332. Zöldségnapra: Sülttök-krémleves pirított tökmaggal

 Ez nem is annyira receptajánlat sokkal inkább egy próba, melyben felhasználtam két nyári kísérleti készítményemet: az ételízesítőt és a zölddiós olajat. Elsősorban azért írom le, hogy nekem megmaradjon, és tovább tudjam fejleszteni. De a saját kísérleti készítményeimet más „normális” dologgal helyettesítve, érdemes megkóstolni ezt a levest így tökszezonban. 

Szóval először a zölddiós olaj készült el. Mégpedig úgy, hogy június első felében, amikor már nagyok voltak a diók a fán, de még nem keményedett meg a zöld burokban a csonthéj, három-négy pofás kis zölddiót megszurkáltam villával, és 2,5 dl hidegen sajtolt egerági napraforgóolajba beáztattam egy kanál só kíséretében. Naponta megrázogattam, két hét múlva leszűrtem, azóta hűvös, sötét helyen vár a felhasználásra. Azért nem írom le ezt most pontosan, mert úgysincs itt az ideje, hogy ilyesmit készítsünk, majd júniusba térjünk vissza rá. De helyettesíthetjük ezt pl. tökmagolajjal vagy valami egyéb kedvünkre való olajjal. 

A másik „attrakcióm” a saját ételízesítő. Amit úgy készítettem, hogy a zöldségleves készítésénél használatos arányban sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert, vöröshagymát, fokhagymát összevágtam, összekevertem és húsdarálón ledaráltam, apróra vágott petrezselyemzöldjét tettem még bele, és a napon megszárítottam. Addig gondolkoztam rajta, hogy mennyi sót keverjek hozzá, míg teljesen elmaradt. Így só nélkül van ez a zöldségdara egy befőttesüvegben. Most kóstoltam meg először. Szerintem használható lett. De majd a tél folyamán kiderül, hogy tényleg jó ötlet volt-e ilyesmit készíteni. Annyi haszna mindenképpen van, hogy gyorsítani lehet így az ételkészítést. Nem kell feltétlenül a zöldségtisztítással foglalkozni az adott pillanatban. Nos, ezt is természetesen helyettesíteni tudjuk zöldséglevessel, zöldség-alaplével, ha meg szeretnénk kóstolni a sülttök-levest. 

Sülttök-krémleves pirított tökmaggal

Hozzávalók: 1 liter víz, 1 evőkanál házi ételízesítő, 20 dkg (hagyományos módon, kimagozva, feldarabolva megsütött) sült tök, 2 gerezd fokhagyma, 2 dkg vaj, 2 evőkanál tejföl, 1 evőkanál zölddiós olaj, só, bors, egy marék hántolt tökmag.

Elkészítése: A vajat felforrósítjuk, és megfuttatjuk benne a zúzott fokhagymát, felengedjük 1 liter vízzel, beleteszünk 1 evőkanál ételízesítőt, sót, borsost is adunk hozzá, felforraljuk, és lassú tűzön negyed órát főzzük. Közben a tököt botmixerrel pépesítjük, hozzákeverjük a tejfölt, hogy sima krémet kapjunk, ezt is megsózzuk, borsozzuk egy kicsit. (Az édes tök jól bírja a sót és a borsot is, a saját ízlésünk dönti el a mennyiséget.) A hántolt tökmagot száraz serpenyőben megpirítjuk. A tökkrémhez annyi levest keverünk, hogy annyira felhíguljon, hogy könnyen a zöldséglébe önthessük. Összeforraljuk, majd tálaláskor rácsöpögtetjük az olajat és rászórjuk a pirított magot.

Semmi új bölcsesség nem jut eszembe, de a régiek megszívlelendők

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, mindig oda jutunk, hogy ha jól akarunk lenni, akkor tiszteletben kell tartanunk magunkat, mint figyelemre méltó emberi lényt, és „rendeltetésszerűen” kell bánnunk önmagunkkal. Meg még az került ki győztesen a fontos dolgok közül, hogy érdemes elérhető célokat kitűznünk, vagy legalább is, elérhető, belátható részcélokra bontani a nagy álmainkat is. 

