274. Húsnapra: Rúzsa Sándor pecsenyéje

 

Ezt az ételt nem én főztem. Ópusztaszeren ettem múltkor a Szeri Csárdában. http://opusztaszer.hu/data/phoo/import/letolt/szericsarda_etlap_20110824.pdf Jó volt ez is, de jobb választás lett volna a Bicskás Bandi pecsenyéje, de azt Ferenc fiam választotta. És ha valahol eszünk, annyira hajt a kíváncsiság, hogy véletlenül sem kérek olyasmit, ami úgyis lesz az asztalon, és úgyis megkóstolom, akármelyikünk kérte is. A csárda berendezése tetszett. A betyárvilág bemutatása érdekes, és nem is giccses. (És ebben a témában ez azért nagy szó.) Az ételek ízeltesek voltak, bár kevés volt a bátorságuk, hogy igazából szakítsanak a „csárdás hagyományokkal”. Bár azért éreztem erre dicsérendő törekvéseket, csak valahol megállt a dolog félúton. Bár könnyen beszélek én, lehet, hogy megélni csak így lehet ebben a műfajban, hogy megtalálják a vendégek a szokásos dolgokat.

Rúzsa Sándor pecsenyéje a Szeri Csárdából

Sertéskaraj finoman sütve gombás, májas raguval, rozmaringgal, bazsalikommal, kakukkfűvel fűszerezve. Ennyi szerepel róla az étlapon. Nos, ha egyszer itthon is elkészítem, akkor majd jövök a szokásos leírással. Így ma csak ennyit mondok. Vegyes friss salátával ettem. Nem kell hozzá köret, akkor sem, ha ez talán szokatlan.  

A sors a kegyetlen?

Nehéz napom volt ma. Temetésen voltam. Nagyon szép volt a búcsúztató, én sem tudtam volna szebbet. Mi mást is lehet ebben a műfajban mondani, mint ami ott elhangzott. És a szokásos kérdések: miért éppen velünk?, miért éppen így?, miét éppen most?. Sokszor feleszünk ilyen kérdéseket a sors kegyetlenségét citálva. Igen, egy temetésen mi mást is mondhatna a szónok. De ahhoz, hogy ne a temetésen kelljen ilyeneket kérdeznünk, érdemes sokkal előbb, sokkal többször szembenéznünk azokkal a dolgokkal, melyeket sorsként szoktunk aposztrofálni akkor, amikor már nem tudunk rajta változtatni. Az egyik legfontosabb dolog, amit ebben az életben megtanultam, hogy múlik rajtam. Tudok változtatni. Sokkal többet tehetünk, mint gondolnánk. És ez nagyszerű hír. De csak akkor, ha még ha élünk a lehetőséggel…

Holnap folytatjuk.