Spárgakrém-leves

A spárgát megtisztítottam, a fás szárvégeket levágtam, letörtem. A párolóedényben feltettem párolódni.

Újhagymát és medvehagymát összevágtam, s egy kis olajon megfonnyasztottam.

Amikor a spárga megpuhult a gőzben, a spárgafejeket kb. 6-8 cm-es darabokban levágtam (ezzel további terveim voltak), a maradék sípot összekarikáztam (hogy még véletlenül se legyen rostos), és turmixszal pépesítettem. Sóval, borssal, őrölt szerecsendióval, egy csepp cukorral ízesítettem, hozzátettem a zöldeket, még egyszer belenyomtam a mixert, de nem pépesítettem el teljesen a hagymákat. Tejölt kevertem hozzá, felengedtem a spárga párolóvizével, melyet egy kis tiszta vízzel kiegészítettem. Összeforraltam. Egy kis citromot csavartam bele, és saját magam készítette(! :) ! ) levesgyönggyel tálaltam.

Ferenc fiam nem jutott el a második kanálig. Neki valahogy nem tetszett ez a művem, de a többiek jóízűen ették. Nekem is ízlett. Valószínű a spárga olyan karakteres zöldség, hogy két táborra osztja az embereket. De az is lehet, hogy jobb ötlet lett volna valami kipróbált recept szerint főzni a leveset, és nem improvizálni a „na lássuk, mit hozunk ki abból ami itthon van” bevett szokásomhoz híven.

Az ételtársítára figyelő étkezésben a levesgyöngy miatt írtam tésztanapra, de enélkül a legszigorúbban vett semleges étel.

Milyen tapasztalataid vannak a spárgával kapcsolatban?