Tizenötödik lépés – Mindent szabad, csak nem minden használ

 

 

Megtörtént a második méredzkedés? Hogy érzitek magatokat az utóbbi időben? Sikerült grafikont rajzolni? Ugye, jó látni, hogy lefelé megy a görbe? Szoktatok a füzetbe írni megfigyeléseket? Mit vettetek észre magatokon mostanában? Mi változott? Mi lett jobb? 

Most tésztanapra készülünk, ezért legyen most ez a fő témánk. 

Az eMpszi étrendjében lévő tésztanap „őse” a 90 napos szénhidrátnapja. Ezt a napot sokan várják, mert itt van az édességek, a csokoládék helye. De akadnak olyanok is, akik nem szeretik az édességet, főleg a feketecsokoládét, ezért nem kedvelik ezt a napot, mert  úgy értelmezik, hogy ilyenkor „kötelező” csokit enni. Pedig kötelezőnek egyáltalán nem kötelező, csak akkor együnk, ha szeretjük, de akkor semmiképpen ne hagyjuk ki. Nem kell felesleges terheket magunkra rónunk. Nem jutunk tovább, ha megállás nélkül menetelünk, mint akkor, ha néha megállunk egy kicsit pihenni. 

Én úgy gondolok erre a napra, mint az engedmények napjára, melynek nagyon fontos szerepe van abban, hogy senkinek ne kelljen végleg megválnia kedvenc ételeitől, ne legyünk eltiltva az édességektől, a gyakran bizony nagyon finom fehérlisztes ételektől sem. 

Azt gondolom, hogy a tésztanap az egyik nagyon fontos pontja ennek az étrendnek. Éppen ez a nap teszi lehetővé, hogy valaki annyi ideig kitartson az új szokások gyakorlása mellett, hogy egy idő után sikerrel történjen meg az életmódváltás, hogy ne kényszer legyen az egészséges étrend, hanem megszokás. 

 

Ezen a napon az étrend elsősorban tészta alapú ételeket ajánl. De nagyon hasznos, ha itt is eszünk annyi zöldséget a tészták mellé, hogy ne csak tésztával és édességgel lakjunk jól. Bár ha mégis ezt tesszük, maradjon nyugodt a lelkiismeretünk, hiszen a tésztanap az engedmények napja. Az a nap, amikor megállunk egy kicsit az életmódváltás útján. Hagyjuk egy kicsit leülepedni az új szokásainkat!

Azt mondom, hogy ezen a napon még az sem akkora baj, ha az ételtársítás szabályait megszegjük. Ha mindenképpen nagyon vágyunk tojásos nokedlira, rakott krumplira és egyéb hasonló ételre, mely nem képzelhető úgy el, hogy figyelünk az ételtársításra, azt se száműzzük végleg, csak időzítsük tésztanapra. A napokban már több kommentben felmerültek hasonló kérdések. Akkor is mondtam, hogy pl. a gyümölcsös müzli vagy bármely olyan étel, melyben a gyümölcs főzve-sütve található, erre a napra való. 

Azt javaslom, hogy aki szereti az édességet, az ezen a napon mindenképpen egyen desszertet, csokoládét. És annyit, amennyi jólesik, ha figyelünk magunkra, majd jelez a szervezetünk, hogy mennyi az elég. De figyelni nagyon érdemes.

Elmesélek egy személyes élményt ezzel kapcsolatban. Nem voltam régen sem különösen édesszájú, de azért mindig is szerettem a süteményeket (kivéve a kókuszost), a tejcsokit és a fehércsokit sose szerettem, de a feketét, a minél feketébbet , azt nagyon. (És nagyon szerettem/szeretem  a mogyorókrémet és a gesztenyepürét is :) ). Az életmódváltás előtti utolsó időben eljutottam odáig, hogy a süteményektől nagyon égett a gyomrom. De azért nem hagytam ki a sütit egyetlen vasárnap délben sem, így a vasárnap estéim gyomorégéssel teltek. 

Amikor elkezdtem figyelni az ételtársításra, és nem ettem egy étkezésen belül húst és édességet is,  ez a gyomorégés egycsapásra megszűnt. Így alig vártam a tésztanapokat, hogy végre gyomorégés nélkül élvezhetem az édességet. Soha nem tartottam mennyiségi korlátot. Így egy alkalommal a nagy lelkesedéssel addig mentem, hogy úgy másfél tábla feketecsokit ettem meg egyszerre. Olyan fejgörcsöm lett, hogy egy egész napig csak a sötét szobában feküdtem félálomban. Ezt egy idő után még egyszer „sikerült" megismételnem. Ezzel a két fejfájásig csokievéssel viszont valahogy beállt az édességek iránti igényem. Szeretem változatlanul a csokit és a süteményeket, de nem kívánok egyszerre sokat enni belőlük.

