Oldalak

2010. április 22., csütörtök

Zsír és töpörtyű




Hosszú ideje tart már a vita arról, hogy zsírral főzzünk vagy olajjal. Van, aki teljesen természetesnek veszi, hogy ha olajjal főz, attól már egészségesen is táplálkozik. Hát ez azért nem olyan egyszerű. Nagy csapda azt hinni, hogy az olaj kevésbé hizlal. A mértékletességet szem előtt tartva viszont bátran főzzön zsírral, akinek ahhoz van kelve. A zsír sem az ördögtől való. Még a disznózsír sem. Én mindenesetre szeretem. Arról nem is beszélve, hogy a magyar konyha jellegzetes ízei közé tartozik. Persze az olaj is.
Szerintem ez is tipikusan az a vita, ahol nem a vagy-vagy hanem az is-is a megoldás. Hogy valamit zsírral főzök vagy olajjal, az az étel jellegétől, talán még az évszaktól is függ. (Szóval a kedvemtől. )


A töpörtyű is nagyon finom étel. Nálunk mindenki szereti. Viszont amit kapni lehet, az zsákbamacska, arról nem is beszélve, hogy eszelősen drága. Éppen ezért, én rendszeresen szoktam zsírt sütni.

A hentesnél megveszem a zsírszalonnát. Az igaz, hogy azt sem lehet mindig olyant találni, amit elég jól néz ki. Általában túl vékonyak a zsírszalonnák. De azért alkalmanként találok jót. Egyszerre 3-5 kg-t szoktam venni. Ez az a mennyiség, amely kényelmesen lefér a nagy piros lábosomban, s ebből lesz annyi töpörtyű, amennyi még elfogy frissen.

Miután szépen felkockázom a szalonnát beleteszem a lábosba, s egy kis vizet öntök alá. Akkora az edény, hogy két lángot is gyújtok alatta. Mire a víz elpárolog, addigra annyira felmelegszik a szalonna, hogy kezd kiolvadni belőle a zsír. A jó nagy fakanállal szorgalmasan kevergetem, miközben sül.

Amikor már jó kisült a szalonnakockákból a zsír (figyelni kell, hogy meg ne égjen), leöntöm a nagyját a bödönbe.

Kevés zsírt hagyok még az lábosban, s ebben visszateszem a készülő töpörtyűt a tűzre, s egy kis tejet öntök hozzá. S még pár percig állandó keverés mellett sütöm, pirítom. Amikor már szép a színe, leszűröm, s kinyomkodom. Ez a zsír egy kicsit barnább lesz, mit a korábban leszűrt, de a minősége jó. Ebből a morzsás zsírból sütötte annak idején a Mama a töpörtyűs pogácsát. Bevallom, én még nem próbáltam, de ami késik, nem múlik. :)



A zsír az ételtársítás szerint semleges étel. Csak ugye a kalóriatartalma miatt nagyon csínján kell vele bánni.
Mivel én nagyon szeretem a töpörtyűt, még abban az időszakban is, amikor azon fáradoztam, hogy megszabaduljak a túlsúlyomtól, tésztanapon alkalmanként megengedtem magamnak., hogy egyek néhány szemet.
Ha bőven eszünk hozzá salátát, savanyúságot, hagymát, akkor még a kalóriasűrűsége is elfogadható egy töpörtyűs vacsorának.

Többek között azért is tettem ide ezt a bejegyzést, hogy arra is példát adjak, hogy még egy ilyen ételtől sem kell megfosztania magát annak, aki meg akar szabadulni a felesleges kilóitól, ha figyelünk arra, hogy mindez a megfelelő időben és mértékben történjen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése