Tisztánlátó gyakorlat

Boldog új évet kívánok 

minden kedves idelátogatónak.

Ez pedig a ráadás:

Két éve tanultam a Marketing Commandós Wolf Gábortól (Igen, Wolf Kati testvére :) ), ezt a nagyon egyszerű és nagyon hasznos év végi „játékot”: Szerintem érdemes megcsinálni.

Tisztánlátó gyakorlat.

 

Írásban válaszolj a következő három kérdésre! 

1) Mi volt jó 2011-ben?
2) Mi volt rossz 2011-ben?
3) Azaz mit fogok MÁSKÉPP tenni 2012-ben?

Sok sikert, szép új esztendőt!

Holnap folytatjuk?

:)

Tárkonyos leves füstölt hússal

No, ezzel megint úgy jártam, mint annyi mással. Valamelyik főzős újságban olvastam hasonlót, de a rendelkezésemre álló idő alatt nem találtam meg, hogy hol is láttam. Aztán az emléknyomokból csináltam valamit. Egész jó lett. Főként olyan alkalmakkor fogom készíteni, amikor váratlanul kell valami tartalmasabb levest előállítanom. Füstölt hús, szalonna általában van itthon, aztán ezekkel egy óra sem kell, hogy húsos leves kerüljön az asztalra.

Hozzávalók: 10 dkg füstölt hús (pl. sonka), 5 dkg szalonna (úgy is mérhetjük, hogy pl. a sonkának a zsíros részéből 5 dkg, a húsából 10 dkg), 1 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma, 2 sárgarépa, 1 petrezselyemgyökér (esetleg egy-egy darab egyéb levesbe használatos zöldség), 2-3 babérlevél, néhány csipet szárított tárkony vagy néhány szál friss, 1 evőkanál tejföl.

Elkészítése: A szalonnát és a húst gyufaszálnyi csíkokra vágjuk, először a szalonnát, majd ha már az kezd kiolvadni, a húst is átpirítjuk, majd hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát, a zúzott fokhagymát és aranyszínűre pirítjuk, ekkor a kis kockákra vágott leveszöldséget is hozzáadjuk, és egy ideig pároljuk. Hozzáadjuk a babérlevelet, a tárkonyt, borsozzuk, a sózással óvatosan bánjunk, mert a füstölt hús is sós. Felengedjük 1 liter vízzel, és lassú tűzön, fedő alatt kb. fél óra alatt készre főzzük. A fejfölt felhígítjuk állandó keverés mellett apránként hozzáadott levessel jól önthető sűrűségűre, majd beleöntjük a levesbe, és még egyszer forrásig melegítjük. Levesbetét nélkül is megállja a helyét.

Az eMpszi étrendjét követők mindenképpen mellőzzék a levesbetétet, így egyszerű húsnapi leveként fogyaszthatjuk.

Gesztenyemártás

Ennek a mártásnak az alapanyaga rendre szaporodó kísérleteim egyike. Nevezzük mondjuk gesztenyegranulátumnak. Nagyon rövid az a szakasza az évnek, amikor jó minőségű, elfogadható árú gesztenyét lehet kapni. Azon gondolkoztam, hogy a fagyasztás mellett lehetne-e valahogy tartósítani a gesztenyét. Nyilván nem én találtam fel a spanyolviaszt, de megint az történt, hogy ahelyett, hogy utánanéztem volna mások tapasztalatainak, hozzáfogtam, hogy kipróbálja, abból mi lesz, ami nekem eszembe jutott. Megfőztem a gesztenyét csak úgy egyszerűen. Kereszt alakban bevágtam a héját, és bő vízben főztem kb. fél órát. Majd lehámoztam a megfőtt gesztenyét. (No, ez nem volt valami szórakoztató munka. Erre majd valami praktikus megoldást kell találnom.) A hámozott főtt gesztenyét húsdarálón ledaráltam, majd egy nagy tálcán szétterítettem, és naponta átkevergetve néhány nap alatt megszárítottam. Aztán befőttes üvegben őriztem mostanáig. Az első ötletem a felhasználásra ez a gesztenyemártás volt. Melyhez úgy fogtam hozzá, hogy 10 dekányit (a régi villany kávédarálóval) lisztté daráltam. És akkor most innen induljon a mártás receptje.

Hozzávalók: 5 dkg vaj, 10 dkg gesztenyeliszt (a fent leírtak szerint), 5 dl tej, só, a változathoz 1 narancs.

Elkészítése: A tejet feltesszük forrni, a vajat felolvasztjuk, és átforgatjuk benne a gesztenyelisztet, majd a forrni kezdő tejjel apránként állandó keverés közben felhígítjuk. Figyeljünk arra, hogy valóban apránként adjuk hozzá a tejet, hogy ne legyenek csomók a mártásunkban. Ízlés szerint sózzuk meg.

