Sajtgolyók

Nem szeretek panírozni. Sajtot meg végképp nem. Nem is sokszor fordul elő, hogy rántott sajtot készítsek. Ám közel azonos alapanyagokból viszonylag gyakran készítek sajtgolyót. És ezt az egyszerű ételt most kedvem támadt kicsit cifrázni is. Íme.

Az eredeti gyakorlat szerint személyenként a legkisebb lyukú reszelőn lereszelek
10 dkg sajtot , minden 10 dgk reszelt sajthoz hozzákeverek
1 egész tojást és
1 evőkanál prézlit.

Vizes kézzel üdítőskupaknyi kis golyókat formázok. (Egyéb ízesítés, fűszerezés nem kell bele. Még só sem, mert a sajt elég sós.)

Bő forró zsiradékban kisütöm a golyócskákat. Arra kell figyelni, hogy sülés közben megnőnek, ne zsúfoljunk túl sokat az edénybe, nehogy összesüljenek. Meg is forgatom sülés közben őket, hogy mindenhol egyenletesen piruljanak. Egy-két perc alatt megsül egy-egy adag. Ha már a sütjük, ne hagyjuk ott a tűzhelyt. A rántott sajthoz hasonlóan lehet mellé adni süt krumplit, rizst, salátákat, majonézt, bármit, amit kedvünk tarja. Én mindig valami öntetes salátával eszem egyéb köret nélkül.

Ma az jutott eszembe, hogy megcifrázom egy kicsit ezt az ételt. Volt itthon többféle mag. Pl. lenmag, szezámmag, mandula, mák, héj nélküli tökmag. Ez utóbbit és a mandulát késsel összeaprítottam, hogy jobb legyen a mérete a golyócskákhoz.

Majd néhány golyót a különböző magokba forgattam.




A magvakban megforgatott golyókat is kisütöttem.

Az is eszembe jutott, hogy egy-egy natúr golyócskát még közvetlenül kisülés után őrölt paprikában megforgattam. Fontos, hogy ezt sütés után és ne előtte paprikázzuk, mert a paprika megég és keserű lesz.

A sok kis színes golyó nemcsak finom jól is mutat. Nekem a legjobban a szezámmagos, a mandulás és a tökmagos ízlett. A többi csak a színek miatt éri meg szerintem. De lehet, hogy még egyéb színeket, ízeket is ki lehetne találni, de ma ez jutott eszembe.