Harmincegyedik lépés: A Nobel-díjas boldogsághormon és a farsangi fánk

Ha boldogok vagyunk, akkor nemigen foglalkozunk azzal, hogyan is jutottunk a paradicsomi állapotba. Azonban ha csak vágyakozunk rá, akkor azon fáradozunk, hogy megismerjük az odavezető utakat. Nagyon egyedi, hogy ki miben reméli a megoldást: emberi kapcsolatokban, az alkotásban, a pénzben, a hatalomban, a szerencsében, az imában, a művészetekben, a tudományban, a szórakozásban vagy – jobb híján – már csak a különböző pót- és kábítószerekben.

Korunk egyik kiemelkedő tudományága az agykutatás. Az agykutatók felfedezéseiből tudhatjuk, hogy a boldogság átéléséhez többek között arra van szükség, hogy az agyunkban bizonyos anyagok megfelelő harmóniában fejtsék ki hatásukat. Az egyik ilyen anyag a dopamin. Boldogsághormonnak is nevezik. Felfedezését Nobel-díjjal jutalmazták. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy ha az embert pozitív hatások érik, akkor dopamin szabadul fel az agyában, és áramlásával olyan jeleket közvetít az agyban, melyektől boldognak érezzük magunkat. De ha az embert nem éri pozitív hatás, vagy nem elegendő éri, akkor a „boldogsághormon” nem szabadul fel kellő mennyiségben ahhoz, hogy a boldogság érzése kialakulhasson bennünk. Enélkül viszont az ember rosszul van, egyre elviselhetetlenebbül érzi magát. Ilyenkor, „valós” pozitív hatások híján pótcselekvésekkel és különböző anyagokkal, drogokkal pótolja a természetes pozitív ingereket. Például eszik, iszik, dohányzik vagy gyógyszerhez, kábítószerhez nyúl.

Hogy mennyi pozitív hatás ér bennünket, az a gondolkozásunkon is múlik. Arról ugyan nagyrészt nem tehetünk, hogy milyen gondolatok röpködnek körülöttünk, de arról már igen, hogy melyik felmerülő gondolatnál időzünk el, melyiket táplálgatjuk, szőjük tovább. Módunkban áll egy gondolatot egy másikkal kiszorítani. Persze ez néha hallatlan önfegyelmet igényel, és fárasztó is, viszont negatív gondolatok esetén nagyon hasznos. A felnőtt ember felelős a gondolataiért

Gondolkodásunknak sokkal nagyobb befolyása van az életünkre, mint ezt általában hisszük. Egyre többször találkozunk azzal a feltételezéssel, hogy az agy nem kezeli teljesen eltérően a ténylegesen és a csak gondolatban átélt dolgokat. Gondolkodásunk hat az érzéseinkre, a hangulatunkra, a cselekedeteinkre, amivel hat az agyunkban működő jelátvivő anyagokra, köztük a dopaminra is.

Mint már mondtam: az ember sokkal több, mint egy zsák vegyület. Agyunk olyan bonyolult, s annyira nagyszerű dolog, hogy felfogni sem vagyunk képesek. Ha a jelenleg létező legfejlettebb informatikai tudással létrehoznánk egy mesterséges szuperagyat, az kimondhatatlanul primitívebb lenne, mint a legprimitívebb élő ember agya. Vagyis az agyunk olyan szuperszámítógép, amelyik fényévnyivel fejlettebb, mint a jelenleg létező legfejlettebb technika. Ezért teljesen reménytelen vállalkozás, hogy a célirányosnak gondolt beavatkozásokkal hosszú távon sikeresen szabályozni tudjuk biológiai folyamatainkat. Sokkal egyszerűbbnek és hatékonyabbnak tűnik az a megoldás, hogy megfelelő információkat kell az agyunkba juttatni, és akkor az majd megfelelően vezérli a testünket.

Holnap tésztanap van, és itt a farsang, tehát:

Farsangi fánk 

Hozzávalók: 3 dkg élesztő, 3 dl tej, 6 dkg vaj, 5 tojássárgája, 2 evőkanál cukor, 1 evőkanál rum, 50 dkg liszt, só, sütéshez olaj

Elkészítése: Az élesztőt 1,5 dl langyos cukros tejben egy kiskanál cukorral felfuttatjuk. A vajat habosra keverjük a cukorral, és jól összedolgozzuk az öt tojássárgájával. Ha felfutott az élesztő hozzákeverjük a kikevert vajhoz, és  tejet és a rumot is. Végül a lisztet megsózzuk és azt is hozzákeverjük. Jól kidagasztjuk a tésztát. A fánktészta akkor jó, ha tele van fényes, apró hólyagokkal.

