Húsos bukta

Az ötletet Limara pirogja adta. http://limarapeksege.blogspot.hu/2013/02/pirog.html , de a körülmények alakítottak rajta. Ott kezdődött, hogy volt maradék főtt hús. Éppen 40 dkg. No,meg valamit ki is kellett találnom, hogy Ferenc is vihessen ebedre. Ezért is gondoltam, hogy jobb lesz, hogy sütőben sütöm, nem olajban, mert hidegen úgy jobb lesz. Liamara tésztáján annyit változattam, hogy nem tettem bele tojást. Nem tudom miért, de a farsangi fánkon kívül nem szoktam tojást tenni a kelt tésztába. Valahogy idegenkedem tőle. Semmi magyarázatom nincs rá. Mindezek után az én húsos buktám így alakult:

Hozzávalók: 

Tésztája: 50 dkg finomliszt, 1,5 tk. só, 2 dl víz, 1 dl tej, 1 tk. cukor, 5 dkg olvasztott vaj, 2 dkg friss élesztő.

Töltelék: 40 dkg apróra vágott főtt hús (leveshúsmaradék), 1fej hagyma,4 gerezd fokhagyma só, bors, majoránna, 3 dkg vaj, 2 ek. tejföl, 5 dkg reszelt sajt + kb. 2 dkg olvasztott vaj a bukták megkenéséhez

Elkészítése: A hagymát apróra vágtam, és a vajon pirítani kezdtem, hozzáadtam a zúzott fokhagymát, és a nagyon apróra vágott főtt húst. Sóval, borssal, majoránnával ízesítettem, s mikor a hús már pirulni kezdett, hozzákevertem a tejfölt és a reszelt sajtot, s elvettem a tűzről.

A tejet a cukorral meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt, átszitáltam a lisztet, hozzáadtam a sót, a felfutott élesztőt, a langyos vizet, és elkezdtem összeállítani a tésztát. Az olvasztott vajat is hozzáadtam, s rugalmas tésztát dagasztottam. Hagytam kelni meleg helyen a lefedett kelesztőtálba kb. 1 órát. Ez után átgyúrtam a tésztát, és kb. 2-3 mm vastagra, téglalap alakúra nyújtottam. 24 részre vágtam (6x4), s elosztottam rá a tölteléket, ráhajtottam a tésztát, buktákat formáltam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem (2 tepsivel lett), megkentem olvasztott vajjal, s 200 fokos sütőben kisütöttem.

 Csípős őrölt pirosprapikával ízesített tejfölt adtam mellé.

Az eMpszi étrendje szerint étkezőknek ezt az ételt nem ajánlom, mert nincs tekintettel az ételtársításra.

Reformtorta

Már nagyon régen készülök, hogy ezt a tortát – melyet az egyik legfinomabb családi örökségemként tartok számon - megörökítsem itt a blogban. A baj csak az, hogy nagyon ritkán fordult elő mostanában, hogy ezt elkészítsem, pedig gyerekkorom óta nekem ez „a” torta. A Mamától, a zentai mamámtól származik, aki minden jelesebb eseményre ezt sütötte. És nem is tudtam elképzelni nélküle nagyobb ünnepet. Ezt sütöttük születésnapra, keresztelőre, ballagásra. Még a menyasszonyi tortám mellé és kértem egyet a Mamától. Mert egy dolog a látvány, és egy dolog a Torta (így nagybetűvel :) ).

  Mert a reformtorta egyáltalán nem attraktív sütemény. Egy csokis bevonatú téglatest darált dióval megszórva. Kell ügyesség az elkészítéséhez, vagy inkább egy kis gyakorlat. És valahogy úgy van vele az ember, mint úrvezető a kocsikázással, minél régebben próbálta, annál nehezebben fog hozzá, annál kétesélyesebb a végeredmény. Anya nyolcvanadik születésnapjára sütöttem ezelőtt utoljára. Most meg nem voltam valami jó passzban, és nem sikerült szépre. De mégis megörökítem itt, majd updetolom, ha lesz rá alkalom. 

Mielőtt elkezdtem írni ezt a bejegyzést, körülnéztem a neten, hogy mit tudnak mások erről a tortáról. Nagy meglepetésemre és örömömre Tortaimádónál rátaláltam.  http://www.tortaimado.hu/2011/03/reform-torta.html  A bejegyzéséből nyilvánvalóvá vált, hogy egy tőről fakad az ismeretünk ebben a témában. Ő nagyon részletesen írja le a munkamenetet. Érdemes az ő leírását is tanulmányozni, ha valaki úgy dönt, hogy elkészíti ezt az édességet.

Ahogy Tortaimádó írásából következtetek, a szerbül tudók itt http://mamajacooks.blogspot.hu/2011/03/reform-torta.html nagyon pontos leírást is olvashatnak a témában. (Én nem tudok szerbül, úgyhogy nem tudom kiegészíteni a tudásomat ezzel. Én azt és úgy írom le a reformtorta készítéséről, ahogy a családi hagyományban rám maradt, amire és ahogy emlékszem. 

Reformtorta  Mamámtól rám maradt recept szerint

A tésztája

Hozzávalók: 10 tojás fehérje, 30 dkg cukor, 30 dkg darált dió, 1 csipet só. + kb. 2 evőkanál darált dió a díszítéshez.

A tészta elkészítése: A tojásfehérjét a pici sóval habbá verjük, hozzáadjuk a cukrot majd a diót. 4 lapot sütünk belőle gyenge tűzön sütőpapírral kibélelt vagy kivajazott és zsemlemorzsával megszórt tepsiben kisütjük.

