Bodzás krémtúró

Délután a Paprika Magazint olvasgattam, s úgy megkívántam valami nem hétköznapit. Volt egy kevéske saját készítésű túró a hűtőben. Az jutott szembe, hogy ezt összekeverem egy kis mézzel és bodzalekvárt adok hozzá. Felülmúlta a várakozásaimat! (A képen egy pici tejfölt tettem rá díszítésül egy csepp lekvárral.

A bodzakelvárt tavaly főztem. Nagyon kevés cukrot tettem bele és kevés citromot. Így kissé fanyar,de finom lett a lekvár. Ez a picit kesernyés íz az enyhén savanykás túróval és a mézzel igen sajátos ízharmóniát hozott létre.

Az arányok:
1 evőkanál krémtúró (krémes házitúró), 1 teáskanál bodzalekvár 1 kávéskanál méz.

Megint felhívnám a figyelmet a sajátos ízlésemre. Csak óvatosan, saját felelősségre próbáljuk ki! :)

Ez az étel nem figyel az ételtársításra. De aki az eMpszi karcsúsító étrendjét követi, egy-egy alkalommal tésztanapi desszertként nyugodt szívvel megengedhet magának belőle egy keveset, miután már jóllakott egy sokkal kedvezőbb kalóriasűrűségű főfogással.

Lábatlan

Ennek az ételnek nyilván van "rendes" neve is. A bundásalma és az alamáspalacsinta rokona, csak nem is karikákban és nem is reszelve van a palacsintatésztában az alma, hanem vékony szeletkékben. Hogy miért ez a név hagyományozódott a családban, annak története van.

Az egyszeri asszony egyik reggel találkozott a kom'asszonyával a piacon, s eldicsekedett, hogy ma ő tyúkot süt ebédre. A ebéd előtt a kom'asszony valamiért átszaladt hozzá, s bizony a beharangozott tyúk helyett ezeket a kis almás placsnikat látta sercegni a tűzhelyen.
- Milyen tyúk ez, komámasszony, hol ennek a lába? - tette fel a döbbent kérdést.
- Milyen, milyen, hát lábatlan tyúk! -vágta ki a választ a meglepett asszony.

Nos, így ez az almás placsni a lábatlan tyúk, azaz lábatlan.

Amiből készül:

Személyenként egy közepes almához egy egész tojás két csapott kanál liszt, egy csipet só, egy pici cukor és annyi tej kell, hogy sűrű palacsintatésztát lehessen keverni a hozzávalókból.
Kevés olaj kell a sütéshez, cukor (lehet kristálycukor, porcukor), lekvár esetleg fahéj az ízesítéshez.

Ahogy készül:
A tojásokat felverjük villával a csipet sóval és kanálhegynyi cukorral elkeverjük. Beledolgozzuk a lisztet, és annyi tejet teszünk hozzá, hogy sűrű palacsintatésztát kapjunk. Meghámozzuk az almát, cikkekre vágjuk, és a cikkeket kis darabokra vágva belekeverjük a masszába.



Egy felforrósított serpenyőbe, palacsintasütőbe annyi olajat teszünk, mintha palacsintát sütnénk, és egy-egy kanálnyi masszát teszünk az edénybe és elsimítjuk, hogy vékonyan álljon. Pár perc múlva megfordítjuk, s a másik oldalát is megsütjük. (Ha van olyan sütőnk, hogy zsiradék nélkül is tudunk sütni, úgy is készíthetjük.)



Tálaláskor megszórhatjuk cukorral. Akár kristálycukorral, akár porcukorral, akár fahéjas cukorral jó. (A legfinomabb szerintem vaníliás porcukorral.) És finom lekvárt is adhatunk mellé.


Nagyon gyorsan elkészíthető étel, mely akár egy kiadósabb leves után második fogásként akár desszertként adható.