A tésztát meleg helyen kelesztjük, amíg duplájára nem duzzad. Ekkor belisztezett gyúródeszkára tesszük, és hövelykujjnyi vastagságúra nyújtjuk. Lisztbe mártott fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Kenőtollal beolajozzuk, s fél óráig pihentetjük. Majd 3-4 cm magas, meleg olajban,(fedő alatt) közepesen meleg olajban sütjük, egyszerre csak annyit teszünk az edénybe, hogy a megnövekedett fánkok ne érjenek egymáshoz. A felesleges olajat sütés után leitatjuk. Frissen, forrón vaníliás cukorral megszórva tálaljuk. Melegített gyümölcslekvárt is adunk hozzá.

(Planétás recept alapján) 

A harmincegyedik lépésben arról esett szó, hogy pozitív hatásokra van szükségünk ahhoz, hogy jól együnk. De azt is mondom, hogy a pozitív dolgok itt röpködnek körülöttünk. Annyit tehetünk, de azt tényleg tehetjük, hogy kinyitjuk az érzékszerveinket a jó és szép dolgokra. A sok nehézség közepette is meglátjuk, meghalljuk, megérezzük a jót, a szépet, mert az életből (mindenkiéből!) fakad annyi valós öröm, hogy evés nélkül is felszabadul az agyunkban elég boldogsághormon, ha megengedjük magunknak, hogy észrevegyük azokat a dolgokat, melyek örömet okoznak. 

Holnap folytatjuk.

Harmincadik lépés: Ha nem jó a térkép, eltévedünk, érdemes hát átrajzolni

Könnyen belátható, hogy a körülöttünk lévő világot – a tengernyi információval, összefüggéssel – nem vagyunk képesek egészében felfogni, átlátni. Hogy mégis valahogy eligazodjunk, „térképet rajzolunk magunknak” a valóságról, és ennek alapján tájékozódunk. Hogy mit rajzolunk bele ebbe a térképbe, rengeteg dologtól függ. Leginkább attól, hogy gyermekkorunkban milyen értékrendet tettünk magunkévá, milyen elvárásoknak szerettünk volna megfelelni. A gyerekkori elvárásokat – tudat alatt – egész életünkben magunkkal hordjuk. Van valami belénk ivódott kényszer, hogy megfeleljünk, például, a szüleinknek. Ezt sokszor magunk előtt is tagadjuk, hiszen ahhoz, hogy igazán felnőttnek érezzük magunkat, az kell, hogy saját elvárásaink szerint legyünk képesek élni. De mégis egész életünkben azzal küzdünk, hogy másoknak megfeleljünk. Pedig ez teljesen reménytelen küzdelem… De ezenkívül is számtalan dolog befolyásolja, hogy mit veszünk észre a világból, s mit „rajzolunk bele a térképünkbe”. Nagy szerepe van itt a beállítódásunknak is (annak, hogy jóra vagy rosszra várva szemléljük a dolgokat), a kulturális hátterünknek, az érdeklődési körünknek, a barátaink, ismerőseink véleményének, elvárásainak, és jobb esetben saját céljainknak, értékeinknek, elvárásainknak.

Azok az emberek tudnak magukon segíteni, akik képesek arra, hogy „átrajzolják a térképüket”. Azaz indokolt esetben meg tudják változtatni a véleményüket a dolgokról. Ez nem könnyű. Többek között az teszi nehézzé, hogy sokan nem látnak különbséget a köpönyegforgatás és az indokolt véleményváltoztatás között. Pedig a kettő ég és föld! A köpönyegforgató embernek valójában nem ismerhetjük a véleményét, mert azt nem árulja el, de lehet, hogy nincs is neki konkrét dolgokról kialakított nézete. Az ilyen ember alapvető tulajdonsága: úgy akar előnyöket szerezni, hogy mindig olyan véleményt hangoztat, amelyik őt kedvezőbb helyzetbe hozza. De tulajdonképpen nem rajzolja át a térképét soha, mert amiről véleményt mond éppen, az neki nem fontos. A fontos számára az, hogy a kimondott – véleménynek tűnő – szövege számára nyereséget hozzon. Ezzel szemben a valódi véleményváltoztatás oka az lehet, hogy olyan újabb dolgok jutnak tudomásunkra, melyek ismeretében új hozzáállást kell kialakítanunk, új döntést kell hoznunk. Vannak gyakorlati dolgok, melyekben ezt ésszerűen belátjuk; bosszankodunk ugyan, de – mivel nincs választásunk – új döntést hozunk. Ha például törölnek egy járatot, mellyel utazni szerettünk volna, átszervezzük az utunkat, hiszen nem is tehetünk mást. Hiába gyártunk elméleteket, az a járat nem indul, és kész! De azokban az esetekben, ahol nincs ilyen kényszer véleményünk megváltoztatására, „csak” a józan ész, már sokkal nehezebben változtatunk. Ha sok éven keresztül volt egy szokásunk, amiről kiderült, hogy rosszat hoz számunkra, hajlamosak vagyunk inkább azt megkísérelni, hogy a környezetünket megváltoztassuk – teljesen reménytelenül –, mint hogy mi magunk változzunk. 

