Színes türelem-játék

Olvastam a minap egy céklás-kecskesajtos receptet. Nagyon jól nézett ki a képen (sajnos nem tudom megmutatni, mert egy könyvben láttam.) Erről jutott eszembe, hogy van még itthon négy cékla, és ott van egy újabb adag a ricotta ihletésű túrómból (Itt látható egy korábbi bejegyzésben). Aztán eszembe jutott az is, hogy van még egy maroknyi vajon párolt spenót is, amit tegnap csak megpároltam, hogy majd kezdek vele valamit. Nos, ez a valami ez lett.

Spenótos túrógolyó

Fellazítottam az egyébként sóval tömörre gyúrt túrót (melyben ugye már készítéskor belekerült a tejföl), és belekevertem az apróra vágott, fokhagymával ízesített vajon párolt spenótot.

Golyócskákat formáltam a masszából.

Túrós céklafalatkák

A céklát már pár órája megsütöttem, s ki is hűlt. A hagyományos ízesítésű céklasalátához is inkább sütni szoktam a céklát mint főzni. Egyszerűen csak megmosom a céklát és héjában odateszem a legmagasabb hőfokra állított sütőben sülni. Kb. 1 óra alatt sül meg. Így a cékla nem veszt a színéből és a benne lévő cukor meg karamellizálódik egy kicsit, s szerem ezt az ízt.

Szóval meghámoztam a céklát, és az évezredek óta kizárólag a cékla szeletelésre használt hullámos vágómmal felszeleteltem. (Persze bármi mást lehetne ezzel az eszközzel vágni, de most jutott eszembe, hogy eddig ez eszembe sem jutott.) A szeleteket meglocsoltam citromlével, és megszórtam őrölt köménnyel.

A sült cékla nagyon jól magba szív mindenféle salátalevet, így a citromlevet is pillanatok alatt felitta. Két céklaszelet közé tettem egy adag túrót, jól összenyomtam, majd éles késsel csíkokat, majd falatkákat vágtam belőle.

Plusz egy íz

Közben Anya mondja, hogy ha összetenném a két kreálmányt, akkor nemzetiszín étel lenne. Erről eszébe jutott, hogy 1941 húsvétján, amikor hozzájuk a Délvidékre (ő zentai származású) bevonultak a magyar csapatok, akkor olyan szandált húztak, melynek egyik pántja piros volt, a másik zöld, s így a fehér zoknival még a lábuk is ünnepelte az általuk már olyan régen várt eseményt.

Felbuzdulva az ötleten, megkóstoltam a három ízt együtt. Állítom, kifogástalan ízharmóniát adtak így együtt a citrommal ízesített cékla (édes-savanyú), a túró (sós) spenót (kesernyés) a fokhagyma (erős). Már a türelem és az alapanyag is fogytán volt, de azért még előállítottam néhány „patrióta falatkát”. :)

Sajnos a főzés türelmet igénylő, tálalós részben nem vagyok valami erős. Süteményeket sincs türelmem sütni. Ez a hiányosságom jól látszik a fényképeken is, de úgy gondolom, legyenek csak itt a művem a maga valóságában, mert hátha valaki kedvet kap hozzá, és sokkal szebbre megcsinálja.