Az ételtársításra figyelő étrend szerint nem éppen ideális étel, de ha valaki szeretni tésztanapon (egy kiadósabb saláta után) nyugodt lelkiismerettel kóstolja meg. :)

Zöldbabfőzelék

Itt egy újabb főzelék, amit gyerekkoromban nem szerettem, de mára megváltozott a helyzet ebben a kérdésben is. Azt hiszem, nem ez az általános zöldbabfőzelék-készítési mód. De őszintén megvallva, még máshogy nem főztem ezt a nevű ételt. Egy olyan dolog van azonban benne, ami nem jellemző rám, de ebben az esetben mégis megteszem. Hogy miért vágom el először hosszában a zöldbab hüvelyeket, mielőtt kb 2 cm-es darabokra vágnám, nem tudom. Anyám is így csinálta. :)

Szóval, levágom a zöldbabhüvelyek végét, és az előbb leírt módon összevágom. Kevés olajon sóval (minden egyéb hozzáadása nélkül) elkezdem fedő alatt párolni a zöldbabot. Legtöbbször puhára párolódik így, víz hozzáadása nélkül is. De azért szükség esetén adok hozzá egy kevés vizet, de a végén mindig zsírjára sütöm. Amikor megpuhult, bőven török rá fokhagymát. S pár keverés erejéig együtt sütöm a fokhagymával.

Sokszor csak eddig készítem ezt az ételt, mert nagyon szeretem az így párolt zöldbabot. Jó sültekhez hidegen, melegen is. De jó tokányokhoz, fasírthoz is. De azért néha (leginkább Anya kedvéért, vagy azért, mert úgy alakul, hogy "tömegnövelésre lenne szükség" - értsd: nem elég a zöldbab mennyisége a megérkező koszosoknak - akkor főzelékké egészítem ki.

Ez abból áll, hogy meghintem liszttel, és felöntöm tejjel a párolt zöldbabot, és főzöm egy kis ideig, míg besűrűsödik. (A liszt és a tej mennyisége változtatható ízlés szerint. ) Nálunk ez a zöldbabfőzelék. :)

Most ehhez a főzelékhez csak egy kis disznóhúst sütöttem wokban sóval, borssal fokhagymával és pritamin paprikával. Nekem igazán ízlett a sült pritaminpaprika és a zöldbabfőzelék együtt. De lehet, hogy ez megint az én "sajátos ízlésem".

A zöldbab semleges étel. A benne szereplő liszt belefér a kétszeletkenyérnyi mennyiségbe. A tej miatt a húsnapi ételek felé húz. Ezzel együtt ajánlom, hogy aki még karcsúsodni szeretne, az a saját adagját vegyek ki a közösből mielőtt a lisztet és a tejet ráteszi a zöldbabra. Az így kapott fokhagymás párolt zöldbab is nagyon finom. Így igazi semleges étel, és nagyon jó húsnapi köret. (De hidegen is élvezhető pl. pirítóssal egy tésztanapi vacsora alkalmával. ) A lisztes meghintés maradjon a többieknek, akik úgy jobban szeretnék.

Tök (-jó-) ebéd

Hogyan kell tökfőzeléket főzni? No, ezen jól el lehet vitatkozgatni. Szerintem lehet így is meg úgy is. A klasszikus ugye olyan, hogy kapor van benne és savanykás, paprika meg nincs benne. De lehet, hogy azért mondom, hogy ez a klasszikus, mert gyerekkoromban ilyen volt a tökfőzelék. Aludttejjel készítve. Gyerekkoromban nem is szerettem, azóta ez már megváltozott.

Aztán megtapasztaltam, hogy anyósom egész másként csinálja. Igazából nem "tanultam meg", csak kikövetkeztettem a kész ételből, ahogy ez már nálam szokás. A férjemnek nagyon ízlett, így ezt a változatot főztem éveken át. Most, hogy Anya velünk lakik, néha ilyen, néha olyan tökfőzelék van. Ma ilyen volt:

Tökfőzelék, ahogy BS szereti:

Zsíron apróra vöröshagymát sóval dinszteltem, míg a hagyma pirult, egy közepes tököt félbevágtam, meghámoztam, kanállal kikapartam a belét. Legyalultam és a megdinsztelt hagymához kevertem. S hagytam főni.
Mivel nem sózom be előre a tököt, és nem nyomkodom ki a levét, elég sok levet enged. Szórtam rá őrölt pirospaprikát és egy kanál lisztből, három kanál tejfölből habarást készítettem, ezzel sűrítettem be az ételt. Annyi vizet tettem hozzá, amennyivel a habarás tálkáját kiöblítettem.