Zöldségnapra: 

Kelkáposzta-főzelék

Hozzávalók: 1 kg kelkáposzta, 4 db közepes krumpli (szétfövős), 5 dkg vaj, 4 gerezd fokhagyma, só, őrölt kömény.3 evőkanál tejföl a tálaláshoz.

Elkészítése: A kelkáposzta nem szép leveleit leválasztjuk, a ha fásnak látjuk a torzsát vagy az egyes levélereket, akkor azt kivágjuk, a káposzta többi részét ujjnyi csíkokra vágjuk. : A krumplit meghámozzuk, kockákra vágjuk. A vajat felolvasztjuk, belezúzzuk a fokhagymát, beletesszük a káposztát, jól átforgatjuk, majd a krumplit is. sóval, őrölt köménnyel ízesítjük. Kevés víz hozzáadásával puhára pároljuk. Az elpárolgó vizet mindig pótoljuk annyira, hogy lé is legyen a zöldségek alatt. Mikor a krumpli megpuhul, akkor levesszük a tűzről, és botmixerrel vagy villával a főzelék egy részét pépesítjük, hogy a szokásos főzelékállagot kapjuk. Tálaláskor tejfölt is adhatunk hozzá.

(Megjegyzés: Ez a főzelék így készítve a krumpli miatt zöldségnapi étel. De főzhetjük krumpli nélkül is, úgy semleges, tehát hús mellé is adhatjuk. Aki pirosan szereti a főzelékeket, természetesen őrölt paprikát is tehet rá.)

Gombapörkölt

Hozzávalók: Egy kg gomba, 2 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 csapott evőkanál zsír, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, só, bors, őrölt kömény. Tálaláshoz tejföl (elhagyható.)

Elkészítése: A hagymát megtisztítjuk, apróra vágjuk és a zsíron dinsztelni kezdjük, belezúzzuk a fokhagymát is.  A gombát leöblítjük, megtöröljük, a tönkje végét levágjuk, és felszeleteljük. A dinsztelt hagymára tesszük, jól átkeverjük, és a hagymával együtt dinszteljük tovább. Sózzuk, borsozzuk. Ha már egy kis levet engedett a gomba, hozzáadjuk az őrölt paprikát is. S kb. 20 perc alatt készre főzzük. Tálaláskor ízlés szerint tejfölt is adhatunk mellé.

(Megjegyzés: A gombapörkölt semleges étel. Főzelékekkel, tésztával, krumplival, puliszkával, rizzsel egyaránt fogyasztható.)

A harmincadik lépésben a változás egyik feltételéről, a „térképünk átrajzolásáról” beszéltünk. A világ sokkal több, mint amennyit fel tudunk fogni belőle, de mindig lehetnek új szempontjaink. A változás lehetősége adott, rajtunk múlik, hogy élünk-e vele.  

 

Holnap folytatjuk.

Huszonkilencedik lépés: Az ember ott, a tükörben

Nos, nézzünk bele a tükörbe! Látunk ott egy embert. Olyan, amilyen, nem számít. Az a küldetésünk, az a feladatunk, hogy ebből az emberből a lehető legtöbbet hozzuk ki. Mi vagyunk az ő motivációs trénere. Ő a mi emberünk. Az ő boldogsága a mi felelősségünk. Mit tudunk megtenni érte? Egy ember akkor hozza ki magából a legtöbbet, ha szeretik. Most nem számít, hogy ki más szereti még őt, mi szeressük elsősorban! Figyeljünk oda rá, hogy mi bántja, mi fáj neki, hogy fáradt-e, hogy fáj-e valamije. Szeretne-e valami szépet? Valami finomat? Úgy, hogy utána ne járjon szidás… Adjuk meg neki, amit adhatunk, és ne csak kiáltozzunk, hogy jöjjön valaki, és csináljon már valamit! Azt nézzük meg, hogy MI mit tehetnénk érte! Egészen biztos, hogy vannak még tartalékaink. Ez a mi hatalmas nagy valóságshow-nk.

