Huszonharmadik lépés: M mint MOST!

 

Nagyon meg tudjuk nehezíteni a saját életünket azzal, hogy időnk jelentős részében a múlton rágódunk, emellett időnk másik tetemes részét meg arra fordítjuk, hogy a jövő elképzelt nehézségei miatt szorongunk. Így aztán igazán kevés időnk marad magunkra, a jelenünkre, a jelen örömeire. Pedig örülni csak MOST tudunk. Azért is nagyon fontos, hogy amikor eszünk, akkor se járjon máson az agyunk, és abban a kétszer 15 percben, amit a cél érdekében mozgásra szentelünk, akkor az ITT és MOST-ban legyünk. 

Valahol egyszer olvastam (sajnos már nem emlékszem, hogy hol), hogy az edzések is úgy hatékonyak igazán, ha az ember magára az edzésre figyel. Ha csak emelgeti a súlyokat, és közben máshol jár az agya, egységnyi idő alatt nem ér el olyan eredményt, mintha arra figyelne, amit csinál. Nem tudom, hogy ez valóban így van-e, de számomra nagyon hihetően hangzik. Ugyanis az ember sokkal több, mint egy zsák vegyület! Az életünk nem laboratórium. 

Itt ülünk a számítógép előtt, egy gép előtt, amit ember alkotott, és sokunknak fogalma sincs, hogy mit is kezdjünk vele, ha meghibásodik. Pedig a legbonyolultabb számítógép is fényévekkel egyszerűbb az embernél. Ha a számítógépünket nem tudjuk átprogramozni (elnézést attól az igen kevésszámú olvasótól, aki igen), akkor miből gondoljuk, hogy a testünk működését úgy át tudjuk látni, hogy itt-ott belepiszkálva, már meg is javítjuk, amit hosszú idő alatt elrontottunk. 

Ha ez így van, akkor mit tehetünk? Nézzük tehetetlenül, hogy sodródunk? Szó sincs róla! A legfontosabban megtehetjük! Azt, hogy mindig az adott pillanatban igyekszünk a legjobban csinálni. És ha éppen nem sikerül, nem arra használjuk a következő pillanatot, hogy ostorozzuk magunkat, hogy „milyen bénák, szerencsétlenek” voltunk, és arra sem használjuk a következő pillanatot, hogy attól szorongunk, hogy ha eddig nem sikerült jól csinálni, majd a jövőben sem fog. Mert az a pillanat, amikor a jövő elképzelt negatívumai miatt szorongunk, az is „megy a lecsóba”, azaz már azzal sem az jó pillanatainkat szaporítottuk. 

Annyi minden kell ahhoz, hogy éjünk, és pláne ahhoz, hogy jól éljünk, hogy az tudatos ésszel átlátni jobban csinálni, mint ahogy a természet csinálná, képtelenség. Amit tehetünk, és tennünk is kell, hogy a „működésünkhöz” biztosítsuk a lehető legjobb körülményeket: a minőségi testi-lelki táplálékot, a testi-lelki fittséget, a testünkben lévő keringések és a gondolataink szabad áramlását. A tiszta levegőt és a tiszta szándékokat. És minden nap annyit, amennyi annak a napnak a feladata. Lépésről lépésre. ITT és MOST.

Tésztanap 

 

Legyen ma egy nagyon hagyományos étel, amit mindenki ismer: a krumplis tészta. Mégis leírom, hogy ezzel is erősítsem azt a tényt, hogy ha az eMpszi ajánlásait követjük, nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, csupán érdemes megtalálnunk az életünkben azt, hogy hogyan tudjuk úgy átrendezni kicsit a dolgainkat, hogy harmonikusabb legyen az életünk. Szóval a krumplis tészta. Ez az étel is a „népköltészet” kategóriájába tartozik. Ezt onnan is tudom, mert a két nagymamámnak nem volt egyforma a krumplis tésztája. És az enyém meg a kettő ötvözetéből lett. Lám, még egy ilyen egyszerű ételnek is vannak változatai. Mindenki készítse a saját szájaíze szerint!

És még egy dolog: A krumplis tésztából is látható, hogy tésztanapon nyugodtan gazdagíthatjuk az étlapot a zöldségnap kínálatával, csak a fordítottját kerüljük el. Azaz, zöldségnapon lehetőleg(!) ne együnk édességet!

 Krumplis tészta, ahogy én készítem 

 

Hozzávalók (személyenként ): 5-6 dkg száraztészta (nagykocka v. fodros kocka), 2 szem kisebb v. 1 szem nagyobb krumpli, 1 közepes fej hagyma, 1 kiskanál zsír, őrölt pirospaprika, só, bors. 

Elkészítése: A krumplit feltesszük héjában főni. És feltesszük forrni a tészta főzővizét is. A hagymát megtisztítjuk és felszeleteljük, szálaira szedjük. A zsírt felforrósítjuk, és a hagymaszálakat megpirítjuk benne. Leszűrjük a hagymát a zsírból, s félre tesszük. Ezután a zsírt sóval, borssal őrölt paprikával ízesítjük. Ha a víz felforr, kifőzzük benne a tésztát. Ha a krumpli megfőtt, meghámozzuk. (Ha egy pillanatra hideg víz alá tartjuk, akkor meghűl annyira, hogy meg tudjuk hámozni, de villára felszúrva is megtehetjük ezt.) A még meleg krumplit a hagyma fűszeres zsírjába villával , krumplitörővel , vagy keverőgéppel) beletörjük és jól összekeverjük. Erre szedjük ki a megfőtt tésztát, és lazán átkeverjük, hogy egyenletes legyen a tésztán a krumpli. A pirított hagymával és az évszaknak megfelelő savanyúsággal, vagy friss salátával tálaljuk. 

Huszonharmadik lépésként arról beszéltünk, hogy igyekezzünk a MOST-ban élni. Cselekedni, változtatni, örülni, szeretni MOST tudunk. Így a napi három étkezésünk, és kétszer 15 perc mozgásunk - legyen az komoly sport vagy csak annyi, hogy elmegyünk a boltba- tudatos, örömteli mozgás legyen, ahol önmagunkra figyelünk. Hiszen az önmagunkra fordított gondoskodó figyelem karcsúsít.

 Holnap folytatjuk.