Naranccsal ízesítve is nagyon finom mártást kapunk. Ehhez nagyon alaposan mossunk le,  súroljuk le egy narancsot. Reszeljük le a héját, keverjük a mártásba, majd annyi levet is facsarjunk bele, amennyit a mártás sűrűsége még megenged. Nagyon finom pl. az aszalt szilvás pulyka mellé.

Örömmel venném azt az információt, hogy kereskedelmi forgalomban kapható-e az általam készített anyaghoz hasonló gesztenyeliszt. Meg az is nagyon érdekelne, hogy a magyar hagyomány szerint hogyan tartósították a gesztenyét (a mélyhűtés előtti időre gondolok). Jövőre az egyik tervem, hogy elmenjek valami gesztenyetermő helyre, mert be kell vallanom, hogy nem láttam még szelídgesztenyefát. 

Az eMpszi étrendje szerint nem éppen ideális étel, de mivel nem jóllakásra, hanem ízesítésre való, mértékkel bátran fogyasztható.

Aszalt szilvás pulyka

Több helyen találkoztam már  az aszalt szilvás pulyka ötletével. De még nem kóstoltam, és nem is találtam hirtelen konkrét receptet. Így emlékezetből a következőt raktam össze. Hát mit mondjak? Az az érzésem, hogy a kedvencek sorába lépett ez így első nekifutásra. Nagyon jó szívvel ajánlom. A képen gesztenyemártás van mellette. (Nem volt érkezésem az étel ízéhez méltó fényképet készíteni.) Ez is jó választás volt. Leírom hamarosan ezt is.

Aszalt szilvás pulyka

Hozzávalók: 1,5 kg pulykacomb-filé, 2 dl vörösbor, 10 dkg aszalt szilva, 5 dkg vaj, só, bors, fokhagyma

Elkészítése: A szilvaszemeket két félre választva beáztatjuk a borba. A húst kb. öklömnyi darabokra vágjuk, egy-egy darabon 5-6 helyen éles késsel kb. 1 cm hosszan, a rostokra merőlegesen bemetsszük. Ezekbe a résekbe hosszában félbevágott fokhagymagerezdeket ill. a fél szilvákat csúsztatjuk. A húst sózzuk, borsozzuk. Egy lefedhető tűzálló edényt vastagon kivajazunk, majd beletesszük a húst, ráöntjük a szilva áztatásából maradt bort, ha marad még szilva, azt csak tegyük a hús mellé. Lefedjük az edényt jól záródó fedővel vagy alufóliával. 200 fokon egy órát sütjük a sütőben. Ekkor levesszük a fedőt, s kb. negyed óráig sütjük még, hogy piruljon kicsit a hús. A keletkezett szaftot kínálhatjuk a hús mellé, vagy a köretet ízesíthetjük vele.

Kelbimbós csirke

Be kell vallanom, hogy nem vagyok oda a csirkehúsért. Azt hiszem, az a bajom, hogy túl sok tápos jószágot ettem abban az időben, amikor menzán, üzemi konyhán, napköziben ettem. És ez az élmény még most is rezonál bennem. De azért néha a csirkehús is felkerül az étlapunkra. Ez most még az én tetszésemet is elnyerte. Igaz, a kelbimbó a kedvenceim közé tartozik. Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szintén kedvelik ezt a zöldséget és a csirkével is megfelelő a viszonyuk.

Hozzávalók: 4 egész csirkecomb, 0,5 kg kelbimbó, 2 téli alma (pl. 1 Golden, 1 Jonatán), 4-6 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál (liba)zsír, só, bors, őrölt kömény. A tálaláshoz reszelni való sajt.

Elkészítése: A csirkecombokat az ízületnél kettévágjuk, a hús szálirányára merőlegesen beirdaljuk, besózzuk. A kelbimbót negyedekbe vágjuk, az almát pedig (a magháza nélkül) vékony szeletre.   A zsírt felhevítjük, s mikor már forró, a combokat egyenként megpirítjuk benne. (Azért kell egyenként, hogy a zsír ne hűljön le a nagyobb tömegű hústól, mert akkor nem képződik kéreg húson, hanem párolódni kezd.) Ha megpirítottunk egy-egy combot, félretesszük. Ha mindegyik darabbal végzetünk, a zsírba belezúzzuk a fokhagyma felét, és azonnal beletesszük a kelbimbót. Kevergetve pirítjuk, hogy egyenletes megpiruljanak a kis darabok. Hozzáadjuk az almát is, sózzuk, borsozzuk, őrölt köménnyel ízesítjük, majd egy fedővel lezárható tűzálló edénybe tesszük. ráfektetjük a húsdarabokat bőrös részükkel felfelé, a maradék fokhagymát összezúzzuk, és rákenjük a húsdarabokra. Kb. fél dl vizet öntünk a húsra, lefedjük az edényt, és erős tűzön (200-250 fokon) kb. 30 percig sütjük, majd levesszük a fedőt, és még kb. 5 percig pirítjuk. Tálaláskor megszórhatjuk egy kis reszelt sajttal.

Az eMpszi étrendje szerint húsnapra ajánlható étel.