Mi mint tanácsadó mit tudunk kihozni ebből a figurából? Nézzük meg, vegyük számba, hogy milyen előnyei, jó tulajdonságai, lehetőségei vannak! Olyan nincs, hogy ne lenne valami, amiből tőkét lehetne kovácsolni! Nézzük már meg, hogy mi mindene van ennek a tükörből visszanézőnek, amivel gazdálkodni tudunk! Milyen tanácsot adnánk neki, ha nem a tükörből, hanem egy tévéműsorból nézne vissza ránk? Látjuk még a szemében a hajdani ártatlan kisgyerek szemét, vagy a nagy tervekkel induló kamaszét? Ígérjük meg neki, hogy ezentúl szeretni fogjuk, és tartsuk is magunkat ehhez az ígérethez!

Ha ezt megtesszük, akkor ennek a most már kedves alaknak, aki a tükörből néz vissza ránk, legalább egy pártfogója, egy jóakarója biztosan van. Legalább egyvalaki nem ostorozza, nem szidja, szapulja állandóan. Már legalább egyvalaki számba vette az értékeit. S ha már egyvalaki akadt, aki meglátja benne a jót, szép lassan akad több is. Csak bátran! Sikerülni fog!

Holnap húsnap:

Marhahúsleves

Hozzávalók: 1 kg marhaoldalas, 4 db sárgarépa, 2 db petrezselyemgyökér, 1 kisebb zellergumó, 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 5 kávéskanál só, 8-10 szem fekete bors, és esetleg egyéb zöldség pl 1 öklömnyi fehér- vagy kelkáposzta, 1 kisebb karalábé, 1 paszternák. (A tálaláskor cseresznyepaprika – elhagyható.)

Elkészítése: A húst alaposan megmossuk, a zöldségeket megtisztítjuk, és annyi hideg vízben, amennyi bőven ellepi, feltesszük főni a sóval, borssal együtt. Felforraljuk a levest, majd annyira visszavesszük a tüzet, hogy éppen gyöngyözzön. Nagyon lassú tűzön 4-5 órát főzzük. Tálalás előtt leszűrjük. Feldaraboljuk a jobban kinéző főtt zöldségeket, a hús egy részét csíkokra vágjuk, és forrón együtt tálaljuk.

Megjegyzés: Ha bőségesen főztünk zöldséget a levesbe, nem szükséges egyéb levesbetétet belefőznünk. Így az ételtársításnak is jobban megfelel ez az étel. 

Főtt marhahús tormás tarlórépával

Hozzávalók: fél kg tarlórépa, 2 dl tej, 5 dkg vaj, só, 10 dkg ecetes torma.

Elkészítése: A tarlórépát meghámozzuk, vékony szeletekre majd csíkokra vágjuk. A vajon párolni kezdjük, megsózzuk, majd ráöntjük a tejet, és lassú tűzön puhára főzzük. Egy kicsit hagyjuk hűlni, majd botmixerrel pépesítjük. Hozzákeverjük az ecetes tormát. A levesben főtt marhahússal tálaljuk.

 

A huszonkilencedik lépésben szembenézünk azzal az emberrel a tükörben, s megfontoljuk, mi lenne a leghasznosabb tanács, amit adhatnánk neki.

Holnap folytatjuk.

Huszonnyolcadik lépés: A ritmus

 

A ritmus – úgy mint szabályos ismétlődés – fontos tartozéka az életünknek. Ott kezdődik az egész, hogy ritmusa van a szívverésünknek, a légzésünknek, a testünk egész működésének. De ritmusa van a napoknak, az évszakoknak is. Elvileg ebbe ritmusba simulna bele cselekedeteink sora. A cselekedeteink sora pedig nem más, mint a napirendünk vagy a „napi-rendetlenségünk”. :)

Beszéljünk ma arról, hogy a napirendnek mennyire fontos szerepe van abban, hogy sikerrel menjünk végig az ideális testsúlyhoz vezető úton. A napirend elég tág fogalom. Valamiféle nagyjából rendszeres ismétlődés mindenképpen van mindenki életében. Ha más nem, az alvás és ébrenlét váltakozása. Akiknek olyan az életük, hogy nehezen tudnak ebben rendszert kialakítani, sokszor számolnak be kimerültségről.