Azt figyeltem meg magamon, hogy sokszor az hiúsította meg egyes elképzeléseimet, hogy nem rögzítettem a célt elég konkrétan. Elhatároztam valamit, aztán keveselltem a várható eredményt, és magasabbra tettem a lécet, addig-addig, amíg a dolog teljesen irreálissá, elérhetetlenné vált. 

Sokszor mondanak butaságot az úgy nevezett bölcsessége, de van, amelyik igen figyelemre méltó. Ilyennek tartom a „Sok kicsi sokra megy!” figyelmeztetést. Ez a jó és a rossz dolgokra éppen úgy igaz. 

Azt mondják, hogy az emberek túlbecsülik, hogy mit képesek elérni egy hónap alatt, viszont azt meg jócskán alábecsülik, hogy mire mehetnek öt év alatt. Persze, egy hónapig még csak kitart a lelkesedés. És, ha ott nem jön meg az eredmény, akkor legtöbben feladják. De ha valamit igazán szeretnénk megcsinálni, akkor miért is nem szánunk rá több időt, több figyelmet, több türelmet? Ha valamiben változni szeretnénk, amitől jobb lenne az életünk, akkor erre a változásra kevés az egy hónap, még az egy év is. Az életminőség javítása folyamatos lehet csak.

Folytatjuk.

322. Húsnapra: Spenótos húslepénykék párolt sütőtökkel

Már régóta terveztem, hogy elkezdek kísérletezni a sütőtökkel. Ma ez jutott eszembe. Viszont  nagyon nehéz volt a tököt reszelni. Ezt legközelebb kihagynám. Lehet, hogy éppen olyan jó lesz ez az étel akkor is, ha kockára van vágva az a zöldség. 

A másik dilemmám, hogy a táblázatomban zöldségnapi ételként szerepel  a sütőtök, de hirtelen csak ez adódott köretnek. Szerintem még belefér a húsnapba, éppen úgy, mint a cékla vagy a sárgarépa. Ha kenyeret nem eszünk hozzá, akkor mindenképpen. 

A bizonytalanságokkal együtt mégis megérdemli ez az összeállítás, hogy  itt lehessen. Azért saját felelősségre ajánlom.

Spenótos húslepénykék

Hozzávalók: 50 dkg darált sertéshús, 50 dkg friss spenót, 1 tojás, 5 dkg vaj, 4 gerezd fokhagyma,  só, bors, olaj a sütéshez. A tálaláshoz kevés petrezselyemzöldje és reszelt füstölt sajt.

Elkészítése: A spenótot megmossuk, a vastagabb szárrészeket lecsipkedjük. A leveleket nagyjából összevágjuk, a vajat felforrósítjuk, belezúzunk két gerezd a fokhagymát, és a spentótleveleket átforgatjuk, amíg egy kicsit megfonnyadnak.  Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a húst, a tojást, a maradék két gerezd fokhagymát apróra vágva, megsózzuk, borsozzuk. Felforrósítjuk az olajat és a masszából kis lepényeket halmozunk a forró zsiradékba, majd a másik felüket is megsütjük. Leitatjuk róluk a felesleges olajat. Apróra vágott pertezselyemzölddel és reszelt füstölt sajttal megszórva tálaljuk.

Párolt sütőtök

Hozzávalók: 0,5 kg sütőtök lereszelve, 5 dkg vaj, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál almaecet,  só, bors,

Elkészítése: A felforrósított vajba belezúzzuk a fokhagymát, beletesszük a tököt, pár percig pároljuk, sózzuk, borsozzuk, az ecettel ízesítjük.