Lehet, hogy furcsa ez a spórolós főzésem, de idegesít, ha az alapanyag főzés közben pocsékolódik. Tegnap már írtam, ha a padlizsánt nem sózom be előre, mert nem zavar a picit kesernyés íze, sőt szeretem. De más zöldséget sem sózok be, nem csavarom ki a levét. Fogalmam sincs, hogy ez miért szokás. Erre még senkitől nem kaptam feleletet. Miért is kellene besózni és kicsavarni a tököt például? Szóval, én ilyesmit nem csinálok, és szokott ízleni a főztöm.

A tökfőzelékhez "klasszikusan fasírt való". :) Amíg a főzelék készült fél kiló darálthúsból készítettem is fasírtot, csak, hogy nem "klasszikus" módon. A kenyér helyett ugyanis a kikapart tökbéllel lazítottam a húst. A magok még nagyon fiatalok voltak, és jő ötletnek bizonyult ez a megoldás.

Tökös fasírt

Fél kiló darálthúshoz (sertés-dagadó) hozzáadtam a tök kikapart belét és egy egész tojást. Sóztam, borsoztam, belezúztam 3 gerezd fokhagymát. Túl lágynak találtam a masszát, ezért belekevertem még 3 kanál prézlit. Kis húsgolyókat formáztam vizes kézzel, és bő forró zsírban kisütöttem.

Az eMpszi ajánlása szerint nyári húsnapi étel.

Gyors tésztanapi ebéd

Sokan, akik a 90 napos diétát követik nem nagyon tudnak mit kezdeni az úgynevezett szénhidrátnappal. És arról panaszkodnak, hogy nincs kedvük süteményeket enni ebédre. Ezt meg is értem. És erre nincs is semmi szükség. Aki szeretné követni - a 90 napos helyett - azt amit én ajánlok, és az ételtársításra figyelő négynapos ciklusokból álló étrendet követi az eMpszi ajánlása szerint, tésztanapon igen sok mindenből választhat. Először is azt hasznos tudni, hogy édességet nem kötelező enni ezen a napon. Ez csak lehetőség. Egy olyan ajándék nap a tésztanap, amikor bármit megehetünk, amitől egyébként a karcsúsodás érdekében más napokon lemondunk.
Mivel én már évek óta a természetes testsúlyomnál vagyok, nem célom, hogy fogyjak, nem is tartom az étkezésben a négynapos ciklusokat. Viszont megtartom a kötött evésidőket és figyelek az ételtársításra, azaz egy étkezésen belül lehetőleg nem eszem össze a húst a szénhidráttal. De ebben nincs semmi különös. Van, aki egyáltalán nem eszik húst, és mégis képes változatosan táplálkozni.
Ma megint kevés időm jutott a főzésre, és egy nagyon gyors ebédet dobtam össze, ami az eMpszi étrendjében teljesen jó tésztanapi étel.

Kifőztem egy zacskó száraztésztát. (Forrásban lévő sós vízben 20 perc alatt megfőztem a gyermei spagettit.) Közben egy tálba pár kanál olíva olajt tettem, megsóztam, s beletörtem néhány gerezd fokhagymát. Felforrósítottam a wokot csak úgy "szárazon" , és kb. 1 cm vastag karikákra vágtam két padlizsánt és a szeletek mindkét oldalát barnára sütöttem, mikor barnára sültek, összekockáztam a szeleteket, és belekevertem a sós, fokhagymás olajba. Egy pritamin paprikát 1 cm-es csíkokra vágtam, és ugyanúgy "szárazon megsütöttem a wokban, mint a padlizsánt, s hozzá is kevertem az előzőhöz. Végül ugyanezt tettem két paradicsommal. Karikára vágtam, megpirítottam mind a két oldalát, összekocáztam, s az előzőekhez kevertem. Ezt tettem a főtt tésztára.

