Sajtos rántott karaj

Vagy harminc évvel ezelőtt a hajdani jugoszláv tévében láttam egy Vegeta-reklámot. Azt nem állítom, hogy értettem a szöveget, de a képek alapján megkívántam azt az ételt, amit elkészítettek reklámozandó az ételízesítőt. A képek alapján valami ilyesmi volt. Azóta rendszeresen szerepel nálam az étlapon. (Hatásos reklám volt. Bár én a Vegetát nemigen kedvelem, ezért egyszer sem azzal készítettem, de a márkanevet öregbítette.)

Hozzávalók: Sertéskaraj (csont nélkül), trappista (vagy ehhez hasonló) sajt, mustár, zöldséges ételízesítő por, liszt, tojás, prézli a panírozáshoz, olaj v. zsír a sütéshez.
Elkészítése: A húst vékony szeletekre vágjuk, s még alaposan kiklopfoljuk, vékonyan megkenjük mustárral, megszórjuk az ételízesítővel, s egy ujjnyi sajtszeletet fektetünk rá hosszában.

Majd a sajtot "becsomagoljuk" a hússal, először hosszában hajtjuk rá a sajtra a húst, majd a két végére, aztán feltekerjük.

A tekercseket a szokásos módon (először lisztben, majd tojásban végül prézliben megforgatva) bepanírozzuk. A tojásba tegyünk egy kis sót, de a húst nem kell külön megsózni, mert a zöldséges ételízesítők sót is tartalmaznak.

A bepanírozott kis rudakat bő forró zsiradékban kisütjük.

A rántott húshoz megszokott köretekkel, salátákkal tálaljuk.

Az eMpszi étrendjében húsnapi étel. A panír tartalmaz ugyan szénhidrátot, de ha a két vékony szelet kenyerünket panír formájában fogyasztjuk el az adott húsnapon, ez teljesen rendben van. A krumplit, rizst azonban jobb, ha kihagyjuk. De nem is igazán hiányzik mellé.(Azért a családtagjainkat, aki nem figyelnek az ételtársításra ettől se fosszuk meg.) A saláták nagyon finomak lehetnek vele. Nem a legideálisabb étel a súlycsökkentés időszakában, de mivel egy ember ebben a helyzetben sem lehet büntetésben, ha éppen megkívánunk egy rántott húst, a legnagyobb lelki nyugalommal együk meg. Nem arra bíztatok, hogy lépten-nyomon rántott húst együnk, ha fogyni akarunk, de azt bátran állíthatom, hogy sokkal hasznosabb, ha alkalmanként (ez úgyis az ünnepi ételek közé tartozik a magyar konyhában) eszünk egy kis nehezebb ételt, de hosszútávon odafigyelünk az étkezésünkre, mintha nagyon szigorúak vagyunk magunkhoz - egy kis ideig. Mert hosszú távon vasszigorral élni csak nagyon kevés (önkínzásra hajlamos) ember tud csak. És nincs is semmi értelme. Az eMpszi egyik legfontosabb gondolata, hogy semmi nincs veszve, ha ünnepeken ünnepelünk. Olyan ez, mintha egy hosszú úton leülnénk egy kicsit pihenni. Attól még célba érünk, ha nem állandóan menetelünk. Sőt! Akkor sokkal biztosabban érünk célba. Ugye tudjuk, hogy valójában a magunkra fordított gondoskodó figyelem az, ami segít megszabadulni a felesleges súlyoktól.