A túl szigorú napirend is válhat görcsössé. Itt a kötetlenség és a szabályozottság arányai döntik el, hogy mi visz előre, és mi hátráltat.

Úgy gondolom, hogy néhány, bizonyos rendben visszatérő cselekvés nagymértékben támogatja a kedvező változást.

A napirend egyik döntő pontja az ébredés utáni első óra. Hasznos lehet, ha reggel úgy ébredünk, hogy hagyunk magunknak elég nyugodt időt a napindításra. A nyugodt ébredés akár az egész napunk hangulatát meghatározhatja. Figyeljük meg - mondjuk - a macskát! Amikor úgy ébred, ahogy szeretne (nem akkor, amikor felriasztják), milyen rituáléba kezd. Nyújtózkodik, mosdik, lassan mozgatja át a tagjait, aztán meg tele élettel, energiával megy az útjára. Nekünk is nagyon jól jön, ha szépen lassan ébredhetünk fel. A nyújtózkodásnak fontos szerepe van. Ha szépen lassan még az ágyban átmasszírozzuk egy kicsit a tagjainkat, felélénkül a keringésünk. Ezután nagyon jólesik egy pohár szobahőmérsékletű víz. Az még jobb lehet (legalább is én így szeretem), ha ebbe a vízbe még citromot is teszünk. Ezek után jöhet a friss levegő, a fürdőszobai teendők, és talán még egy kis reggeli gimnasztika is belefér.

Nagyon hasznosnak tartom, ha minden reggel olvasunk egy keveset, a lelkünket is „mozgásba hozó” néhány sort, pozitív gondolatokat tartalmazó inspiráló szöveget. Természetesen a nyugodt reggelit nagyon fontosnak tartom. Ülve, odafigyelve, nyugodtan.

Tudom, hogy nagyon sokszor más a ritmus reggelente. És azt is tudom, hogy vannak olyan élethelyzetek, melyben ez elképzelhetetlennek tűnik. A kérdés az, hogy vajon megérné-e változtatni.

Ha abból indulunk ki, hogy az ideális testsúlyhoz vezető út a harmóniánk megtalálásának útja, akkor érdemes elgondolkodni rajta, jó-e nekünk, a napirendünk úgy, ahogy van, vagy jobb lenne jobban.

Holnap gyümölcsnap

 

Amit ma újként mutatok a gyümölcssalátához, az a virágpor. Ezek a sárga különböző árnyalataiban létező kis golyócskák a méhészeknél kaphatók. Azt mesélte nekem egy méhész, hogy ez úgy keletkezik, hogy amikor a méhecskék hazatérnek a méz alapanyagával, akkor a virág kelyhében a lábukra ragadt virágport letörlik a méhkas előtt. És hogy ez is hasznosulhasson, a méhészek olyan „lábtörlőt” tesznek a méhecskéknek, amivel ezt a virágport összegyűjthetik. Aki allergiás a virágporra, annak nem ajánlom, egyébként nagyon jó ízesítője a gyümölcssalátának. 

Másik tippem: Ha nagyon éles késsel hajszálvékony szeleteket vágunk a gyümölcsökből, sokkal finomabb lesz a gyümölcssalátánk, mintha nagyobb darabokból készítjük.

Narancs, kivi, dió, kesudió és vörösáfonya

A vékonyra felszeletelt gyümölcsöt és a magvakat elrendezzük a tányéron és megszórjuk virágporral.

Füge, dió kivi, narancs, mazsola, és virágpor

 

Fahéjas alma aszalt szilvával

 

Hozzávalók: fél citrom, egy alma, egy marék aszalt szilva, 1 kávéskanál méz, 1 kávéskanál őrölt fahéj, 1 evőkanál hántolt napraforgó és 1 evőkanál virágpor.

Elkészítése: Egy fél citrom levét egy tálba csavarjuk. Az almát nyolcba majd nagyon vékony szeletekre vágjuk, és összekeverjük a citromlével. Az aszalt szilvát is vékonyan felszeleteljük és az almához keverjük. Egy kis mézzel és őrölt fahéjjal ízesítjük. Megszórjuk hántolt napraforgóval és virágporral.

