Szóval így szántam rá magam a prézli készítésére. Még emlékszem rá, hogy a nagyanyám famozsárban hosszú öntöttvas mozsártörővel törte a száraz kenyeret prézlinek. Tudom, hogy megvan még valahol ez a famozsár is, de nem tudom, hogy hol.
A rézmozsarat viszont elővettem az ötlet nyomán. El is kezdtem benne törni a napok óta szárogatott kenyérkockákat, de rájöttem, hogy ez a művelet nem az én életritmusomhoz van szabva. Az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha a húsdarálóval törném össze a kenyérkockákat. Kivettem a darálóból a kést, hogy ne verjem ki az élét, hiszen úgysem vágni, hanem törni akartam. Egész jól ment. Közben azért meg kellett állnom, hogy a tárcsa előtt összetömörödött morzsát kiszórjam. Azt is tapasztaltam, hogy jobban bírta a daráló, ha gyorsan ugyan, de egyenként engedtem bele a kenyérkockákat.
Nos, ezt is megpróbáltam, megtapasztaltam. Hát majd meglátjuk, máskor is gyakorlom-e még ezt a dolgot. A mai fasírthoz azonban ezt a prézlit használtam.
Én elektromos darálvóval szoktam morzsársra darálni, és nekem bevált!
VálaszTörlésEn is keszitem a hazi prezlit, mert az uzletinek,nincs mar prezli ize!
VálaszTörlésOttis - ez is egy elektromos daráló. A tiéd milyen?
VálaszTörlésÜdv. nálam iri. :)