230. Tésztanapra: Paradicsmos, padlizsános penne petrezselyemmel

Hasonlít a múltkor leírt padlizsános lecsóhoz, de mégis más étel. Nem nagy a különbség, de mégis ideteszem, mert jó példa arra, hogy egészen kis változtatással egy új étel készíthető. Ha nem akartam volna, hogy éppen 4P legyen, akár más tésztát is használhattam volna, hiszen úgy is jó. De a padlizsános lecsóhoz is készülhetett volna pirított tarhonya. Talán még úgy jobb is lehetett volna. Úgyis mindenki hozzáigazítja ezeket a saját ízléséhez.

Paradicsomos padlizsános penne petrezselyemmel, a 4P :)

Hozzávalók személyenként: 6-7 dkg száraztészta (tollhegytészta=penne) a csomagoláson feltüntetett módon kifőzve. 20 dkg paradicsom, 20 dkg padlizsán, 2 gerezd fokhagyma, fél csokor petrezselyemzöldje, 1 evőkanál étolaj, só.

Elkészítése: A padlizsánt megmossunk, és hámozás nélkül kb. 0,5 cm vastag szeletekre vágjuk. Felforrósítunk egy serpenyőt, wokot, melyben zsiradék nélkül barnára sütjük a padlizsánszeletek mindkét oldalát. Az edényt enyhén megolajozzuk, és így sütjük meg benne padlizsánhoz hasonlóan felszeletelt paradicsomot.

A többi olajba belezúzzuk a fokhagymát, és megsózzuk. Mind a padlizsán mind a paradicsomkarikákat egy deszkán kockákra vágjuk, belekeverjük a fokhagymás olajba és a tésztára tesszük. Megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel.

Mindegy, csak lennék jobban!

Könnyű mondani, hogy így és így tartsuk be a szabályokat, együnk kevesebbet, mert csak úgy érjük el a célunkat, a kisebb testtömeget. Abban a pillanatban, amikor a felesleges falatok lecsúsznak a torkunkon, nem elég erős motiváció a jövő jobban léte. Akkor a pillanatnyi jobb létünk a tét, még akkor is, ha átmeneti. 

Olyan ez, mint amikor kölcsönt vesz fel az ember. Az is a jövővel való gazdálkodás. A jelen pillant enyhületéért kockáztatjuk a normális jövőt. De hát a jövő olyan messze van! A most meg most van. Most kéne jobban lennünk, most kellene, hogy enyhüljön a feszültség. A jövő elérkeztéig még bármi történhet. Akár még csoda is. Amikor felvesszük a kölcsönt, miben reménykedünk? Talán, hogy majd hamarosan több erőnk, nagyobb szerencsénk lesz. Hogy majd találunk valami egérutat, csak most ezt a helyzetet éljük túl.

Elvileg még be is jöhet a számításunk. Bár a valószínűsége mindig kicsi. De a kockázat mindenképpen nagy. Mert akár a kölcsönnel, akár a feszültséget oldó evéssel a jövő erőforrásaiból használunk el valamennyit a jelenben. Mit tehetnénk ehelyett? A kérdés sem és a válasz sem nehéz, csak a megoldás, az nehéz, nagyon nehéz. Mert ha van egy könnyebbik út (a jelenben a jövővel gazdálkodni), akkor nehéz megállni, hogy ne menjük rajta. A lehúzó erő mindig erős. De mindig lehet jó döntést hozni.

Holnap folytatjuk.