Koldus és királyfi – rongyosleves vargányával

A rongyos leves talán az ételek koldusa, a koldusok étele, menzakaja, felturbózott kutyakaja… Aki valaha rágörcsölt arra, hogy kevés a kosztpénz, sikítva menekül előle. A vargánya meg király. Királyok eledele, mármint ha azt nézem, hogy több ezer forint kilója – itt a 21. században. Úgy egyébként meg az erdő kincse, és aki ismeri és szedni tudja, élvezheti fenséges ízét a szegényebb időkben is, nem kért kutyabőrt, de még vagyonnyilatkozatot sem soha. No, ezen nyáron volt egyszer vargányadömping. Hegyekben állt ez a gomba a pécsi csarnokban, s csiperkeárban mérték. Akkor vettem a bátorságot és néhány kilót belőle, és szárítottam sk., hogy legyen vargányátlanabb időkre is. Arról, hogy hogyan érdemes vargányát szárítani mégis inkább Alízt érdemes elolvasni. http://fakanalforgato.blogspot.com/2011/08/szaritott-varganya.html

A lényeg, hogy van saját szárítású vargányám, és szépen kísérletezgetek vele. Egyik nap úgy adódott, hogy „semmi nem volt itthon”, és váratlanuk, de úgy fél órán belül kellett volna valamit az asztalra tennem. Ez a helyzet szülte a vargányás rongyoslevest – az almáspalacsinta elé. Elég érdekes, karakteres leves lett. Egyszer érdemes megkóstolni.

Hozzávalók: 2 dkg szárított vargánya, 5 dkg vaj, 4 gerezd fokhagyma, 2 kiskanál  liszt, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, 1 késhegynyi  őrölt kömény,  1 kiskanál só, 2 tojás.

Elkészítése: A szárított gombát szűrőben lemossuk, és beáztatjuk egy kevés vízbe. A vajon egy kicsit átforrósítjuk a zúzott fokhagymát, hozzáadjuk a lisztet és világossárgára pirítjuk. Felengedjük kb. 1 liter vízzel, hozzáadjuk gombát, az őrölt paprikát, sózzuk, őrölt köménnyel ízesítjük. A tojásokat villával felverjük egy kicsit, majd miután a leves kb. 10 perce már forr lassú tűzre vesszük, és állandó keverés mellett belecsorgatjuk a tojást. Egyet még forralunk rajta, azonnal tálaljuk.

Az eMpszi étrendje szerint nem éppen ideális étel. A rántás miatt tésztanapi, a tojás miatt húsnapi ételek közé tartozna. Az ilyen öszvér ételeket én tésztanapra javaslom, hiszen a tésztanap az „engedmények napja”.