Most, hogy elkezdtem gasztroblogokat olvasni, most jöttem rá, hogy a húsvéti sonkával is úgy jártam, mint egy csomó mindennel az életemben. Hányszor, de hányszor gondoltam, azt bizonyos dogokról, hogy azok úgy és csakis úgy vannak, ahogy én tudom. Szóval azon sem gondolkoztam soha, hogy hogyan készül a húsvéti sonka. Nekem mindig a következőképpen készült:
A húsvéti sonkát az utolsó évekig mindig anyukám sózta, pácolta, s házilag füstöltük, s Apa halála óta füstöltettük. Az utóbbi öt évben már úgy vettem a sonkát, s ez sajnos meg is látszott rajta. Bár most azt hiszem, érlelődik bennem az elhatározás, hogy még megtehetem, megtanulom Anyától, hogy milyen is az útja a sonkának a disznótól a nagyfazékig.
Szóval én a nagyfazéktól tudom. Onnan a következő az útja.
Lefűrészeltük a sonkáról a csülköt, mert így lesz kezelhető a mérete. Ez alapesetben nagycsütörtökön történik, mert úgy 24 órát ázik a sonkafőzés előtt. Majd nagypénteken még egyszer lemossuk, és tiszta vízben a legnagyobb fazekunkban feltesszük főni lassú tűzre.
Aztán jön a neheze: a tormareszelés. Ez férfimunka, de azért szolidaritásból az asszonyok is csinálhatják egy kicsit. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy a tormareszelés helyett feltaláltam a tormadarálást.
A megtisztított tormát vékony szeletekre vágtam, és húsdarálón ledaráltam. A darálóban maradt részét, és a zöldes végét beledobtam a sonka főzővizébe, hogy együtt főjön a hússal. Nagyon lassú tűzön addig főzöm a sonkát, míg megpuhul a hús, és a csontot ki lehet belőle venni. Arra azonban vigyázni kell, nehogy túlfőjön.
És most itt jön a döntő különbség az én „ősi tudásom”, és az azóta olvasottak között, ugyanis azt olvastam több helyen, hogy a vízben állva hagyjuk kihűlni a sonkát. Ezzel ellentétben én egy megfelelő méretű zománcos tálba (kis „vajling”) teszek egy valami olyan alkalmatosságot, mely alá be tud folyni a víz. (Pl. fém „tálalávaló” v. a régi kukta aljába való lyukacsos fém pároló – fogalmam sincs, hogy mi a neve) Így teszem a tálba a még forró sonkát, kiveszem belőle a nagy csontját, majd beborítom reszelt tormával, a csont helyre is reszelt tormát teszek.
Majd egy erre alkalmas méretű födővel lefedem és leszorítom, majd lepréselem a sonkát. Így a forró gőz átjárja a tormát és a forró tormás gőz az egész húst. Így tartom kb. 24 órán át, hogy teljesen kihűljön, lepréselődjön.
Nagyszombaton délután szeleteljük fel, és a feltámadási körmenetről hazaérve ez a húsvéti vacsoraasztal főszereplője.
Hagyományosan csak főtt tojást (melyet a sonka levében szoktunk megfőzni) és húsvéti kalácsot eszünk mellé újhagymával, retekkel. A férjem családjában volt szokás babsalátát is enni mellé. Ezért én is szoktam csinálni.
A húsvéti sonka évente egyszer lévő étel. Mely túlmutat a táplálék fogalmán. Szimbolikus jelentősége van. Akármekkora túlsúlya van egy embernek, nem büntetheti magát azzal, hogy ezt az ételt kihagyja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése