151. Zöldségnapra: Kapros krumplikrém-leves

Volt kapor és volt újkrumpli. Ez jutott róluk eszembe. Aztán úgy megtetszett, hogy elhatároztam, hogy fogok még ezekkel variálni. Pl. egy kapros krumplipürét is le tudnék képzelni. De most legyen itt az eredeti ötletem a

kapros krumplikrém-leves

Hozzávalók: 40 dkg újkrumpli,2 gerezd fokhagyma, 4 dkg kapor, 4 dkg vaj, bors, 2 evőkanál tejföl, só, 1 liter víz.

Elkészítése: A krumplit megtisztítjuk, és kockákra vágjuk, a kaprot összeaprítjuk. A vajon a kettőt együtt pároljuk, sózzuk borsozzuk, s apránként vizet adunk hozzá. Amikor a krumpli megpuhult, levesszük a tűzről hozzákeverjük a tejfölt, és botmixerrel pépesítjük, s fokozatosan felhígítjuk a vízzel. Visszatesszük a tűzre, s még egyszer megforraljuk. Tálaláskor még egy kevés tejfölt és egy kis kaprot tehetünk rá.

Mit akarsz?

Újabban már néha komolyan felteszem magamnak ezt a kérdést. Mert bizony sokszor vannak ködvárszerű kényszerpályáink. Olyan elképzelt kényszerpályák, melyeken már csak a lendület visz. Az a mondat állt össze bennem a minap, hogy merjem azt akarni, amit akarok. Mert néha csak a közvetlen előttünk álló dolgokat látjuk. A múltban élünk és a jövőben. És hatalmas kerülőket teszünk, hogy éppen odajussunk, ahol éppen lehetnénk, ha érzékelnénk a jelent. 

Az a kis történet jut eszembe, hogy a halász halászgat a tengerparton. Kifogja a halat, megsüti, és vidáman heverészik a homokban. Arra megy egy ember, és arra kezdi biztatni, hogy használjon jobb hálót azzal több halat fog, akkor már nagyon bárkát is vehet, aztán már akár hajója is lehet, és majd alkalmazottai is. Mire lenne ez nekem jó – kérdezi a halász. - Mire, mire? – válaszolja az ember. – Hát, ha alkalmazottaid lennének, azok dolgoznának, és te vidáman heverészhetnél a tengerparton a homokban. 

Hát valami hasonlót teszünk sokszor. Hihetetlen pörgésekbe hajtjuk bele magunkat, hogy ha majd egyszer annak vége, akkor nyugalomban élhetünk. Igen, sokszor tényleg nincs már választásunk. De azét az önszívatásra is található példa (néha?) ezen a vidéken.

Holnap folytatjuk.

150. Húsnapra: kecsketúrós spárgasaláta

A spárga jellegzetes íze főzve jön ki igazán, de érdemes nyersen is megkóstolni. A másik oka, hogy ezt az ételt készítettem, hogy vettem kecsketúrót. Én szeretem. (Egy többen tartanak kecskét, és készítenek túrót, sajtot. Itt a faluban is vannak, aki tartja ezt a kis patást.). Az is eszembe jutott, hogy régen írtam már magunkkal elvihető hideg ételt. Ez most olyan. Ha nem lenne zavaró, együnk hozzá újhagymát. Nagyon finom. Úgy egyébként a fokhagyma is nagyon jó benne. Érdemes különböző ízesítésekkel próbálkozni.

Hozzávalók: 20 dkg spárga, 10 dkg kecsketúró, 5 dkg füstölt (paraszt)sonka (nem főtt), fél csokor kapor, 2 evőkanál tejföl, só.

Elkészítése: A sonkát apró kockákra vágjuk, a túrót kikeverjük a tejföllel. A spárgát megtisztítjuk, és kb. félcentis karikákra vágjuk (nyersen hagyjuk). A tejfölös túrót, a sonkát, és a spárgát összekeverjük, apróra vágott kaporral és szükség esetén sóval ízesítjük. (Finom hozzá még az újhagyma is.) 

Ezt kell! - Mihez képes?

Ezt most nagyon komolyan kérdezem. Hiszen annyiszor átéljük, a hétköznapjaink során, hogy valamit „meg kell tennünk”, „el kell érnünk”, „ki kell bírnunk”. Mihez képest fontos, hogy így legyen? Mindannyiunkban vannak viszonyítási pontok, melyek erre a kérdésre válaszolnak, csak nagyon sokszor ezek a viszonyítási pontok bizony nem tudatosak, valahonnan talán még a gyerekkorból származnak. Meg kell tenni, így kell tenni, mert én jókislány vagyok, és így várják el a szüleim, a tanáraim, a nagymamám. Persze nem gondolunk erre, mert ezek a régi elvárások nem tudatosan vannak bennünk. Ennek ellenére meghatározzák a cselekedeteinket. Én elhatároztam, hogy ezekkel a kellekkel leszámolok. Megszűröm őket a tudatos mércém szűrőjén – már amikor eszembe jut, és nem reflexből engedelmeskedem. Azt hiszem, sokat segítünk magunkon, ha észrevesszük, felülvizsgáljuk és szelektáljuk ezeket. 

Lehet, hogy annyira szeretnénk szétfeszíteni ezeknek a - ki tudja, honnan származó - kelleknek a béklyóját, hogy nagyobb testet növesztünk az ideálisnál, így pattintva le magunkról a kelleket, mint a kihízott ing gombjait? Mert eszünk dühünkben a kellek miatt, ez vitathatatlan.

Holnap folytatjuk.

149. Víznap

Azért szeretem a víznapokat, mert rendszeres időközönként visszatérő biztos pontként lehetőséget adnak arra, hogy újrarendezzem az evéshez való viszonyomat. Ez, hogy havonta egy napot arra szánok, hogy megkímélem a magam minden kalóriatartalmú dologtól megóv attól, hogy túl messzire kalandozzak a saját magamnak kijelölt úttól, attól elhagyjam magam, hogy egyre jobban engedjek annak a lehúzó erőnek, mely csak a kényelem és a könnyebbik ellenállás felé húz. Mert a pillatatnyi ellenállás iránya egy pillanatig talán jó, de csak egy pillanatig. A második lépésnél ki szokott derülni, hogy rossz döntés. Ha mindig csak az orrunkig látunk, könnyen gödörbe lépünk. 

Szükségem van a víznapokra, arra, hogy időről időre megtapasztaljam, hogy néhány óra étel nélkül vállalható helyzet. Ez a megtapasztalás lazítja a körülményektől való függés érzését bennem. A víznapnak nem úgy van köze a fogyáshoz, hogy aznap nincs kalória. Mert ez csak átmeneti dolog. Inkább csak vizet vesztünk, s ezt könnyen vissza is szedjük.  A víznapnak sokkal több köze van a szabadság megéléséhez. Ahhoz, hogy nem függök néhány falattól, ahhoz, hogy képes vagyok alakítani a szokásaimat, és nem engedem át az életem formálását a szokásaimnak. A víznapnak a szabadság megtapasztalásához van köze.

Holnap folytatjuk.

