271. Zöldségnapra: Padlizsánnal töltött sültpaprika paradicsommártással

Még éppen kapható minden ehhez a finom zöldségételhez. 

Padlizsánnal töltött sültpaprika paradicsommártással

Hozzávalók fejenként 1 padlizsán, 2-3 paradicsompaprika, 1 gerezd fokhagyma, só bors, 1 evőkanál olaj, kevés reszelni való sajt, kevés rozmaring (kb. 5 cm-es ág), fél citrom.

Elkészítése: A padlizsánt megmossuk és apró kockákra vágjuk. Az olajat felforrósítjuk belezúzzuk a fokhagymát, és beledobjuk a rozmaringágat. Hozzákeverjük a padlizsánkockákat és állandó kevergetés közben megpároljuk. Szükség szerint apránként vizet adagolunk hozzá, sózzuk borsozzuk. Amikor a padlizsán már krémessé kezd válni. Levesszük a tűzről, kivesszük belőle a rozmaringágat, ízlés szerint pár csepp citrommal ízesítjük, majd a kimagozott paprikákba töltjük a padlizsánt. Olajjal kikenünk egy tűzálló tálat, és ebben kb. 200 fokos sütőben addig sütjük a töltött paprikákat, ameddig a héjuk picit barnulni kezd. Paradicsommártással és egy-egy csipet reszelt sajttal tálaljuk.

Megéri?

Hogy megint nem írtam ide egy ideig, talán ez is példázza, hogy nem egyszerű hosszabb ideig megmaradni egy-egy kerékvágásban. De az meg hogy, újra és újra visszatérek ehhez a témához, reményeim szerint arra ad példát, hogy lehetséges visszatérni. Nemcsak lehetséges, de érdemes is. Gondolkozom raja, hogy mi térít el személy szerint engem egy-egy időre konkrétan ettől a blogtól, hogy így talán segíthetek megtalálni úgy általában is, hogy miért nem vagyunk elég kitartóak a dolgainkban.

Arra jutottam, hogy az ennek az oka, hogy elterelődik a figyelmünk. Jön egy erősebb inger, melynek hatása lefedi a hasznos elhatározást. Itt a blogírásnál – mivel ez eléggé összetett dolog -  azért van néha szünet, mert nem erre szánom az időm (úgy is mondhatnám, hogy nem jut rá). Azért mert, nem főzök olyasmit, ami még nem volt itt, nem szánom rá az időt a fényképezésre, nem tartalékolok annyi erőt estére, hogy néhány (legalább megközelítően) értelmes mondatot leírjak. Megkopik a motiváció. Felvetődnek bennem azok a kérdések, hogy vajon van-e egyáltalán értelme annak, hogy ez irányú erőfeszítéseket teszek. Hasznos-e, hogy erre fordítom az időm, az erőm. Mert az nyilvánvaló, hogy minden nem fér bele az életünkbe. Rangsorolnunk kell a dolgainkat. És néha úgy szelektálunk, hogy a kényelem elfoglalja az értékrend helyét az agyunkban, amikor felállítjuk a sorrendet. A motiváció a kulcsszó. Itt is, máshol is. Mi éri meg. Ezen áll vagy bukik valami. Vagyis, miről gondoljuk, hogy megéri, és miről hogy nem.

(Holnap?) folytatjuk.