176. Tésztanapra: Keserűgomba palacsintatésztában pirított krumplival és fűszeres tejföllel

 

A keserűgombát csak azoknak ajánlom, akik barátságban vannak a kesernyés ízzel. Én szeretem, Ferenc fiam is kifejezetten sok pontot ad neki, de vannak családtagjaim, akik inkább mást választanak helyette. Sokkal könnyebb vele bánni, mint néhány más eredi gombával, mert masszív, nem törik annyira könnyen.

Keserűgomba palacsintatésztában pirított krumplival és fűszeres tejföllel

 

 Hozzávalók:

A gombához: 1 kg keserűgomba, 2 tojás, 4 kanál liszt, 2 dl tej, 2 kávéskanál só, 1 evőkanál cukor, olaj a sütéshez

A krumplihoz: 1 kg krumpli, 8 dkg vaj, só

A fűszeres tejfölhöz: 4 dl tejföl, 4 gerezd fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöldje, 1 kávéskanál fehérbors.

Elkészítése: Meghámozzunk a krumplit, negyedbe, majd kockákra vágjuk, Egy nagy serpenyőben (egy wok alkalmas erre) felforrósítjuk a vajat, beletesszük a krumplit, s néha átkeverjük, addig sütjük, míg minden oldala szép pirosra sül. Tálaláskor sózzuk meg.

 A tojást a cukorral és a sóval kikeverjük, hozzáadjuk a lisztet majd apránként a tejet sima tésztát készítve. Levágjuk a gombák tönkjét és a kalapokat a tésztába fogatjuk. Nem kell egyenként mártogatni, sorban egymás után beletehetjük mindet  a tésztába. Felforrósítjuk az olajat és kisütjük benne a gombát.

A fűszeres tejfölhöz a petrezselyemzöldjét nagyon apróra vágjuk, a fokhagymát összezúzzuk, s ezekkel valamit sóval, borssal ízesítjük az alaposan kikevert tejfölt.

A gombát a krumplival és a fűszeres tejföllel tálaljuk. 

Egyensúly

Amikor az iskolában az egyenleteket tanultunk, akkor nagyon megjegyezetem, hogy ha meg akarom oldani a feladatot, akkor csak úgy végezhetem a műveletet, hogy az egyenlet mindkét oldala, a mérleg két serpenyője mindig egyensúlyban legyen. Ha az egyik oldalból elveszek ötöt, akkor a másikból is el kell vennem, ha megszorzom kettővel az egyikoldalt, a másikat is meg kell szoroznom. 

Ez a hétköznapjainkban is csak így lehet megoldani a feladatot. Ha elveszem magamtól a nassolást, a pszichés éhséget csillapító evést, akkor valamit adnom kell helyette, hogy az egyensúly megmaradjon, vagy a mások oldalból is el kell vennünk (azaz el kell vennünk azt az okot is, ami a pszichés éhséget okozza). Ez első ötletünk mindig az, hogy az akaraterőnket adjuk hozzá a mérleg azon oldalához, ahonnan az életkönnyítő evést elvettük, mert csak azt vesszük el, a mérleg másik serpenyőjében minden ott marad, ami eddig ott volt. Ez megy is ez ideig-óráig, de nem a végtelenségig. Az akaraterő sokszor másra kell, nem szoríthatjuk magunkat folyamatosan kalodába. 

Ha ennem kellene a nyugalomért, az erőért, a társaság illúziójáért vagy mit tudom én miért, akkor, ha elveszem magamtól a pszichés éhséget csillapító evést, akkor más úton kell elvennem a zaklatottságot, a magányt vagy a fáradtságot. Ha ezt nem teszem meg, akkor csak az akaraterőm tarthatja fenn az egyensúlyt – ideig-óráig, de az akaraterő véges. És akaraterővel fenntartani az egyensúlyt nemcsak lehetetlen vállalkozás, hanem felesleges önkínzás is. 

Ha, elveszem a kétkarú mérleg egyik serpenyőjéből az ötkilós súlyt, akkor a másik kezemmel nyomnom kell lefelé a másik serpenyőt, ha azt akarom, hogy a mérleg nyelve egyensúlyban legyen. Ha nem teszem, akkor a mérleg kibillen, megfeneklik. 

Mondhatom azt is, hogy lemondok az egyensúlyról. Persze, mondani mindent lehet, csak élni nem lehet mindenhogy. Csak úgy vagyunk képesek egészségesen élni, ha az egyensúlyunk megvan. Különben fölborul az egész. 

Holnap folytatjuk.