Inkább a korom

A koromat bármikor bárkinek szemrebbenés nélkül elárulom. Onnan jutott ez eszembe, hogy éppen ma lettem ötvenkét éves, és egyáltalán nem érzek késztetést, hogy eltitkoljam, vagy kevesebbet mondjak. Sokaknak azonban nagy stressz ezt megmondani. És sajnos/hála Istennek nem is értem, hogy miért.  Viszont soha senkinek nem vagyok hajlandó megmondani, hogy hány kiló vagyok. Sem régebben sem most. És fogalmam sincs, hogy miért van ez így. Bár… bár… ha jól belegondolok, van egy elég rossz emlékem még gyerekkoromból, amikor még szemrebbenés nélkül megmondtam, és úgy emlékszem, hogy valami csúfolásáradatot indítottam el ezzel. Nyilván nagyon rossz volt, ha még mindig lefagyok a gondolatra is, hogy a hány kiló vagy kérdésre válaszolnom kell. Nagyon sok cselekedetünk mozgatója valami régi fájdalom. Valami, amikor kegyetlenek voltak velünk. Ha ez csak ennyi, hogy nem mondjuk meg, hány évesek vagy hány kilósak vagyunk, azzal még együtt lehet élni. De vannak ennél sokszor komolyabbak is. Olyanok, melyek megkötöznek, lefagyasztanak. Azért mondom mindezt, mert sokszor eszembe jutott már, hogy annak is lehetnek ilyen homályba vesző okai, ha valaki képtelen lefogyni bármennyire is igyekszik. Ilyenkor minden kísérlet olyan kínzás, mint elárulni a kimondhatatlant. De megoldás mindig van. Érdemes végiggondolni.

Folytatjuk.

Kifőztük - karácsonyi jótékonysági akció

Közeleg a karácsony. Itt az ideje az ajándékozásra gondolni. Ezt tette 82 blogger, akik összefogásával készült a Kifőztük magazin adománygyűjtő különszáma, a Kifőztük Karácsony! Sok finomság receptje került bele az idén is. Érdemes többet is megtudni róla innen:  http://www.karacsony.kifoztuk.hu

A jótékonysági akció idei kedvezményezettjei a Velemi Camphill Gyermek Lakóotthon és a békéscsabai Degré utcai Gyermekotthon kis lakói. A befolyó adományokat a SoSe Közhasznú Alapítvány kezeli, a teljes összeg a két gyermekotthon lakóit fogja segíteni, a számukra szükséges eszközök megvásárlásával.

321. Gyümölcsnapra: Csipkebogyós almakrém kökénnyel és galagonyával

Elég hangzatos cím ez. Viszont valóban ezt készítettem. Napok óta az erdei gyümölcsökkel kísérletezem. De ezek tényleg csak kísérletek, még nem letisztult dolgok. De azért ez finom volt csak egy kicsit pepecselős. Azért érdemes megcsinálni, amiért az összes erdő-mező dolgot. Nekem azt az élményt adják ezek, hogy végtelen gazdagságban élünk, és annyi finomság, érdekes és finom ennivaló mellett rohantam el eddig úgy, hogy még a létezéséről sem vettem tudomást.

Ezzel együtt szívesen veszek tapasztalatokat, jó tanácsokat ezekkel az erdei gyümölcsökkel kapcsolatban. Azt már megtapasztaltam, hogy a csipkebogyó pár nap után megpuhul a lakásban. Vagyis nem egyszerre, de egy kosárkányiból mindig puha lesz annyi szem, amennyit jóízűen megeszek. Igen, én megeszem a magját is, bízom benne, hogy rendben van ez így, de tudni nem tudom. Éppen ezért most ezt a poharast úgy készítettem, hogy két  almához fokhagymapréssel húsz megpuhult csipkebogyót kipréseltem, majd egy kevés vízben kiáztattam, ami a présben maradt, és leszűrve hozzákevertem az almapéphez. Igen, pepecselős. Nagyon. :) De érdekelt a végeredmény. Meg ott motoszkált a fejemben az a dolog, hogy a csipkebogyó mennyire sok C vitamint tartalmaz, mely nyilván csak úgy hasznosul leginkább, ha nyersen esszük meg a gyümölcsöt. A kökényt és a galagonyát csak úgy hozzáettem a csipkebogyós almához. Nekem ízlett. Mindenképpen megéri kipróbálni.

