit emberek, melyek fájdalmat okoznak, de hogy belemerülünk ebbe a fájdalomba, és sajnáljuk magunkat, vagy igyekszünk megérteni a bennünket megsértő valódi szándékát, és arra, nem pedig a sértésre reagálni, az már csak rajtunk múlik. 

Hihetetlenül hangzik, hogy én döntöm el, hogy megsértődöm-e vagy sem? Kicsit hihetetlen, de mégis van benne igazság. Talán úgy, hogy megtehetem, hogy nem engedem ösztönösen szabadjára az érzelmi reakcióimat, hanem hatalmamban áll átgondolni a helyzeteket, és másként reagálni. És a sértődés helyett másként reagálni érdemes. Mert aki megsértődik, az kiadja a gyeplőt a kezéből. Aki megsértődik, az kiszolgáltatott. Önmagát őrli, sötét képeket gyűjt, melyeknek vannak ugyan olyan részletei, melyek valamiféle kapcsolatban állhatnak a valósággal, de döntő többségükben csak alkotott képek. Viszont a fejünkben alkotott képek, az elképzelt események hasonlóan befolyásolnak bennünket, mint a valósak. Hiszen elég csak egy idegesítő helyzetre gondolni, éppen olyan kellemetlenül érezzük magunkat perceken belül, mintha éppen átélnénk. 

Hogy eszünkbe jut-e valami vagy sem, az nem függ tőlünk. De hogy egy-egy gondolatnál elidőzünk-e, belemerülünk-e az általa hozott hangulatba, vagy tudatosan továbblépnünk, az már rajtunk múlik. Sokszor érdemes elgondolkozni rajta, hogy mi a hasznosabb.

Holnap folytatjuk.