74. lépés: ” … játszani is engedd…”

 Ez a József Attila mondattöredék járt az eszemben ma. Nyilván jót tett nekem ez a pár nap pihenő, meg ez a szép tavaszi ragyogás, a friss levegő, a nyiladozni kezdő kert. Aztán a játékos kedvem és a mai nap ihlette a patrióta gyümölcsnapi ajánlatomat is. :) Úgy egyébként a színek sok lehetőséget adnak a játékra, és fel is vidíthatnak. 

Mindig arról beszélek, hogy vegyük komolyan magunkat. De nincs itt ellentmondás, sőt, talán az is fokmérője az ebben való sikerünknek, hogy mennyire merünk játszani, nevetni. Hogy itt komolyan írok az csak azért van, mert lazán és viccesen írni nagy tudomány. S lehet, hogy éppen ez a terület, amelyen még sokat kell fejlődnöm. (Nem tudok úgy írni, na, ez van.) Pedig igazán nem tesz jót, ha savanyú és fontoskodó képpel járkálunk állandóan. 

A vidámság is valamilyen szinten döntés kérdése. De elhatározásé mindenképpen. Az etióp gyerekek nem kapnak több vacsorát, ha mi nem hagyjuk a tányéron az utolsó néhány falatot (Ugye hallottuk már a mondást, hogy „te nem eszed meg az eléd tett ételt, az etióp gyerekek meg éheznek!”?). És senki élete nem lesz attól könnyebb, ha folyamatosan felsős homlokkal járkálunk a világban.

Gyümölcsnapra pedig 

Patrióta gyümölcskrém 

Hirtelen ötletből adódott, ezért csak az itthon lévőkből gazdálkodhattam. Így nem lett az igazi, mert fagyaszott meggyet kellett használnom, de az igazi a vérnarancs vagy a piros grapefruit lett volna. De azért nem tudtam kihagyni, ha már egyszer eszembe jutott. :) 

A zöld kivi banánnal, a fehér fehér grapefruit és banán, a piros pedig meggy. 

A 74. lépésben jó lett volna valami vidám és játékos dolgot írnom. De ennyi telt tőlem ma. Egy időben volt olyan ötletem, hogy gyűjtsék vicceket túlsúly témában, de nem jártam sok sikerrel. Lehet, hogy nem olyan vicces ez a téma? De azt hiszem, hogy semmivel sem komolyabb, mint bármi más. Csak valahogy túlgörcsöljük, talán… 

Holnap folytatjuk.