Nyáron sokszor készítem ezt az ételt, mert gyors és nagyon szeretem.
Nem szoktam sem meghámozni sem előre besózni a padlizsánt. Én úgy szeretem - egy kicsit kesernyésen - ahogy van. Azért nem teszek a sütéshez zsiradékot a sütéshez az edénybe, mert a padlizsán annyi olajat felszív, amennyi csak tud. De így jut minden zöldségdarabra elég fűszeres olaj, ha úgy sütés után adom az ételhez.

Van, hogy cukkinit, sőt néha még uborkát is szoktam így összesütni. De az egész étel lelke - számomra - a padlizsán.

Tojástekercs kelkáposzta-pürével

Lehet, hogy lassan helyre áll a világ rendje bennem?Megint volt kedvem főzés közben fényképezni. És ennek igen örülök. Mert nagyon jól érzem magam ilyenkor.

Megint az volt a kérdés, hogy mi is legyen az ebéd, Kaptunk egy szép kis kelkáposztát, és tojás is volt itthon elég sok. Adódott a válasz, legyen kelkáposzta-főzelék tükörtojással. Igen, de semmi kedvem nem volt ehhez.

Az jutott eszembe, hogy régen sokszor csináltam tojástekercset. már csak halványan emlékeztem, hogy hogy is készül, de ahogy hozzáfogtam, lassan előjött a recept.

Hat tojás fehérjéből habot vertem egy kiskanál sóval. Amikor elég kemény lett a hab, hozzáadtam a sárgáját, s tovább vertem a habot. Beletettem hat kanál lisztet, végül hat kanál tejfölt. Szépen összedolgoztam. Egy serpenyőben forrósítottam egy kis olajat, s öntöttem bele a masszából bőven.

Amikor már a massza alját sültnek ítéltem, egy tortalapát segítségével feltekertem.

És az üresen maradt helyre újabb masszát tettem.

Ismét feltekertem, úgy, mint az előbb.

Az újabb massza következett.

Ezt a műveletet ismételgetve készült el a tojástekercs.

Már nagyon régen gyakoroltam ezt a dolgot, ezért a tekercsem külalakja némi kívánnivalót hagyott maga után.

De most, hogy eszembe jutott ez az étel, máskor is megcsinálom majd, és újból belejövök, remélem.

Még a tojássütés előtt kelkáposztát apróra vágtam, és kevés vízben feltettem főni. Sóval, őrölt köménnyel ízesítettem, s belezúztam pár fokhagymát.
Amikor megpuhult a káposzta vastagabb része is, levettem a tűzről, hozzáadtam 3-4 deci tejfölt és összeturmixoltam. Egy kis apróra vágott rozmaringgal és citrommal tettem még érdekesebbé az ízét. Ezt a kelkáposztapürét adtam a felszeletelt tojástekercs mellé.

Az eMpszi étrendje szerint ez a kelkáposzta-püré semleges étel, azaz akár hús- akár zöldség- akár tésztanapi ételek mellé adható köretnek. A tojástekercs már jobb kérdés. Nem igazán iskolapéldája a szétválasztásnak. Hiszen sok tojás van benne, ami fehérjenapi étel, és van benne liszt is, ami tésztanapi. Viszont ez a lisztmennyiség nem olyan jelentős, belefér a két kis szelet kenyér mennyiségébe. Vegyük úgy, hogy tojásétel, és akkor legyen húsnapi koszt.
Itt azonban megjegyzem, hogy a tésztanap gyakorlatilag az engedmények napja, Erre a napra betehetjük azokat az ételeket, melyeket szeretünk, de nem nagyon férnek bele az ételtársításba. Ezért, ha úgy jön ki a lépés, egy tojástekercs jól megfér a tésztanappal is.

