161. Gyümölcsnapra meggy-cseresznye-eper: pirosgyümölcs-kehely

Még van egy kevés eper, és már van meggy. A cseresznyének pedig tombol a szezonja. Ez a három gyümölcs nagyon finom együttest alkot. Ezért erre a gyümölcsnapra ezekből ajánlok gyümölcssalátát. A cseresznyét és a meggyet magozzuk ki, felezzük meg a szemeket, az epret vágjuk apró darabokra, s mindezt keverjük össze. Hogy melyik gyümölcsből mennyit teszünk a salátánkba, ez ízlés kérdése. Érdemes kísérletezni. Semmi egyéb összetevő vagy ízesítés nem szükséges ehhez az ételhez. 

Miért így?

Hihetetlen mennyiségű cseresznyét meg lehet enni csak úgy, hogy az ember oda sem figyel. Eteti magát. Aztán meg olyan érzésünk van, hogy nem is ettünk semmit. Ezért javaslom a gyümölcssalátákat. Nem kell a gyümölcsökhöz semmi egyéb ízesítés. Egymást ízesítik. A kissé fanyar meggy, az édes, roppanós cseresznye és az illatos eper együtt remek ízharmóniát hoz létre. Ám amellett, hogy a három íz kombinációjából egy negyediket kapunk van egyéb haszna is annak, hogy elkészítjük a gyümölcssalátánkat. Az étel kigondolása, az összetevők beszerzése, az elkészítés, a tálalás mind-mind hozzátartozik az étkezéshez, az étel és önmagunk megbecsüléséhez. Ha végiggondoljuk, hogy most a gyümölcsnapon ez lesz az ebédünk, beszerezzük a gyümölcsöket, kimagozzuk a csonthéjasokat, összevágjuk az epret, elrendezzük a tálalóedényben, és megadva a módját, rászánva az időt megesszük, sokkal könnyebb ezt ebédként vagy vacsoraként elfogadnunk, mintha csak a zacskóból kiettük volna a cseresznyét, hiszen az nem más „csak” egy „kis” gyümölcs.

Persze, lehet ezt önbecsapásként értelmezni, de semmivel nem nagyobb önbecsapás ez, mint amikor leküldünk egy kiló cseresznyét és azt mondjuk, hogy nem is ettünk semmit. Meg hogy a gyümölcs nem rendes étel. És a többi. Persze, ha mínusz harmincban kellene fát vágnunk az erdőn, akkor valóban egy kicsit kevés lenne ez ebédre. De a plusz harmincban (no, jó talán most még csak huszonöt van) az irodában ez négynaponként azért elfogadható. 

A másik gyakori kifogás a hasonló megoldások ellen az szokott lenni, hogy kinek van ideje ilyesmivel pepecselni. Ez attól függ, hogy hogyan tekintünk arra az időre, amit erre szánunk. De ez már elég messzire vezet. Olyan igazán nehéz kérdésekhez, hogy miért szánunk valamire időt, és mire mennyit szánunk, és miért éppen annyit éppen arra. Azért mert úgy „kell”? Ki szerint kell úgy? Mert másként nem lehet? Ha jó úgy, ahogy van, akkor persze nem lehet másként. Egyébként mindig van más megoldás.

Holnap folytatjuk.