Mondtam orvosnak is, hogy ez lett velem, azt mondta, hogy feltehetően cukorsokkot kaptam. Senkinek nem kívánom, hogy így járjon. Meg lehet ezt előzni, ha figyelünk az ésszerűség szabta határra. Nem azért, mert nem szabad a végtelenségig enni a csokit ezen a napon, hanem azért, mert nem biztos, hogy használ. De nem is riogatni akartam ezzel. Csupán szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy mennyire fontos, hogy tudjuk ezt:  mindent szabad, csak nem minden használ. 

Nem a tilalmak visznek előre, hanem az ésszerűség és a jó következmények felismerése. Néha a tilalmak léte megnehezíti a dolgunkat, hiszen sokan vagyunk olyanok, hogy eleve lázadunk a tilalmak ellen. Éppen ezért nagyon fontos a tésztanap, az engedmények napja. És tésztanapon még egy ilyen sütit is kóstoljunk meg teljes lelki nyugalommal.

Editke puncsos kedvence

(Ennek a sütinek az elkészítéséhez nekem 32x37 cm-es tepsi áll a rendelkezésemre, a tálca 12x28 cm-es.)

Hozzávalók az alaphoz: 10 tojás, 10 evőkanál cukor, 10 evőkanál liszt, 2 csipet só.

A töltelékhez: 20 dkg cukor, 1 dl víz, 2 dl rum (esetleg egy kevés gyümölcslé),10 dkg finom lekvár,  2 kanál kakaó, magozott meggy vagy mazsola, 5 dkg vaj.

A cukormázhoz: 15 dkg cukor, fél dl víz, pár csepp citrom.

Elkészítése: A sütőt elkezdjük melegíteni 180 fokra, a tepsit előkészítjük (kikenjük v. kibéleljük sütőpapírra). A tojásokat fehérjére és sárgájára szétválasztjuk. A fehérjét a két csipet sóval kemény habbá verjük. Hozzáadjuk a cukrot, és kevés ideig még verjük tovább, majd a sárgájákat is hozzáadjuk, és mikor már azok szépen, egyenletesen a fehér habhoz keveredtek, belekeverjük a lisztet is. Mikor egyneművé válik a masszánk, beleöntjük a tepsibe, és kb. 20-30 perc alatt kisütjük. (Tűpróbával tudjuk ellenőrizni, hogy a piskóta kisült-e.) (Sem sütőpor, sem egyéb állagjavító nem kell hozzá!)

Amikor a piskóta meghűlt, akkor 2 db 12x28-as darabot vágunk belőle, a többi részét kis darabokra vágjuk. Az 1 dl vízből és a cukorból szirupot főzünk, és a piskótadarabokkal elkeverjük, hozzákeverjük a vajat (ez jól beleolvad a masszába a langyos szirup miatt), hozzákeverjük a kakaóport, a rumot és a mazsolát vagy a meggyet is. (Ha bármi süteménybe illő finomság van otthon, vagy másik süti széle, maradéka, azt nyugodtan belekeverhetjük ebbe a krémbe. Ha nem lenne elég krémes, akkor egy kis szörppel, gyümölcslével, lekvárral krémesíthetjük). Az egyik piskótalapot megkenjük lekvárral, rásimítjuk a krémet, a másik piskóta alját is megkenjük lekvárral, majd rátesszük.

A máz így készül: 15 dkg cukrot elkeverünk fél dl vízzel, és nagyon alaposan elkeverjük, míg a cukor teljesen felolvad. Gyors tűzön addig forraljuk, míg nagy hólyagokat vet, melyek nem pukkannak szét a felszínen. (A főzési idő néhány perc.) Forrás közben már nem szabad kavarni, a tűzről nem vehetjük le forrás közben. Próbaképpen cseppentsünk a szirupból egy cseppet hideg vízbe, ha az oldat összeáll, golyót formál, akkor levesszük az edényt a tűzről. Belecseppentünk pár csepp citromot, és addig hűtjük, kavargatjuk, amíg tompa fényű fehér masszát kapunk. Ezzel vonjuk be a sütinket.

A tizenötödik lépésben azt helyeztük a figyelmünk középpontjába, hogy ezen az életmódváltó úton mindent szabad, csak nem minden használ. 

Érdemes arra figyelni, hogy az eMpszi étrendjében a tésztanap az engedmények napja. Ha valami nem egyértelmű (pl. liszt is van benne meg tej is, sőt még gyümölcs is), azt soroljuk tésztanapra. Az evésidőket és a gyümölcsreggelit azonban tésztanapon is nagyon hasznos megtartani.

 


Holnap folytatjuk.