Négysajtos csirke

A téli visegrádi pszichowellness-tanfolyamon ettük egyszer ezt az ételt Ági ötletére. Azóta a család egyik kedvence lett. Meg az enyém is, mert nagyon egyszerű elkészíteni, és mindig sikert arat. Azért is jó, mert pl. ha vendégek jönnek, akkor jórészt előre meg lehet csinálni, csak a sütőbe kell betenni tálalás előtt kb. 20 perccel.

Természetesen - hogy ez már velem lenni szokott - csak nagyjából jegyeztem meg a receptet, és a mennyiségek is "érzéssel" vannak benne. De elrontani nem lehet.

Legutoljára az évfordulós ebéd egyik fogásaként készítettem. Csak annyi híja lett a dolognak, hogy elfelejtettem lefényképezni, amikor kivettem (kisebb gondom is nagyobb volt akkor a fényképezésnél :) ).

Ahogy készült:

Négy csirkemellet kicsontoztam, felcsíkoztam. Sóztam, borsoztam.

Vajban fehéredésig sütöttem a húsdarabokat.

Egy tűzálló tálba tettem a húst.
Lereszeltem kb. 10 dkg trappista sajtot, 10 dkg füstölt karavánt a reszelt sajtot belekevertem kb. fél liter tejfölbe, jó bőven törtem bele fokhagymát, őrölt szerecsendióval ízesítettem, s ráöntöttem a tejfölös-sajtos masszát a húsra. Aztán rákockáztam még egy Tihany camembert sajtot (azt hiszem, ez 12 dkg) és egy zacskó mini mozzarellát (azt hiszem így hívják) szépen elosztottam rajta. Ez is kb. 10 dkg.

Azért négysajtos, mert négy különféle sajttal készül. Hogy milyennel, az változó, a lényeg, hogy a négy közül egy legyen füstölt sajt. A tejföl helyett lehet tejszín is, a vaj helyett más zsiradékon is megpiríthatjuk a húst.


Aztán kb. 20 percre forrósütőbe tettem. Sajnos már jócskán fogyott a tálból, amikor eszembe jutott, hogy fényképezni kéne. Így most ilyen lett a kész étel fotója. De ez az ízéből semmit nem von le. :)


Különféle salátákkal nagyszerű húsnapi étel. (Volt rá példa, hogy disznóhússal csináltam. Azzal is finom. És persze mindig más egy kicsit, akkor is, ha másféle sajtokkal készítjük.)

Csirkés cukkíni

Még megvagyok, csak nem volt időm írni mostanában. Az http://mclub.blogol.hu -n írom, hogy mi is van velem a hétköznapokban. Sokszor gondolok erre a bolgra, többször előfordul az is, hogy elkezdem fényképezni, amit főzök, aztán a kész ételről elfelejtem megcsinálni a képet vagy éppen nem jut idő a blogolásra.
Ma tipikusan olyan ebéd volt, hogy "jaj, főzni kéne valami gyorsat, mi is van itthon".
Volt egy kis csirkehús, cukkini, egy római saláta, néhány paradicsom. Száraztészta, közte tarhonya, tejföl, hagyma, fokhagyma mindig van itthon. Ebből a következő ebéd készült.
A csirkecombokat kicsontoztam, sóztam, borsoztam, felkockáztam, és egy kis olajon a wokban megpirítottam. Amíg a hús pirult, vékony szeletekben rávágtam egy vöröshagymát, fokhagymát törtem rá. A cukkinit felkockáztam, és hozzákevertem a hagymás húshoz. Tettem rá tejfölt elég bőven, kaporral ízesítettem. Pirított tarhonyát készítettem hozzá.
A múltkor volta a Spárban római saláta. Még soha nem ettem, ezért vettem egyet. Hasonló a fejessalátához, csak keményebb a levele és keserűbb kicsit. Olíva olajba nagyon apróra vágtam vöröshagymát, egy kis fokhagymát, sóztam, mézzel, citrommal, apróra vágott bazsalikommal ízesítettem az öntetet, paradicsomot kockáztam bele, majd hozzákeverem a keskeny csíkokra vágott salátát. Ez volt ma az ebédünk. A tarhonyát a család többi tagja miatt készítettem hozzá. Enélkül teljesen jó húsnapi étel.