A krémje:

Hozzávalók: 10 tojás sárgája, 18 dkg cukor, 10 dkg (jó minőségű) fekete csokoládé, 25 dkg vaj.

A krém elkészítése: A tojássárgáját a cukorral kikeverjük és gőz fölött addig főzzük, amíg a fakanállal olyan csíkot tudunk húzni a készülő krémbe, hogy az edény alja a csík nyomán pár pillanatig látható marad. Ekkor belekeverjük a meglágyított csokoládét, levesszük a gőzről, s a vajat is hozzáadjuk, alaposan kikeverjük. 

Összeállítása:

Az első lapot a megfelelő tortástálra tesszük, megkenjük a krém negyed részével, majd rátesszük a következő lapot megkenjük… s így járunk el a többivel is. A torta külsejét is megkenjük a krém utolsó adagjával, s darált dióval díszítjük.

Én most másfél adagot készítettem. Tehát 15 tojás 45 dkg cukor, 45 dkg darált dió került bele. Nem volt itthon megfelelő csoki, ezért 4 evőkanál finom natúr kakaóport tettem bele helyette.  Ebből a mennyiségből három nagy lapot sütöttem, s ezeket vágtam félbe. Így lett hat lap a tortához.

A krémet én duplafalú tejforralóban (melybe az edény falának rétegei közé vizet lehet önteni) szoktam főzni, most is ezt tettem.

Most nem volt elég időm, energiám a torta elkészítéséhez. A csokoládé is jobb bele a kakaópornál, ezért nem lett elég szép. De az íze így is jó lett. Főként amikor már volt ideje összeérni az ízeknek, alkotóelemeknek.

Lapítus

Nyilván a lapít szóból származik ennek a tésztának a neve. Lapítós, amit ellapítanak. Apai nagymamám rendszeresen készítette. Minden második pénteken. Mert minden pénteken bableves volt, és egyik héten csikmák (metélt tészta, kifőtt tészta, ahogy tetszik a neve) volt mellé (mákkal vagy valami mással :) ), másik héten meg kelt tészta: lapítus és még valami pl. szalonnás vagy keszőcéls lepény. (No, ezekkel adós vagyok még.) Most a napokban itt a blogon a kedveltek közé került a kalács http://pszichowellness-konyha.blogspot.hu/2010/04/kalacs.html , erről jutott eszembe, hogy most felteszem a lapítust.

A tésztája éppen úgy készül, mint ahogy a kalácsnál leírtam.

Hozzávalók: 1 kg liszt, 7 dl tej, 5 dkg élesztő, 5 dkg vaj, 2 kiskanál só, 1 kiskanál cukor. Aztán még a lapítushoz kell: só, bors, (baromfi)zsír.

Elkészítése: A kalácsnál leírtak szerint a hozzávalókból megdagasztjuk a tésztát. Egy kilónyi lisztből 4 db lapítus lesz. Ez két tepsibe fér el. 

Tehát a megkelt tésztát 4 részre osztjuk. Egy-egy részt könnyed mozdulatokkal, a tésztát meg-megfordítva ujjnyi vastagra nyújtjuk. Megkenjük olvasztott zsírral, megsózzuk – mintha egy zsíroskenyeret sóznánk – megborsozzuk, a két oldalát felhajtjuk, kizsírozott vagy sütőpapírra bélelt tepsibe tesszük, a tetejét is zsírral (nem tojással) kenjük meg. Még kb. fél órát hagyjuk kelni. 180-200 fokos sütőben kisütjük. Rácsra téve hagyjuk kihűlni.

Ősi paraszti étel. Sűrű levesekkel egyfogásos ebédet alkot. Minden olyan alkalommal kínálható, amikor sós keltet tennénk az asztalra. A hagyomány szerint nem késsel vágják, hanem törnek belőle. (Én azért fel szoktam vágni kétujjnyi szeletekre, és úgy kerül az asztalra, de a hagyományos fogyasztási módját érdemes azért ismerni.)

Krumpli római tálban

Nagyon ritkán veszem elő a római tálam. Most arra gondoltam, hogy ebben fogom megsütni a kenyeret, de aztán másként alakult. Be volt áztatva a tál, és akkor támadt az az ötletem, hogy ebben fogom megsütni a köretnek szánt krumplit. Jó döntés volt.

Hozzávalók: 1 kg krumpli, 4 dkg vaj, 4 gerezd fokhagyma, só, 1 kis ág rozmaring.  

Elkészítése: A cseréptálat beáztatjuk, a krumplit meghámozzuk, hasábokra vágjuk, megsózzuk, és fokhagymát összezúzzuk, belekeverjük, a tálba tesszük, közétesszük a rozmaringágat, és rádaraboljuk a vajat. Lefedjük a tálat, és kb. egy óra alatt készre sütjük az ételt.

Valamilyen ízletes mártást kínálhatunk hozzá. Én egy petrezselymes muzsdéjt készítettem mellé.

Összezúztam 4 gerezd fokhagymát, egy összekevertem 1 csapott kávéskanál sóval, 2 kiskanál mustárral, majd állandó (gépi) keverés mellett hozzáadtam 4 evőkanál étolajat, hozzákevertem 2,5 dl tejfölt és 1 kis csokor apróra vágott petrezselyemzöldjét.

Az eMpszi étendje szerint ez így önálló zöldségnapi ételként is megállja a helyét valamilyen salátával vagy savanyúsággal.