A marhapörkölt

A rozsdáshús kapcsán szóba került a marhapörkölt a minap. Nos, ezt legjobban marhalábszárból szeretem. Bár elég közeli rokona a másik marhahús-ételnek, mégis egészen más.
Itt is fontos kellék számomra a zsíron (és nem egyében) sóval dinsztelt hagyma. Ezzel kezdődik a főzés. Ha nyár van, akkor a hagymával együtt húsos paprikát is dinsztelek apró kockára vágva, magházastól. Amikor ezek jól megpárolódtak, akkor keverem hozzá a kockára vágott húst. Jól összekeverem. Amikor már elég sok levet engedett, akkor keverem hozzá az őrölt pirospaprikát (ennek a minősége döntő a végeredmény szempontjából). Van, hogy még őrölt köménnyel is fűszerezem, de nem mindig. Amikor tehetem, vörösbort öntök még hozzá (hát ez van, hogy kimarad). Szükség esetén pótolom az elpárolgott vizet.
A pörköltfőzés egyesek számára szertartás. És egyáltalán nem fér bele a receptbe, hogy egyszer így, s máskor úgy. De a pörköltfőzés nem is asszonyi dolog ám. És leginkább nem gázon, hanem szabadtűzön, bográcsban kell főzni. Amit én főzök, az csak olyan „asszony által főzött” másodrangú pörkölt. De ennek ellenére nem szoktam szégyenkezni miatta.