272: Tésztanapra: Paprikás nokedli

Nem ételkülönlegességet kínálok ma. Ez tulajdonképpen csak egy tejfölös pörköltalap vagy szaft a nokdeira, de ezzel együtt finom étel főként tejfölös uborkasalátával. 

A nokedli receptjét már régebben leírtam, és ez a mai is így készült. http://pszichowellness-konyha.blogspot.com/2010/05/nokedli.html , így most csak a paprikás felétet írom le.

 Paprikás szaft

Hozzávalók személyenként: 1 kiskanál olaj, 1 kisfej vöröshagyma, 2-3 húsos pirospaprika, 1 kiskanál piros paprikakrém, só, 1 evőkanál tejföl, kevés víz.

Elkészítése: Az apróra vágott hagymát világosra pirítjuk az olajon, hozzáadjuk a vékony csíkokra vágott paprikát, megsózzuk. Addig dinszteljük, míg a paprika megpuhul. Ezután apránként kevés vízzel addig pároljuk, amíg a hagyma krémes szafttá fő. Hozzákeverjük a paprikarémet (ha szeretjük, lehet erős) és a tejfölt. A nokedlival tálaljuk, uborkasalátával kínáljuk.

A változatosság gyönyörködtet

Ezt már az ókoriak is tudták. De ennek az ellenkezője is igaz: az egyhangúság lehangol. Ha meg lehangoltak vagyunk, akkor sokkal szürkébben látjuk a világot, és nagyobb eséllyel keresünk valami pótcselekvést, amit feldob.

Talán azért törődünk bele könnyen az egyhangságba, mert túl nagy feladatnak tűnhet másként élni. Pedig már egy egészen kicsi változatosság is új színt hoz az életünkbe. 

Most dolgozom a népszámlálásban és járom a falut. Húsz éve vagyok itt tanár, és már tizenhat éve itt is élünk, de az elmúlt három napban ezer rácsodálkoznivalóm akadt. És most érzem, hogy a feladattal járó fáradtságért kárpótolnak azok az egészen apró, de érdekes élmények, melyeket most szereztem. Ez megint felhívta a figyelmemet arra, hogy a kis dolgok is sokat jelentenek egy-egy nap hangulatában. Sok kicsi sokra megy. És leginkább hozzáállás kérdése hogy milyen hangulatba kerülünk. Ha a jót keressük körülöttünk, azt is fogjuk észrevenni. De ha arra számítunk, hogy minden pocsék lesz, akkor is igazunk lesz. Nem kell ahhoz világkörüli út, hogy új dolgokat lássunk. Elég csak egy olyan úton mennünk, melyen nem szoktunk járni, elég csak már szemszögből nézni a dolgokat, ahhoz, hogy kitáguljon a horizontunk.

Holnap folytatjuk.