A huszonnyolcadik lépésben a ritmusról, a napirendről beszéltünk. Hasznos lenne végiggondolni ezt a kérdést, és kialakítani egy jó napindító ritmust, rítust(?) :) . És itt a következő méredzkedés napja. Nézzük, mire jutottunk!

Holnap folytatjuk.

Huszonhetedik lépés: Szeretem magam

Sok mindenről beszéltünk már eddig, melyeket többé-kevésbé sikerül megvalósítanunk. Sokkal könnyebb megtenni valamit egy személyért, akit szeretnünk. Vajon szeretjük-e önmagunkat igazán? Mit jelent szeretni? A könyvemben is szó van erről. Nem tudnám most sem jobban elmondani. Ezért idézem az ott leírtakat.

Szeretem magam?

Vegyük ezt a kérdést még egyszer! Önsegítő tréningeken találkozhat az ember azzal a gondolattal, hogy a problémák megoldásának gyökere, hogy szeretnünk kell önmagunkat A mi kultúránkban felnőtt embereknek igen furcsán hathat ez az elvárás. A meg nem értést – mint legtöbbször – nyilván az okozhatja, hogy mást és mást jelentenek egy kicsit mindannyiunknak ugyanazok a szavak is.

A szeretet szót is nagyon sokféleképpen érthetjük. Én most azt mondom, hogy szeretni azt jelenti: jót akarni. Mi a jó? A jó a boldogság. Amikor az ember boldognak érzi magát. Amikor nyugodt, de távolról sem unatkozik; amikor nincs benne szorongás; amikor biztonságban érzi magát. Értelmesnek látja az életét, fontosnak, értékesnek érzi saját magát. Harmóniában van önmagával és környezetével. Tehát aki szeret, ezeket kívánja nekünk.

Kívánjuk-e mindezt magunknak? – Naná! Ezek szerint tudjuk szeretni magunkat? Alapesetben igen, de mégis vannak olyan életszakaszok, amikor úgy érezzük: képtelenek vagyunk erre valamiért. Nagyon nagy kérdés, hogy miért, mi hiányzik ekkor… (Talán a megbocsátás?) Mi okozhatja, hogy szinte lemondunk arról, hogy boldogok lehetünk, és nem is küzdünk érte? (Talán az jön elő ilyenkor, hogy hiába? Vagy az, hogy nem érdemlem meg?) Mi hozza, hogy pótcselekvésekbe és figyelemelterelő dolgokba (drogokba?) menekülünk? Mi késztethet arra, hogy úgy szervezzük meg az életünket, hogy minél kevésbé vegyük észre, hogy élünk? Miért rohanunk, pörgünk, dolgozunk, mint az igavonó, vagy szórakozunk úgy, hogy a lehető legészrevétlenebbül múljék az idő ahelyett, hogy telne? Hogy olyan dolgokkal telne (meg), melyek a boldogsághoz vezetnek bennünket?

Aki szeret, megbocsát… Mert szeretni valakit azt is jelenti, hogy teljes őszinteséggel kívánni, és a lehetőségek szerint maximálisan segíteni, hogy a szeretett ember kihozhassa magából mindazt a jót és szépet, ami a lelke mélyén rejlik. Nem más ez, mint százszázalékos elkötelezettség a szeretett személy lehetőségeinek kibontakoztatása mellett. (Még akkor is, ha eddig már több dolga nem a legjobban alakult. Van olyan, aki tökéletes?)

Holnap tésztanap

 

Céklatokány pirított tarhonyával

Céklatokány

 Hozzávalók: 40 dkg nyers cékla, 1 fej hagyma, 1 evőkanál olaj, 1 kávéskanál só, 1 kávéskanál őrölt köménymag, 1 késhegynyi bors, 1 evőkanál ecetes torma, 2 evőkanál tejföl.

Elkészítése: A céklát meghámozzuk, félbevágjuk, majd nagyon vékony szeletekre vágjuk majd gyufaszálnyi csíkokra. A hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk, és az olajon megpároljuk. Hozzáadjuk a céklacsíkokat, sózzuk, borsozzuk, őrölt köménnyel ízesítjük. Fdő alatt kb. 40-50 perc alatt puhára pároljuk. A tűzről levéve hozzákeverjük az ecetes tormát és a tejfölt. (A tejfölt tálaláskor mellé is adhatjuk, ha van a társaságunkban olyan ember, aki nem szeretni a tejfölös ételeket. ) Pirított tarhonyával, főtt tésztával, törtkrumplival, krumplipürével, rizzsel egyaránt finom. Jól illenek mellé a téli savanyúságok.