148. Gyümölcsnapra: eper-cseresznye gyümölcssaláta

Gyakorlatilag nem több ez a gyümölcssaláta, mint a cseresznye és az eper együtt. Nagyon jól illenek egymáshoz, jó párost adnak minden egyéb ízesítés nélkül. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi értelme akkor ennek. Miért nem jó úgy, hogy bekapunk néhány szem epret, majd néhány szem cseresznyét, minek ezzel pepecselni? Jó az úgy is, de így azért jobb, mert a magunkra fordított gondoskodó figyelem abban is megnyilvánulhat, ha ezt az egyszerű dolgot megtesszük, hogy kimagozzuk a cseresznyét, összevágjuk az epret és összekeverjük. Ha ezt megtesszük, és rendesen leülünk enni gyümölcsnapon is, akkor nem kell küzdenünk azzal az érzéssel, hogy hiszen aznap „nem ettünk semmit, csak bekaptunk néhány szem gyümölcsöt”. Nem győzöm eleget ismételni, hogy a gyümölcs az nem „csak gyümölcs”. A gyümölcs a legnagyszerűbb táplálékok egyike, megérdemli, hogy ne csak úgy bekapkodjuk, hanem odafigyelve, örömmel együk meg.

Holnap itt a blogon víznap. Itt az ideje, hogy velem tarts?

Holnap folytatjuk.

147. Tésztanapra: rántott gombafejek spenótos rizzsel

Az ételtársításra figyelő étkezés kapcsán sokszor felvetődik, hogy a rizs melyik napra való. A gabonafélék – így a rizs is – akár zöldség- akár tésztanapon egyaránt ajánlottak. A panírozott zöldségeket én tésztanapra javaslom, mert azért ezekben az ételtársítás nem maradéktalan, és a panír elég sok zsírt is magába szív, ezért a kalóriatartalmuk sem kevés. De sokan – köztük én is – szeretik a panírozott dolgokat. A rántott húst is meg a panírozott zöldségeket is. Ez is lehet nagyon finom, és lehet kevésbé jóra is készíteni. Az biztos, hogy nehéz a panírozott étel, és ezzel együtt eteti is magát. De ha szeretjük, még ettől se fosszuk meg magunkat. Tésztanap után úgyis gyümölcsnap jön, s aztán újból itt egy víznap. 

Szerdán lesz újhold, és ehhez igazodva én hétfőre tettem a víznapot. Végülis  pénteken is lehetne, mert az éppen annyira van az újholdtól, mint a hétfő, csak nekem éppen így jön ki jobban a lépés. Csütörtöktől vasárnap estig nem leszek itthon, de igyekszem úgy alakítani a dolgaimat, hogy azért a napi bejegyzések felkerüljenek a blogba. Remélem, meg tudom csinálni. Azzal együtt, hogy tudom, hogy semmi nem történne, ha nem tudnám megtenni, de mégis igyekszem. Majd meglátjuk. Mindenesetre azért még szerdáig itthon vagyok, és holnap tésztanap.

Rántott gombfejek

Hozzávalók fejenként: 3 nagy vagy ennek megfelelő tömegű több kisebb csiperkegomba, 1 tojás, 1 kanál liszt, 1 kanál prézli, só, olaj vagy zsír a sütéshez.

Elkészítése: A gombát leöblítjük, majd szárazra töröljük. A gombafejekből kitörjük a tönköket, és a szokásos módon bepanírozzuk őket azaz, a villával felverjük a tojást, megsózzuk, a gombát először lisztbe majd tojásba, végül prézlibe mártjuk. A panírozott gombát forró zsiradékban kisültjük.

Spenótos rizs

Hozzávalók (személyenként): 1 dl rizs, 1 kiskanál olaj, só, 2 dl forrásban lévő víz, 2 dkg vaj, 15 dkg spenótlevél, 1 gerezd fokhagyma, só.

Elkészítése: A rizst a felforrósított olajban megforgatjuk, megsózzuk, felengedjük a 2 dl forrásban lévő vízzel, s fedő alatt addig főzzük lassú tűzön, míg a fizet a rizs felszívja, ekkor elzárjuk a tüzet. de még ott hagyjuk a rizst egy kicsit a gőzben puhulni. Közben a spenótleveleket megmossunk, a vastagabb szárrészeket lecsipkedjük. A vajat megforrósítjuk, belezúzzuk a fokhagymát, és belekeverjük a spenótot, s pár perc alatt megfonnyasztjuk a leveleket, majd összekeverjük a rizzsel.

