98. lépés: Mákos-répás mineknevezzelek és gondolatok az ünnepről blogszülinap ürügyén

Mákos-répatekercs - tésztanapra

Hozzávalók: 60 dkg sárgarépa, 6 tojás, 1 kiskanál só, 25 dkg darált mák, 15 dkg méz fél citrom leve.

Elkészítése: A megtisztított sárgarépát aprólyukú reszelőn lereszeljük, vagy turmixszal pépesítjük. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját hozzákeverjük a répapéphez, a fehérjét a sóval kemény habbá verjük, majd ezt is óvatosan a répához keverjük. Előmelegített 200 fokos sütőben sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 40 perc alatt kisütjük. Mikor kivesszük a sütőből, még forrón a sütőpapírral együtt óvatosan feltekerjük a tésztát. A darált mákot összekeverjük a mézzel és a citromlével. Mikor a tészta már egy kicsit meghűlt, óvatosan kiterítjük (ekkor már könnyen leválik róla a sütőpapír), és egyenletesen rákenjük a máktölteléket, és szintén óvatosan feltekerjük.

Megjegyzés: Elég könnyen törik a tészta, ezért javaslom az óvatos bánásmódot, és egy kicsit „izzad” is hűlés közben, ezrét jó, ha teszünk alá egy több rétegre hajtott textilszalvétát, és így tegyük egy rácsra, amíg teljesen kihűl.

Csak úgy az ünnepről

Arról jutott eszembe, hogy erről írjak, mert ez a blogom éppen ma egy éves. Úgyhogy Isten éltesse! Valahogy érdekesen alakulnak a dolgok. Soha nem terveztem, hogy főzősblogot írjak. Sőt blogot írni is csak határozott tanácsra kezdtem közel négy éve, a könyvem megjelenése előtt. (Ez a régi blogom megvan még mindig, itt a „terápiás fényképezésem” eredménye látható naponta.). Aztán lett a honlapom, ahol szintén van blogszerű rész, oda a túlsúlytémában az interneten talált dolgokat szoktam feltenni. Aztán meg van ez a blog. Most itt írok a legtöbbet, mert főzni írni fényképezni szeretek, és abban reménykedek, hogy talán még haszna is van ezeknek így együtt. (Meg még néhány olyan hely, amire csak hébe-hóba írok valamit. )

Ünnepelni szerintem annyit tesz, megtisztelni, a nagy egészbe, a nagy összefüggésekbe helyezni egy-egy eseményt. Elkülöníteni a hétköznapoktól, mindenféle formában, ahogy csak lehet. Jó, ha az ünnep olyan, hogy minden érzékszervünk a lehetőségek szerint részt vesz benne. A hagyományos ünnepi szertartásokban azért vannak együtt az ünnepi fények, hangok, illatok, liturgikus mozgások.

Kellenek az ünnepek, mert azok a mérföldkövek, útjelzők, világítótornyok. Az ünnepkor kilépünk a megszokottból és egy kicsit más megvilágításból nézzük a dolgokat. Optimális esetben felemelkedünk egy kicsit és így felülnézetből is láthatjuk a dolgokat, és ez rálátást ad. 

No, jó, egy blogszülinap nem igazi ünnep, de azért néhány perc elgondolkodást és egy mákos répatekercset megér, mert azt hiszem, vannak adósságaink az ünnepekkel kapcsolatban is. Talán az is jó fokmérője annak, hogy mennyire becsüljük magunkat, hogy mennyire üljük meg az ünnepeinket. No, erről még gondolkoznom kell egy kicsit, de ma ennél több nem telik tőlem.

Holnap folytatjuk.