Pirított tarhonya

Hozzávalók: 25 dkg tarhonya, 1 kávéskanál só, 1 kiskanál olaj, fél liter víz.

Elkészítése: Az olajat felforrósítjuk egy lábosban, kevergetés közben világosbarnára pirítjuk benne a tarhonyát, majd megsózzuk, és fél liter forrásban lévő vízzel felöntjük. Lefedjük az edényt, s lassú tűzön (kevergetés nélkül!) addig főzzük, míg a tészta a vizet telesen beissza. Akkor levesszük a tűzről, de még hagyjuk egy kicsit a gőzben hűlni. Tálalás előtt villával fellazítjuk, hogy a szemek fűgurulósak legyenek.

 

A huszonhetedik lépésben arról beszéltünk, hogy szeretni annyit tesz, jót akarni. A következő „házi feladat”: figyeljük meg, hogyan is állunk ezzel a kérdéssel. Mert az ember elvileg – nyilván - jót akar magának, a kérdés az, hogy úgy is viselkedünk-e, hogy a viselkedésünk következtében valóban jól is járunk. Azaz százszázalékosan elköteleződtünk-e amellett, hogy kibontakoztassuk mind azt a szépet és jót, ami bennünk rejlik, aminek kibontakoztatásra születtünk?

Holnap folytatjuk.

Díjat kaptam, köszönöm!

ayildi  és zsuzsiga  is gondolt rám ez ügyben. Köszönöm nekik. 

És íme eleget teszek az ezzel járóknak:

A szabályok a következők:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Én most 3 blognak adom tovább, illetve három olyan embernek, akik részt vesznek az itt zajló közös programunkban (ábécé sorrendben).

Ircsike http://ircsike.blogol.hu/ ugyan nem főzős blogot ír, de nagyon sok szép és inspiráló gondolatot meg vidám mondatot olvashatunk nála, s mindez nagyon fontos, ahhoz, hogy sikerre vigyünk az elhatározásunkat.

Mandy http://mandyeszik.blogspot.com/ , aki egy nehéz vizsgaidőszak kellős közepén csatlakozott hozzánk, és nagyon drukkolok neki, hogy a sok megpróbáltatás közepette is legyen ereje, ideje, kedve magára is figyelni.

Sedith, http://sikerekeskinok.blogspot.com/ az Erdélyi Konyha csapatának bloggre, de van egy „másik” blogja is, melyet kifejezetten a mi közös témánkban indított, (s most ennek a blogjának adom a díjat). Edith nagyon kreatívan és  annyira az általam megfogalmazottak szellemében készíti az ételeket, hogy minden fogását szívből ajánlhatom.  

Csak idő híján ennyi. Még nagyon sokakat jó lenne személy szerint megemlíteni. Ez most nem magyarázkodás, csupán információ: kicsit szűkös az időm a feladataimhoz, ám nagyon szeretném, ha minél többen ismernénk egymást – legalább annyira, amennyire ez a blogokból lehetséges. Nagyon szívesen folytatnám a linkek sorát itt a három (most már négy)! :)  blog alatt, de nem is tudok mindenkiről, meg azt sem tudom, hogy azok közül, akikről tudok, örülne-e a blog szerzője, ha itt linkelhető lenne a bolgja, melyben közös utunkról ír. 

Kérlek, íjatok, ha van ilyen blogotok, és nem bánjátok, ha belinkelem.

Legyen nagyon szép napotok. Eset jön a mai napra szóló bejegyzés.

Huszonhatodik lépés: Állj fel, és menj tovább!