Maradjunk a csipkebogyónál 

Tényleg nagy élményt jelent nekem, hogy most ezekkel az erdei gyümölcsökkel kísérletezem. Persze ez az egész ott kezdődik, hogy ezeket be kell gyűjteni, és az erdőben kirándulni, gyűjtögetni jó. Aztán sok-sok pepecseléssel folyatódik, és ez tényleg csak úgy éri meg, ha nemcsak a végeredményt, hanem az egész folyamatot tekintjük nyereségnek. Igen, komolyan beszélek. Érdemes arra gondolnunk néha, hogy maga a munka is lehet örömforrás. Sőt, kell is, hogy az legyen. Mert az valami borzasztó, ha csak azért dolgozunk, hogy valamit majd elérjünk, ha azt a munkát, mint valami áldozatos harcot túléljük. Sokaknak a munka keseríti meg az életét. Ez baj. Baj, ha fel sem vetődik, hogy a „madjcsak kihúzom a végéig” helyett  „ a vajon ma mi örömet találok benne” is meghatározhatná a munkaidő hangulatát. Már többször mondtam, de talán még nem elégszer, hogy sokat lépünk előre, ha a kényelemes élet helyett az élményekben gazdag életre szavazunk.  Ki látott már kényelmes hegymászást? És ki megy hegymászónak a flow reménye nélkül? 

Folytatjuk.

320. Tésztanapra: Vadasgomba krumpligombóccal

Vadasgomba krumpligombóccal

Az októberi Kifőztükben http://www.kifoztuk.hu/ olvastam valami hasonlót. Nem kerestem vissza, csak úgy fogtam hozzá, amint emlékezetből elképzeltem. Ez lett belőle:

Vadasgomba

Hozzávalók: 80 dkg csiperke, 2 dkg szárított vargánya, 2 fej (kb. 20 dkg) vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, kb. 65 dkg sárgarépa (6 db) , 15 dkg petrezselyem (3 db), 4 karika citrom (kb. 4 dkg), 4 db babérlevél, 1 csipet kakukkfű, 4 borókabogyó, só, bors, 1 kiskanál méz, 1 evőkanál mustár, 4 dkg vaj, 4 dkg zsír.

Elkészítése: A zsíron az apróra vágott hagymát dinsztelni kezdjük, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a megtisztított és vékony karikára vágott gyökérzöldséget. Kevergetve megpirítjuk, hozzáadjuk a citromkarikákat, sózzuk, borsozzuk, beletesszük a babérlevelet, a borókabogyót és a kakukkfüvet is. Majd apránként vizet hozzáadva puhára pároljuk. Mikor a répakarikák megpuhultak, kivesszük a citromhéjat, a babérlevelet és a borókabogyót. Pépesítjük az egészet (pl. botmixerrel), annyi vizet adunk hozzá, hogy kellemes mártássűrűséget kapjunk. Mustárral, mézzel, sóval, borssal ízlésünk szerint ízesítjük még egy kicsit.

Közben a csiperkét megmossuk, letöröljük, felszeleteljük, a vajat felforrósítjuk, és gombát pirítani kezdjük benne. Amikor levet enged, a vargányát is hozzáadjuk, megsózzuk és kevergetve addig tartjuk a gyors tűzön, amíg a leve elpárolog. Ekkor a vadasmártáshoz keverjük és átforraljuk. 

Krumpligombóc

Hozzávalók: 50 dkg krumpli, 25 dkg liszt, 4 dkg vaj, só, 1 tojás, fél csokor snidling. 

Elkészítése: A krumplit héjában megfőzzük, ha már langyosra hűlt, meghámozzuk, összetörjük, megsózzuk, hozzáadjuk az felolvasztott vajat, a lisztet és a tojást. Puha tésztát gyúrunk belőle, melyből diónyi gombócokat formázunk. Ezeket forrásban lévő vízben kifőzzük. A snidlinget összevágjuk, a kifőtt gombócokat lecsorgatjuk, és megszórjuk snidlinggel.

