Most hogy lejárt az első negyedév az együtt töltött időnkből itt a bolgon, itt az ideje, hogy hozzákezdjünk a következőhöz. És úgy jött ki a lépés, hogy éppen víznap következik. Nos, lehet ez véletlen? :)
Érdekes dolog ez a víznap. Félelmetes tud lenni még a gondolata is. Csak szóbahozzuk, de már ez is azt az érzetet gerjeszti, hogy ki lehet ezt bírni egyáltalán? Meg, hogy minek is kínoznám magam? Az a reflex jön elő, hogy mi is lesz velünk. Talán rosszul leszünk az éhségtől, leesik a cukrunk, elájulunk…, no, meg ilyesmi. Szóval a víznappal kapcsolatos nehézségek már az elhatározásnál kezdődnek. Úgyhogy megint azt mondom, hogy ezt senki se erőltesse! Csak akkor vállaljuk, ha nyugodtan el tudjuk fogadni. Mert annak semmi értelme nincs, hogy egy riasztó présbe tegyük bele magunkat.
Mindezt azzal együtt mondom, hogy tudom, ezeknek a rémlátásoknak nem a biológiához van köze, hanem a meggyőződéseinkhez, hiedelmeinkhez, melyekről a múltkor egyszer beszéltünk. Mi sem példázza ezt jobban, mit egy emlékezetes élményem. Még annak idején, amikor elkezdtem ezt az életmódot, még csak az evésidők szokásának kialakításánál tartottam, akkor még minden egyes evéskor az jutott eszembe, hogyan is bírom ki evés nélkül a következő evésidőig, hát még hogyan bírnék ki egy víznapot!? Ekkor a nagyobb fiam, aki még a nyers kamaszkorát élte, csak úgy odavetette:
„Anyám, mit parázol ezen? Az ember huszonegy napig is kibírja evés nélkül.”
Nos, ez az odavetett mondat megváltoztatott valamit bennem. Igaza van a gyereknek. Az ember elképesztően sokáig kibírja evés nélkül. Nem olyan könnyű éhenhalni. Nem tudom, hogy hogyan, de azóta nem riaszt, hogy evés nélkül kell kibírnom néhány órát. („Hiszen az ember 21 napig is kibírja evés nélkül” :)) Mert valóban csak néhány óráról van szó egy víznap kapcsán is. Ami persze elképesztően sok tud lenni, de ugyanannyi idő máskor meg félelmetesen kevés. (Attól függ, honnan nézzük, mihez viszonyítjuk.)
Azt is mondom mindig, hogy a víznap során nagy valószínűséggel csökken ugyan a súlyunk (bár arra is lehet példa, hogy ez sem történik meg), mégsem a súlycsökkentés miatt van jelentősége a víznapnak, hanem a szabadságérzetünk, az önrendelkezésünk növekedése miatta. Ez megint furcsán hangzik. Hogy erősíthetné a szabadságot egy ilyen drasztikus önkorlátozás? Pedig akár katartikus élmény is lehet azt átélni, hogy nem is vagyunk annyira kiszolgáltatva a körülményeinknek, mint gondolnánk. Nem lesz semmi bajunk az égvilágon, ha egy kicsit elodázzuk a testi szükségleteink kielégítését. Mert ha ezt nem éljük át, akkor állandóan bennünk van a félelem, hogy vajon lesz-e mindig elegendő ennivalónk. És mi lesz velünk, ha mégsem lesz? Ez az érzés gerjeszti aztán a falásrohamokat is. Azt a kemény belső parancsot, hogy, akkor kell enni, amikor van mit (de akkor aztán kell!!), mert mi lesz, ha egyszer nem ehetünk.
Nos, az ettől az ősrettegésből származó belső parancstól való szabadulást érdemes megtapasztani a víznappal. Azt, hogy az égvilágon semmi nem történik velünk, ha egy nap nem eszünk semmit. Ráadásul ott van bennünk a biztonság, hogy rengeteg ennivaló van körülöttünk. Nem azért nem eszünk, mert nem tehetnénk meg, hanem azért, mert éppen most úgy döntöttünk. Nos, ezért az érzésért érdemes.
Aki szeretne velünk jönni, de nem szeretne víznapot tartani, válasszon magának egy egyéb emlékezetes napot. Semmi más szabály, csupán az evésidők betartásával. Aztán vasárnap tartsunk együtt (hústalan) húsnapot. :) De addig is:
Víznapra
A tiszta víz mellett már akár a friss zöldekből is készíthetünk teákat magunknak a nap folyamán, de a szárított csipkebogyó most is jó.
Csipkebogyótea: Egy púpozott evőkanálnyi csipkebogyó szárítmányt, 5 dl hideg vízben 1-2 órán keresztül áztatjuk, majd felmelegítjük és leszűrjük. Langyosítva, kb. 35-40 °C-on használjuk fel.
Gyermekláncfűtea: csészénként 1-1 púpozott kanálnyi apróra vágott gyermekláncfüvet leforrázzuk, fél perc múlva leszűrjük.
Turbolyatea: csészénként 1-1 púpozott kanálnyi apróra vágott turbolyát leforrázzuk, fél perc múlva leszűrjük.
A 91. lépéssel elkezdődött a pszichowelness-konyha karcsúsító klubjának második negyedéve.
Holnap folytatjuk.
Számomra a víznap vízválasztó volt...de erről már írtam, most megint elinditott bennem egy gondolatsort, megyek és leírom. :)
VálaszTörlésIlyen az en formam. Most meg azert nem vallalom, mert eppen beteg vagyok, ami nem tipikus nalam. Max. 1 evben 1x...... :-(
VálaszTörlésFaj a torkom, fejem, szedulok......
Sietek meggyogyulni, de azert a betegseg nem tart vissza az elvalasztas megtartasatol es nincs vigasztalo edesseg sem, mint a regi idokben! :-)
Ircsike gyógyulj meg mielőbb!
VálaszTörlésVízicsibe én meg megyek, és elolvasom.
VálaszTörlésIrcsike, gyógyulj meg minél előbb!
Én meg tegnap ezt nem olvastam el. Mentségemre, egész nap dolgoztunk, jól kifáradtam.
VálaszTörlésDe behozom ! Viszont én meg fogytam !!!!!!