A
salátalevesről Alíztól hallottam először Aztán olvastam már máshol is, de még
nem kóstoltam eddig. Most elhatároztam, hogy elkészítem, ám szokás szerint nem
kerestem elő a kipróbált receptek valamelyikét, hanem csak úgy emlékezetből, „gondolom
szerint” főztem. Vállalható lett, ezért most közzéteszem az én
salátaleves-változatomat. A tél és a tavasz érdekes találkozása ez az étel.
Megéri kipróbálni egy hűvös későtavaszi napon.
Hozzávalók:10 dkg füstölt szalonna, 1
fej saláta, 1 fej vöröshagyma (vagy 3-4 szál újhagyma), 4 gerezd fokhagyma, só,
1 liter víz, fél liter tej, 1 kanál apróra vágott (friss) tárkony. 3 tojás (a
levesbetéthez).
Elkészítése: A szalonnát apró kockákra
vágjuk, kisütjük a zsírját. A szalonnakocákat félretesszük, a zsírral kikenünk
egy nagyobb serpenyőt v. palacsintasütőt, ebben sütjük majd meg a három felvert
tojást. A zsír maradék, nagyobb részén megpároljuk az apróra vágott hagymát,
zúzott fokhagymát. Majd hozzákeverjük a kis darabokra tépett v. összevágott (előtte
természetesen alaposan megmosott) salátát és az apróra vágott tárkonyt. Jól
átkeverjük, míg a saláta megfonnyad, majd felöntjük a vízzel és a tejjel.
Felforraljuk, és pár perc múlva le is vehetjük. Közben a három tojást villával
felverjük csipet sóval, és a szalonnazsíros serpenyőbe öntjük, s pár perc alatt
megsütjük. Fordítsuk is meg, nem baj, ha elszakad, mert úgyis összevágjuk v.
apró darabokra tépjük (mint a csipetkét – vágni gyorsabb), ha elkészült, mert ez
lesz a levesbetét.
A
levesest a tojással és a szalonnakockákkal meghintve tálaljuk.
Az eMpszi
étrendje szerint húsnapi levesnek ajánlom.