A rántott gombafejekkel tálaljuk. Jól illik hozzá a tejfölös fejessaláta, de újkáposzta-salátával is finom. 

Meddig kell az ételtársítás szerint ennünk?

Semeddig sem „kell”. Senki nem kötelez bennünket semmire. De ha odafigyelünk magunkra, akkor egy idő után észrevesszük, hogy mennyire függ a közérzetünk attól, hogy mit is eszünk. És itt nem arra gondolok, hogy lelkiismeretfurdalásunk lesz néhány süteménytől. Nem. Arról beszélek, hogyha összeeszünk mindent, nagy esélyünk van rá, hogy égni kezd a gyomrunk, felfújódunk, elnehezülnek, felpüffednek a végtagjaink, „felvizesedik” a testünk. 

Ha figyelünk magunkra, akkor mindezt észrevesszük. Észrevesszük a cselekedeteink hatását a közérzetünkre. És ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor sokkal kevésbé fogjuk esetlegesnek tartani mindazt, amit velünk történik. Akkor olyan szempontból is tudunk tervezni, hogy ha olyan feladatok előtt állunk, melyek jó erőnlétet igényelnek, semmiképpen ne együnk olyasmit, ami elnehezít.

De ezektől az elnehezítő ételektől sem kell, hogy erőnek erejével eltiltsuk magunkat. Legtöbbünk annyira keményfejű, hogy csak a saját kárából képes tanulni. Éppen ezért csak annyit tanácsolok, hogy figyeljünk. Figyeljük meg az egyes ételek ránk gyakorolt hatását. És a tapasztalatok birtokában, őszintén, józanésszel, felnőtt módjára döntsünk. 

Ha elég tapasztalatot, tudatos tapasztalatot szereztünk már az egyes ételek ránk gyakorolt hatásáról, nem lesz szükségünk tanácsadókra ahhoz, hogy eldöntsük, hogy mit is együnk.

Holnap folytatjuk.

146. Zöldségnapra: spenótos gombamártás libazsírban sült újkrumplival

Szezonja van most a spenótnak, és szeretem is nagyon. Gyerekkoromban a spenót (főzelék) bundáskenyérrel variációban volt egyedül fellelhető az étlapon. Ezért nem is használtuk a főzelék szót, hiszen hogyan máshogy is lehetne enni a spenótot?

Nos, azóta már más erről a véleményem, bár változatlanul nagyon szeretem a hagyományos spenót-bundáskenyér variációt. (Az már tavaly tavasz óta fenn is van itt a blogon. ) Most az újkrumplihoz kerestem új társat, úgy született meg ez a spenótos fogás. 

Spenótos gombamártás

Hozzávalók: 0,5 kg spenót, 6 gerezd fokhagyma, só, 2 dkg vaj, 20 dkg (csiperke)gomba, 1 kiskanál bors, 1 kiskanál őrölt szerecsendió, 1 kiskanál (nagyon) csípős paprikakrém, 2 evőkanál tejföl.

Elkészítése: A spenótlevelek vastag levélnyeleit lecsipkedjük, a leveleket, nagyjából összevágjuk. Egy nagyobb edényben kb. 2 dl vízben 1 kiskanál sóval 4 gerezd fokhagymával állandó keverés mellett a leveleket megfonnyasztjuk. Levesszük a tűzről, hagyjuk hűlni.

A vajat megolvasztjuk, megfuttatjuk benne a maradék 2 fokhagymagerezdet összezúzva, majd az apróra vágott gombát megpirítjuk benne.

A párolt spenótot botmixerre pépesítjük, majd a pirított gombához öntjük. Hozzáadjuk a tejfölt és a fűszereket, majd összeforraljuk.

Sült újkrumpli

Hozzávalók: 40 dkg újkrumpli, 2 dl libazsír, só.

