85. lépés: Legyőzzük a lehúzó erőt

Tudtam, hogy ki akarok menni a patakpartra, hogy megnézzem, hogy áll a tavasz. Nos, ehhez azért nem kell valami nagy előkészület, mert tíz perc gyalog a patakpart az íróasztalmtól. Csak egy megfelelő cipőt kell felvennem, a mellényt, és már mehetek is. Késlekedni nem érdemes, mert gyülekeznek a felhők. Mégis mintha valami mágnes vonzana a székhez. No, még csak a kávémat iszom meg és megyek… 

Ezt éreztem délután, de aztán mégis felálltam, és le is mentem a patakhoz. Az eső sem ért ide estig, ragyogóan szép idő volt. Nagyon jó volt az a másfél óra kint. Szedtem csalánt és erdei snidlinget, salátaboglárkát. Pedig kis híján ki sem mentem. Miért esett nehezemre felkelni az asztaltól? Miért esik nehezünkre sokszor a hasznos, a később kifejezetten élvezetes, jó dolog is?

Sokszor úgy érezem, hogy lakik bennünk egy „angyal” és egy „ördög” – egy építő és egy romboló rész. Egyik rész, amelyik jó célokat tűz ki és igyekszik azokat megvalósítani, illetve egy másik rész, amelyik állandóan lehúzza az elsőt. Megmagyarázza, hogy miért badarság erőfeszítést tenni. Miért fölösleges bármit is tenni. Miért nem kell semmin változtatni, miért maradjon minden a régiben, még akkor is, ha szenvedünk tőle.

„A jobbik énünk” gátlóját, akadályozóját, rossz útra vivőjét a pszichológusok entropikus erőnek mondják. Évszázadok során a vallásos emberek ezt az erőt nevezték kísértésnek, gonosznak, s naponta imádkoztak, hogy ezt elkerüljék. Legyőzni ezt a lefelé húzó erőt, ami végső soron boldogságunk igazi akadálya – a valóságos életfeladat. Sokkal, de sokkal messzebbre mutat, mint egy testsúlycsökkentő program, de mégis szorosan összefonódik vele. Ha nemcsak fogyókúrázgatni akarunk – hódolván az általános társadalmi elvárásnak –, hanem valóban meg szeretnénk javítani az életünket, kevesebbel nem úszhatjuk meg, mint átgondoljuk egész életünket, és változtatunk minden olyan dolgon, mely most zavart okoz körülöttünk, bennünk.

Hogy ez lehetetlen? Elképzelhető, hogy az – egyedül. De mindig akadnak segítőtársak, igaz barátok, sorstársak, súlyosabb esetben szakemberek. De egy valami mindenképpen ránk hárul. A saját sorsunk megjavítása a mi felelősségünk, a mi erőfeszítésünk szükséges a változáshoz. Ki más kezdeményezhetné a változást, ha rólam van szó? Ki más találhatná meg az én életemben azokat a pontokat, melyek a tüskét jelentik? Ki más vállalhatná át a tüském kihúzásával járó kellemetlenségetek? Ki más küzdhetne meg az én kísérteteimmel? De segítség midig van, ha elindulok és kezdeményezem a változást. No de, egész messzire kerültünk a rögződi patakparttól. :) 

Tésztanapra

Ezer tervem volt, hogy mi mindent sütök, de nem lett belőle semmi, mert a patakpart után még kerteztünk estig. Viszont nagyon beleszerettem tyúkhúrba a múltkor, aztán azt gondoltam, hogy készítek belőle főzeléket is spenót mintájára. Aki a spenótot szereti, ezt is kedvelni fogja, viszont, aki a spenóttal nincs jóban, lehet, hogy egy kalap alá veszi vele, mert hasonló étel kerekedett belőle. De tettem bele őrölt szerecsendiót is, és nem tejjel készítettem, így azért mégis más egy kicsit. Először –úgy gondoltam tésztanapra bundáskenyeret készítek hozzá, ahogy a spenóthoz szoktam, de megkívántam a családnak készített sült krumplit, illetve úgy gondoltam, hogy bundás helyett inkább pirítok egy szelet tönkölykenyeret. Így egy kicsit böjtösebb. :)  Ez a főzelék önmagában semleges étel, úgyhogy akár hússal, akár krumplival, kenyérrel, tésztával is kombinálható.

És még valami: Már esett róla szó, de most a krumpliról eszembe jutott: az eMpszi ajánlása szerint tésztanapi étrendjébe bátra felvehetünk bármit a zöldségnap ételei közül, így a krumplit is, csak fordítva ne tegyük, zöldségnapon mellőzük a tésztanapra ajánlottakat. 

Tyúkhúrfőzelék

Hozzávalók: 30 dkg tyúkhúr (ként nagy „összemarék”, kb. 3 liter), 5 dl víz, 1 kávéskanál só, 6 gerezd foghagyma, őrölt szerecsendió, 3 dkg vaj, 1 evőkanál liszt.

Elkészítése: A tyúkhúrt átválogatjuk, a vastagabb szárrészeket, sárga leveleket kidobjuk. Megmossuk, és egy elég nagy edényben 3 dl vízben, a sóval és 3 gerezd apróra vágott fokhagymával kb. 15 percig főzzük, gyakran megkeverjük. Először nagyon soknak tűnik, de hamarosan összeesik. Egy kicsit hűlni hagyjuk, majd botmixerrel pépesítjük. A vajon megfuttatjuk  a másik 3 gerezd zúzott fokhagymát, hozzáadjuk a lisztet, s világosra pirítjuk, majd apránként hozzákeverjük a pépesített zöldet, még 2 dl vizet keverünk hozzá, őrölt szerecsendióval ízesítjük és még 2-3 percig főzzük lassú tűzön. 

A 85. lépésben szóbahoztam azt a titokzatos lehúzóerőt, melyet felismerni, kiismerni, legyőzni sokszor nagyon nehéz, de ha sikerül, a jutalom nem marad el.

 Holnap folytatjuk.