195. Húsnapra: Cukkíni tojással és kapros uborkamártással

 

Ma nem sikerült képet csatolnom, ezt nem értem. Pedig már töröltem is néhány régit. De majd pótolom, ha sikerül. Bár nem akkora veszteség. :)
U.i. No, most - másnap reggel - sikerült. Nyilván megint túl sok kép volt már fent.

Ez a mai ebéd tipikusan a „majdcsak kisül belőle valami” kategóriába tartozik. Ez akkor van, amikor fogalmam sincs, hogy mit is főzzek, de időm se igazán van, és kedvem sincs nagyon a konyhában tüsténkedni. Ilyenkor csak úgy összegereblyézek valamit a spájzban lévőkből. (Aztán néha jó dolog sül ki belőle, máskor kevésbé jó. Ez most olyan közepes lett.)

Volt itthon  tojás, cukkíni, uborka. Az első ötletem szerint csináltam valamit – ezt, amit most ide tudok tenni –, de legközelebb egy kicsit másként fogom ezt elkészíteni. Nos, nézzük mi volt most.

Cukkíni tojással

Hozzávalók: 6 db keményre főtt tojás, 1 kb. 0,5 kg-os cukkini, 20 dkg füstölt sajt 2 nyers tojás, 4 evőkanál tejföl, 1 evőkanál mustár, só, bors, 1 csokor petrezselyemzöldje. 1 evőkanál vaj.

Elkészítése: A  főtt tojásokat félbevágjuk, a sárgáját 2 evőkanál tejföllel 1 evőkanál mustárral, sóval, borssal és az apróra vágott petrezselyemzöldjével alaposan kikeverjük, és visszatöltjük a fehérjébe.

Egy tűzálló tálat kikenünk vajjal, a cukkinit ujjnyi vastag karikákra vágjuk (ha fiatal a zöldség se meghámozni se kimagozni nem szükséges) és a vajas tepsit „kibéleljük” a cukkini-karikákkal. Ezekre sorakoztatjuk a töltött tojásokat. 

A tálat, melyben kikevertük a tojások sárgáját elmosás nélkül használhatjuk ahhoz, hogy elkészítsük a sajtos öntetet az ételre. Tehát a reszelt sajtot a 2 nyers tojással, 2 evőkanál tejföllel alaposan kikeverjük és az előbbiekre öntjük. Forró sütőben kb. 20 perc alatt pirosra sütjük a tetejét.Tálaláskor kapros uborkamártást adhatunk mellé. A friss paradicsom is jól illik hozzá.

Legközelebb úgy fogom ezt az ételt kipróbálni, hogy a cukkíni-karikákat egy serpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalukon egy kicsit megpirítom, fokhagymás, sós olajjal ízesítem, a tojásokat csak felszeletelem,nem töltöm meg külön, és a tojás és cukkini-karikákat rétegezve teszem a kivajazott tálba. Az összes többi hozzávalóból készítem majd az öntetet. Így, azt hiszem, ízletesebb lesz, és az elkészítése is egyszerűbb.

Kapros uborkamártás

Hozzávalók: 1 kg uborka, 1 evőkanál vaj, 2 evőkanál tejföl, 1 csokor kapor, só.

Elkészítése: Az uborkát meghámozzuk, legyaluljuk, megsózzuk, a vajon egy kicsit megdinszteljük az összevágott kaporral. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük a tejfölt és botmixerrel pépesítjük az egészet.

Értem én az embereket?

Olykor felvetődik bennem, lehet, hogy nem is értem én az embereket. Hiszen mindenki magából indul ki, és azt veszi természetesnek, ahogy ő gondolja, ahogy ő érez. Én is hajalmos vagyok arra, hogy elfeledkezzem olyan dolgok létéről, melyek az én világképemből hiányoznak. Az egyik legjellemzőbb ilyen dolog a lenézés. Tudom, hogy van ilyen, hogy az egyik ember lenézi a másikat, de egyszerűen nem érzem, nem értelmezhető ez számomra. 

Pedig ezt a lenézés dolgot csak-csak át kéne gondolnom. Mert ez egy létező probléma, aztán nagyon sokan szenvednek is tőle. Néha én is rájövök, hogy hozzám is úgy viszonyul egy-egy ember (azaz lenéznek), de mindig későn veszem észre, mert nem számítok rá, ez a viszony annyira távol áll tőlem, hogy nem is jut eszembe, hogy ez létezik. Aztán amikor elkezdem érzékelni a lenézést, akkor meg nem tudok vele mit kezdeni. Leginkább sajnálni kezdem azt, aki lenéz engem. Mert arra gondolok, hogy szegény, ezzel a hozzáállással mennyire torz világban él, aztán biztosan sok mindenből ki is zárja magát ezzel mentalitással, és hányszor "esik pofára". Nos, lehet, hogy nem vagyok normális?

A másik ilyen dolog, amivel nem tudok mit kezdeni, az a rivalizálás. Bár ez szoros összefüggésben van az előbbi dologgal. Tudom, hogy az élőlények körében nagyon fontos a versengés, mert létkérdés, hogy az erősebb egyed vigye tovább a fajt. Tehát normális, hogy a fajfenntartási ösztön kapcsán van versengés. Aztán az is fontos, hogy ki vezesse a csapatot. Hiszen a közösség léte függ attól, hogy milyen a vezető. Tehát az a fajta megméretés, aminek során a vezető kiválasztódik, fontos dolog. De normális körülmények között a vezető hatalma a közösség érdekét kell, hogy szolgálja. 

De az emberek többnyire nem így nem ezért versengenek. Azt tapasztalom, hogy sokkal gyakoribb az a típusú versengés, aminek az a motivációja, hogy egy-egy ember a saját önbecsülését növelje – akár (sajnos elég gyakran ) a másik sárba tiprásával. Ez pedig számomra borzasztó.

Én csak úgy tudom elképzelni a világot, mint egy egységes összefüggő egészet, egy szervezetet, ahol minden egyes embernek saját helye van. Egyik nem lehet a másik helyett. A szív nem lehet a vese helyett az emberi testben és fordítva is igaz. A kisujj léte is szükséges a test EGÉSZségéhez. 

Azt hiszem, az egyik legnagyobb bajunk, hogy nem érezzük egymás fontosságát. Vagy valami ilyesmi. Még sokat kell ezen a dolgon töprengenem, hogy meg tudjam fogalmazni, de nem tudok másból kiindulni, mint abból, hogy a rivalizálás, a lenézés valami betegsége annak az embernek, aki rivalizál vagy lenézi a másikat. Mert mindenkire szükség van. Mindenki egyaránt fontos. Sikítófrászt tudok kapni attól, ha valakire azt mondják, hogy értékes ember. Nem azért mert valakire ilyent mondanak, hanem, mert ebben a megfogalmazásban az is benne van, hogy van értéktelen ember is...

No, de abba is hagyom, mert nehéz téma ez már megint.

Holnap folytatjuk.