Ültem reggel az asztalnál, megettem a kis narancsos, banános, vörösáfonyás gyümölcssalátámat, aztán elkezdtem tervezni a napomat. És észre sem vettem, hogy a kezem a vörsáfonya után nyúl, és már a számban is volt egyszerre vagy öt szem. Aztán észbekaptam: Ember, a vörösáfonyának 3-4000 Ft. kilója, és úgy akarod itt nyelni, mint kacsa a nokedlit! Figyelj már, kérlek! Az íze? A zamata? A napsugár, ami beleköltözött a nyáron? Az emberek, akik a munkájukkal idejuttatták az asztalodra, és te? És a te munkád, amivel megkerested az árát? És az evés pillanata? Az evésé, amikor csak ti vagytok ketten: a vösösáfonya és te? És nincs ott helye semmilyen harmadiknak, semmi reggeli feladatlistának! Hát igen…

Hasonlóan jártam ezzel, mint annak idején (még 2005-ben) a tojásos krumplival, amikor csak akkor vettem észre az evési kísérletet, mikor már számban volt a falat, pedig se evésidő nem volt, és a tojásos krumpli az ételtársítás szabályainak a legkevésbé sem felel meg. Ez a tojásos-krumplis élmény értette meg velem a piszchés éhség és a tudattan evés fogalmát. Most a vörösáfonya meg arra hívta fel a figyelmet, hogy annak ellenére, hogy ha a fő szabályokat be is tartjuk, mindig ott van bennünk a kisördög, az a bizonyos lehúzó erő, ami időről időre keresztbe tesz, mely kihasználja, ha elbambulunk, elkényelmesedünk a magunkra figyelésben, és időről időre kísérletet tesz a felfelé vivő spirál mozgásirányának megfordítására.

Akkor nem nyeltem le a tojásos krumpliból bekapott falatot, „csak” elindultam egy érdekes gondolat nyomán, melyből aztán a könyv is született. A vörösáfonyát azért szépen megettem, úgy ahogy kell, odafigyelve, hiszen éppen ott volt az evés ideje, és éppen egy olyan evésé, melyben ott a vörösáfonya helye. Most pedig mindezt biztatásul mesélem el. Azért, hogy tudd, nem az a baj, ha valami olyasmi történik, amit jobb lett volna elkerülni, hanem az lenne a baj, ha ilyen esetben azt mondanánk, ha úgysem tudok úgy élni, ahogy szeretnék, akkor mindegy, akkor hagyjuk a csudába az egészet! Ez nagyon téves gondolat lenne, mert ha nagyon kisarkítjuk, hasonlít ahhoz, mintha azt mondanám, hogy ha nem vagyok tökéletes, akkor minek is éljek. Ha nem lakhatom palotában, akkor akár a sárban is fekhetek. Ugye, ezt senki sem gondolja?!

Ha egyszer meg is esik, hogy nem vagyok ura a helyzetnek, a következő pillanatban már a jó úton mehetek tovább. Ahogy a mondás tartja: A sikeres és a sikertelen embert nem az különbözteti meg, hogy a sikeres állandóan talpon marad, hanem az, hogy a sikeres, ha elesik, utána felkel, leporolja magát, és megy tovább. A sikertelen pedig ott marad fekve a földön. Mindig érdemes felállni, és továbbmenni, ha ott van előttünk a cél.

Holnap zöldségnap

Ma délután Vízicsibéhez kattintva eltátottam a szám a csodálkozástól. Mintha összebeszéltünk volna, ő már be is írta a vörslencse-levest, amit én holnapra terveztem. http://kimeloetelek.blogspot.com/

Azt is érdemes megnézni. Tipikus esete annak, hogy az ételek változatokban élnek. :)

Leves vöröslencsével

Hozzávalók: 2 közepes sárgarépa, 1 közepes petrezselyemgyökér, 10 dkg póréhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg vörös lencse, 2 dkg vaj, só, őrölt fekete bors. (Citrom, tejföl)
Elkészítése: A lencsét átválogatjuk, megmossuk, lecsepegtetjük. A zöldségeket megtisztítjuk karikára vágjuk. A vajat megolvasztjuk, belezúzzuk a fokhagymát, majd pár percig kevergetve pároljuk rajta a répákat és a pórét. Hozzáadjuk a lencsét, megsózzuk, borsozzuk, felöntjük 1 liter vízzel, s a forrástól számított 10 percig főzzük. Tálaláskor ízlés szerint citromot és tejfölt is adhatunk hozzá.

  

A huszonhetedik lépésben arról volt szó, hogy előfordulhat ugyan, hogy nem minden a terveink szerint sikerül, és letérünk a hasznos úrtól, de még ezt is a javunkra fordíthatjuk akkor, ha a célt szem előtt tartva visszatérünk a választott utunkra. Melyre minden felismert kitérő után visszatérhetünk. Ha  elesünk is néha, felállunk, leporoljuk magunkat és megyünk tovább. Mert csak az sikertelen, aki ott marad a porban.

Holnap folytatjuk.