171. Zöldségnapra: Purutyka sárgarépás gabonafasírttal

A purutyka nem más, mint káposztafőzelék. A csallóközi mamám nevezte így. Egyszer írtam erről az öreg blogomban a régi konyhai szavak kapcsán. De azt hiszem, ott - tévesen - a kelkáposzta-főzeléket neveztem így.  Pedig azt olasznak hívták. (De lehetet, hogy most keverem össze?) No, sürgősen kiderítem. Szóval az egyik káposztafőzelék az olasz, a másik a purutyka. Az akkori blogbejegyzésre Margit, aki győri származású írta is kommentben, hogy ő is ismeri ezt a szót csak pulutyka alakban.

Gyerekkoromban nagyon nem szerettem sem az olaszt sem a purutykát. Ezért keverem talán a nevüket is. De mostanra mind a kettőt igen megkedveltem. Szoktam is készíteni mindkettőt különféle változatokban, mert mondanom sem kell, hogy a bácskai mamám meg nem egészen így főzte. Egy szó, mint száz a neve, nem túl szép ennek az ételnek, hiszen nagyon emlékeztet a puruttya szóra, amit szintén az apai mamám és apám is a (nagyon) ronda, silány rokon értelmű szavaként használt.

Szóval ez purutyka, egyáltalán nem puruttya! :)

Purutyka

Hozzávalók: 0,5 kg fejeskáposzta, 0,5 kg krumpli, 4-6 gerezd fokhagyma, só, köménymag, 1 evőkanál zsír, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, víz. 

Elkészítése: A káposztát és a meghámozott krumplit is kb. nagyobb falatnyi darabokra vágjuk, s annyi vizet öntünk rá, ami majdnem ellepi. Megsózzuk, hozzáadjuk a köménymagot és a fokhagymát, és addig főzzük, míg a krumpli megpuhul. Addigra a káposzta is elkészül. 

A zsírból és a lisztből világos rántást készítünk, levesszük a tűzről, hozzákeverjük a paprikát, és folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a főzelék levét, majd az egészet visszaöntjük a káposztára. Még egyszer átforraljuk, forrón tálaljuk.

Répás gabonafasírt

Hozzávalók: 25 dkg főtt rizs és gersli vegyesen (vagy egyéb főtt gabona), 10 dkg sárgarépa lereszelve, 1 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 dkg vaj, 1 csokor petrezselyemzöldje apróra vágva, 1 egész tojás, 1 kanál liszt, só, bors, kb. 2 dl olaj a sütéshez.

Elkészítése: Az apróra vágott hagymát és fokhagymát a vajon megpároljuk, hozzáadjuk a reszelt répát, megsózzuk, borsozzuk, belekeverjük a főtt rizst és/vagy gerslit, hozzáadjuk a petrezselyemzöldjét, a tojást és a lisztet is. Jól összedolgozzuk, és a felforrósított olajba kanálnyi mennyiségeket adagolunk a masszából. A fasírtok mindkét oldalát megsütjük, majd leitatjuk róluk a felesleges olajat. Főzelékekkel és salátákkal is finom. 

 Szép erős kislány

Most a purutyka előhozta belőlem azokat ez emlékeket, hogy a mamám úgy minősítette gyerekkori gömbölyű mivoltomat, hogy „szép, erős kislány”. Meg nem csak rám mondott ilyesmit. Egyáltalán a kövér rokon értelmű szava az ő szórátában az erős volt. Meg a derék. Szép derék asszony, szép erős ember. Ahogy ezt leírom, így jön elő az emlék, hogy gyakorlatilag mindig hozzátartozott a szép jelző is a kövéret jelentő erős, derék szavakhoz. Pedig a mama nem volt túlsúlyos. Egy cseppet sem. Magas volt és vékony. Tehát szó sem volt arról, hogy magyarázkodna ezzel a jelzővel. Parasztemberek voltak, talán az anyagi jólét szimbóluma volt náluk az, ha valakin súlyfelesleg van. (A papán volt.:) ) Mindig téma volt, hogy eleget kell enni, nehogy azt higgyék, hogy éheztetnek. 

Az ilyen és ehhez hasonló dolgok nagyon mélyen gyökereznek bennünk. Ezek befolyásolják az értékrendünket, automatizmusként működnek. De ha tudatosítjuk magunkban, akkor át is értékelhetjük. Csak azért mondom mindezt, mert az a tapasztalatom, hogy úgy tudunk változtatni a dolgainkon, ha megértjük a mélyebb mozgatókat. Nem azért, hogy magyarázkodjunk, és kifogásokat keressünk, hanem, hogy önmagunkat megértsük, és ne legyőzni akarjuk önmagunkat, hanem jobb megoldásokat találni a létező megoldandó helyzeteinkre, mint hogy gyerekkorban gyökerező tudattalan válaszaink legyenek egy-egy helyzetre. Nem baj, hogy vannak ilyenjeink, sőt, fontos és jó, hogy vannak, akkor, ha segítenek abban, hogy harmóniában legyünk. De ha olyanokra bukkanunk magunkban, melyek korlátoznak, megkötöznek, önmagunkkal való harcra ösztönöznek, azokat jobb inkább átértékelni de legalább tudni róluk. 

Holnap folytatjuk.