Nem vagyok jól, ennem kéne valamit

Óh, ez annyira gyakran jelentkező reflex, és hallatlanul veszélyes érzés a hízásra hajlamosakra! Úgy gondolom abban a szokásban gyökerezik, hogy a nyekergő kisgyereknek rögtön valamit a szájába dugnak, hogy hallgasson, nehogy sírni kezdjen. Ez a szokás sokaknál megmarad, valami nem kerek, akkor kapjunk be gyorsan néhány falatot. De mivel nem éhes vagyok nem is esik igazából jól, amit megettem. Ez csalódást okoz, ezért valami mással próbálkozom. Az sem az igazi…, és ez így elég sokáig elmehet. És ki tudja hány kalória…, ráadásul „nem is ettem semmit”. Arról nem is beszélve, hogy jobban sem lettem, sőt… , és az idő is csak ment semmi haszon fejibe. 

Ha ezt észrevesszük, az már jó hír. Akkor már tudunk kezdeni ezzel a helyzettel valamit. Sokszor azonban az ilyen evések teljesen tudattalanok. Nem is figyelünk oda, és nem is emlékszünk rájuk. Azaz nem jut eszünkbe, ha esetleg össze akarnánk szedni este (bár ez nagyon ritkán fordul elő), hogy mit is ettünk aznap.

Nem akarok rögeszmésnek tűnni, de e viselkedés „gyógyításának” első lépése is az evésidők betartása.  :) 

Folytatjuk.

319. Zöldségnapra: spenótos őzlábfejek :)

Spenótos őzlábfejek

Hozzávalók: 50 kg friss spenót, 60 dkg őzlábgomba, 10 dkg trappista sajt, 5 dkg szeletelt mandula, 15 dkg vaj, 2 evőkanál tejföl, 5-6 gerezd fokhagyma, só, bors, őrölt szerecsendió.

Elkészítése: A spenótleveleket megmossuk, a vastagabb szárakat lecsipkedjük, késsel nagyjából összevágjuk és a vaj harmadán megpároljuk, és a fokhagyma felével, sóval, borssal és őrölt szerecsendióval ízesítjük. Gombák tönkjét és annyi gombafejet, hogy a kettő együtt kb. a gomba tömegének felét adja ki, apróra vágjuk, és a második adag forró vajon a fokhagyma másik felével, sóval, borssal egy kicsit megpirítjuk. Hozzáadjuk a spenótot, a reszelt sajtot és a mandulát. Ezzel a masszával megtöltjük a gombakalapokat. Ha marad töltelék keverjük bele a tejfölbe, mellyel kenjünk ki vastagon egy tűzálló edényt, melybe töltelékkel lefelé sorakoztatjuk a töltött gombákat. A vaj maradék harmadát a gombafejek csúcsaira tesszük. Előmelegített 200 fokos sütőben kb. fél óra alatt készre sütjük az ételt. Tartármártást kínálunk mellé, pl. sült krumplival tálalhatjuk. Az őszi paprikasaláta is jól illik mellé.

"Utak úgy lesznek, hogy járunk rajtuk"

(Hans Kudszus)

Ez volt a másik mottó a mai napon. (Az egyiket az öreg blogba írtam.) A lényeg az, hogy egyetértek azzal, hogy nyugodtan lehet arra is indulni, amerre még nem jártak mások, hiszen minden úton volt első arra járó. És úgy gondolom, érdemes is új utakat keresni. Ha a régi utakon nem jutunk oda, ahová indultunk, akkor meg mindenképpen érdemes. riasztó lehet egy ismeretlen út, de lehet érdekes is. félelmetes lehet a messzi cél, de mindig kisebb részekre bontható. Sőt, kell is hogy így tegyünk, mert az irreálisan nagy dolgokhoz hozzá sem fogunk. Régi úton vagy újon? Mindegy. Majdnem mindegy. Bármelyik jobb, mit meredten szorongva állni egy sarokban. Mindig van megoldás. Mindig van jobb megoldás. Mindig van más választás. Lehet választani a jobb megoldást. 

Folytatjuk.