Elkészítése: A krumplit alaposan megmossuk, héját lekaparjuk, leöblítjük, majd szárazra töröljük, a gumókat félbe vagy negyedbe vágjuk. A zsírt egy kisebb edényben felforrósítjuk, és megsütjük benne a krumplit. Ha szép pirosra sült, kiszedjük, lecsöpögtetjük és megsózzuk.

Az átforrósított spenótos gombamártással tálaljuk.

A zsiradékok és az egészség

Tálán volt már rá eset, hogy kifejtettem a zsiradékokkal kapcsolatos nézeteimet. De nálunk, tanároknál szakmai ártalom, hogy olykor ismételjük magunkat, ezért  ejtsünk szót erről most is. Szóval több helyen látom, hogy mintegy elvárásként szerepel az (extraszűz) olívaolaj használata ételkészítéskor. Gondolom, mindenki előtt közismert az „én ((extraszűz)) olívaolajjal főzök ám, mert én tudom, hogy mi az egészséges és igényes táplálkozás”  - nézet. Nos, nekem erről az a határozott véleményem, hogy nagyon nem mindegy, hogy zsírral főzünk vagy olajjal, de nem azért, mert ettől függene, hogy egészségesen táplálkozunk-e és mennyire vagyunk igényesek. Nem, egyáltalán nem. Mert „az olaj” szemernyit sem „egészségesebb”, mint „a zsír” és nem is "igényesebb". Egyszerűen más. 

De! Van jó minőségű olaj, és van jó minőségű zsír. És van mértékletes zsiradékfogyasztás (olajból és zsírból egyaránt) és van mértéktelen. A minőség és a mértékletesség foka dönti el, hogy valami megfelel-e az egészséges és igényes táplálkozás kategóriájának, no, meg az, hogy az adott zsiradék mennyire illik az adott ételhez, és semmiképpen nem az, hogy olaj vagy zsír. Ebben a kérdésben a készítendő étel a meghatározó. (Hogy nézne már ki, kérem, egy csikóstokány olívaolajjal???) Ha odafigyelünk az étkezésünkre, akkor egy idő után észre fogjuk venni, hogy igen más íze van az egyes zsiradékoknak. És mivel ezek meghatározó alkotóelemei az egyes ételeknek, nagyon nem mindegy, hogy melyiket mivel készítjük. A mai ételajánlatomban kétféle zsiradék szerepel. A mártásban vaj van. A vajat nagyon szeretem. A legdrágább zsiradékok egyike ugyan, de ez a tény még a túlzott zsírosságtól is segít megóvni. :) Hiszen, ha valamit kevés vajjal készítünk, nem lesz drágább, mintha sok zsírral főznénk, viszont sokkal finomabb és egészségesebb lesz. 

Zsiradékokat használni szerintem mindenképpen szükséges és egészséges is. Mert először is ott vannak a zsírban oldódó vitaminok, melyek miatt ez a dolog nélkülözhetetlen. Másodszor pedig az ízek összhatásához is szükség van zsiradékra. Állítom, hogy a rosszabb étel jobban hizlal. Hiszen ha az öröm karcsúsít, az evés öröme is, akkor, ha elmarad az evés öröme, akkor lemondatunk az adott öröm miatt várható karcsúsodásról is. :)

 

A vajjal készült mártás mellett itt van a mai ajánlatomban a libazsírban sült újkrumpli. Ejtsünk erről is egypár szót. Amióta egyszer kipróbáltam, hogy milyen a libazsírban sült krumpli, azóta így  készítem, ha van rá módom. Páratlanul jó. Azt mondják, hogy a libazsírt lehet a legmagasabb hőfokúra hevíteni minőségvesztés nélkül, márpedig szerintem a jó sültkrumpli egyik titka, hogy minél forróbb zsírban süljön. És akkor még a libazsír finom ízéről nem is beszéltem. Elég ritkán készítek sültkrumplit, ezét úgy gondolom, belefér, hogy az akciós „tecsós” olaj helyett készüljön libazsírral.

Holnap folytatjuk.