Oldalak

2010. április 27., kedd

Spenót-bundáskenyér


Én mindig szerettem a spenótot. Gyerekkoromban is. És a gyerekeim is mindig szerették ,a férjem is. Úgy egyébként meg nem lengte körül semmi misztérium. Se pró se kontra. Egy volt a jó néhány hétköznapi étel között. Egy azonban biztos. Sehogy máshogy nem tudtam elképzelni a spenótot, mint bundáskenyérrel. Ez nekem így volt egy étel. Emlékszem, mennyire értetlenül álltam a dolog előtt, mikor a napköziben főt tojást adtak hozzá. Arról nem is beszélve, amikor később meg már csirkecombot. Minden újító és kísérletező kedvem ellenére ma is, ha hagyományos spenótot készítek, ahhoz kizárólag bundáskenyeret sütök.

Most a fénykép kedvéért vannak felül a kenyérkocák. Egyébként az úgy „van”, hogy az ember a maga tányérján kockára vágja a bundáskenyeret, s arra szedi rá a spenótot. De megyek is és csinálok még egy képet, amin talán ez jobban látszik.

A spenót úgy készül, hogy a lehető legkevesebb vízben (mert én nem szoktam leönteni a levét – nyilván ez is az extrém szokásaim közé tartozik) megfőzöm a spenótot. (Addig főzöm csupán, amíg összeesik). Aztán világos fokhagymás rántást készítek, melyet egy kis tejjel hígítok fel. A spenótot botturmixszal pépesítem, és hozzákeverem a rántáshoz. Sózom, s még fokhagymát is török bele, ha úgy kívánja az íze. A botturmix előtti korban a pépesítés vagy paradicsom-passzírozóval történt, vagy nagyon apróra vágták késsel. Be kell vallanom, hogy „előző életemben” (akkor amikor még egyáltalán nem figyeltem oda a főzésre, és leginkább csak az számított, hogy minél gyorsabban elkészüljön az étel) fagyasztott spenótot használtam. Így a pépesítés nem került szóba. Tehát én soha nem passzíroztam, vágtam, csak emlékeim vannak róla.

A bundáskenyér meg úgy, hogy felverem a leütött egész tojást villával, egy kis sóval, s egy kevés tejet öntök bele. Ebben megmártom a (szikkadt) kenyérszeletet, és forró zsírban kisütöm.

Most átsuhant az agyamon, hogy méltó dolog-e egy gasztroblogban leírni a bundáskenyér elkészítésének módját. Nos, arra jutottam, hogy igen! És ez fogom is csinálni, hogy a legegyszerűbb dolgokat is leírom. Legyen együtt minden, ami eszembe jut.




7 megjegyzés:

  1. Állandóan kotnyeleskednék, szólj rám, ha sok vagyok... Csak mert eszembe jutott egy spenót módozat, amit most nem osztok meg, no de a bundáskenyér, az egy zseniális találmány...

    Ha akarom édes, ha akarom sós...

    Nem állítanám határozottan, hogy fogyókúrás módozat, de kihágós napon akár érdemes megkóstolni. Készítsük el az ízlésünknek megfelelő bundáskenyeret, de előbb tegyük a kezünk ügyébe a többi fontos hozzávalót.

    Ezek pedig a porcukor, őrölt fahéj és reszelt citromhéj. Nos, miután kisültek a bundás kenyérszeletek, azon melegében hintsük meg porcukorral, szórjunk rá reszelt citromhéjat és/vagy fahéjat. Ízlés szerinti vastagságban és összetételben...

    Végül is olyasmi ízhatása lesz, mint a bécsi fánknak... és sajnos nagyon finom!

    Javasolnám cukor helyett a fruktózt, kevesebb lelkiismeretfurdalás okoz, de az élmény ugyan az!

    VálaszTörlés
  2. Gyöngyi!! mennyei ízeket idéztel fel bennem! imádom a spenótot... köszönöm!

    VálaszTörlés
  3. Zefír (már csak így jön a számra a megszólítás, ugye nem baj?) Dehogy vagy "sok"! Örülök, ha mondod, amit gondolsz, és a jó ötleteknek is örülök, a többnek még jobban, úgyhogy jöhet a spenótvariáció is. :)

    Oximoron, nagyon szívesen máskor is. :) :) :)

    VálaszTörlés
  4. Az számomra megtisztelés, ha itt is Zefirnek szólítasz.

    A spenótom úgy készül, hogy először is mivel szörnyen lusta vagyok, fagyasztott spenótot (és nem parajt, az nekem olyan nem is tudom milyen hangzású szó,de nem kedves) veszek. Tudom, hogy a friss az igazi, de olyat még szégyen ide, gyalázat oda, soha nem csináltam.

    Zsiradékot hevítek, fokhagymát pirítok benne, nem keveset, mert az az egyetlen fűszere a spenótnak. Azon kívül csak a só, ami ugye nem fű-szer...

    A készre pirított fokhagymás zsiradékra teszem a kiengedett spenótot. Közben zsemlét -én csak is frisset, megáztatok annyi tejben, amennyit épp felszív, de nem lesz tőle nagyon tocsogós. Megtépkedve áztatom...

    Aztán az áztatott zsemlékkel sürítem készre a krémet úfgy, hogy nem egészen símára turmixolom botmixerrel az egészet. Tényleg nem kell bele túl sok tej, másként nem sűrítjuk, inkább hígitjuk a főzeléket :) A fégén én még egy kis frissen zúzott fokhagymát adok hozzá. Nálunk a feltét a (feltétlenül) folyós sárgájú tükörtojás.

    Az utóízesítő fokhagyma helyett -amikor felvágni akarok, saját gyártású fokhagymaolajjal öntöm meg a kitálalt főzeléket. Jól mutat és isteni az íze!

    Bocsánat, hogy hosszúra sikeredett.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a receptváltozatot. Jól hangzik. A következőkben jöhet a saját készítésű fokhagymaolaj receptje. :)

    VálaszTörlés
  6. No, az igazán nem ördöngősség. Ha nem kirakatba kerül hanem fogyasztásra, akkor egy üvegbe zúzott fokhagymát töltök, arra olajat, és hagyom összeérni (két hét biztosan kell neki). Az arány ("ahogy eszik úgy puffad") kinek kinek ízlése szerint való. Sok fokhagyma sok íz, kevés fokhagyma sok felesleges pepecselés... Érdemes az érés után átszűrni!

    Mértékkel használni, túlzott fogyasztása emésztési zavarokat okozhat!

    VálaszTörlés