Néha minden olyan nehéznek tűnik. Ilyenkor általában a lelkünk a legnehezebb. Amikor igazságtalan bántás ér, amikor nem értjük, hogy miért is kell elviselnünk bizonyos dolgokat. Amikor a küzdelmek helyett egy kis megérést szeretnénk. Egy csendes sarkot. Valami kapaszkodót. Egy kis enyhülést. Ilyenkor nehéz betartanunk az elhatározásainkat, bármilyen elszántak is voltunk még kicsivel előbb.
Ha kijelöltük a három étkezési időnket, ezeket be is tartjuk, és komolyan figyelünk magunkra – evési késztetéseinkre, evéseinkre és nem evéseinkre –, észre fogjuk venni, hogy működik bennünk egy örök visszahúzó erő. Nevezhetjük ezt akár kísértésnek is. Ez időről időre arra késztet, hogy ne valósítsuk meg terveinket (Nemcsak ebben az elhatározásunkban, hanem úgy egyébként, sokszor.) Azaz maradjunk az eddig megszokottnál, a kényelmi zónánkban; hogy pihenjünk „már” egy kicsit; maradjunk nyugton, úgysincs semmi értelme, ne törjük magunkat! Eddig is megvoltunk, ezután is elleszünk valahogy. Majd csak történik valami csoda.
Vagy legalább azt hiteti el ez a lehúzó belső hang, hogy „csak ma” nem akarunk erőfeszítést tenni, majd holnap, a jövő héten, ha szabadságon leszünk, ha…, ha… Előhozza belőlünk a kifogásokat, hogy miért is nem tudjuk tovább folytatni, amit elhatároztunk. Előtolakodnak azok a gondolatok, hogy ki mindenki a felelős azért, hogy idejutottunk, ebbe a helyzetbe kerültünk. A hibáztatással és a kifogásokkal hatalmas tartományokat járhatunk be. Ha jól belepörgetjük magunkat az önsajnálatba, szinte sikítani van kedvünk, hogy segítsen már valaki. Könnyítsen már a terheinken bárki! Hadd hagyjuk a dolgokat a maguk útján! Ne kelljen már több erőfeszítést tennünk!
Minden ember minden nagy cél megvalósítása közben átéli ezt, vagy az ehhez hasonló lelkiállapotot. Ilyenkor van nagy szükségünk az önfegyelemre. Van néhány módszer, ami segít ezekben az esetekben. Az egyik az, hogy az éppen MOST-ra koncentrálunk. Csináld most! Most csináld azt, ami ennek a pillanatnak a feladata! Ami ennek a pillanatnak a feladata, csináld MOST! Csak azt a keveset, ami éppen MOST kell ahhoz, hogy továbblépj. Nem baj, ha az előbb nem sikerült; nem baj, mindegy már, ha a tegnap – úgy tűnik – eredménytelenül ért véget. Azon már úgysem segíthetünk. Most kell megtennünk, ami a most feladata. Képesek vagyunk továbblendülni. És megéri!
Vagy legalább azt hiteti el ez a lehúzó belső hang, hogy „csak ma” nem akarunk erőfeszítést tenni, majd holnap, a jövő héten, ha szabadságon leszünk, ha…, ha… Előhozza belőlünk a kifogásokat, hogy miért is nem tudjuk tovább folytatni, amit elhatároztunk. Előtolakodnak azok a gondolatok, hogy ki mindenki a felelős azért, hogy idejutottunk, ebbe a helyzetbe kerültünk. A hibáztatással és a kifogásokkal hatalmas tartományokat járhatunk be. Ha jól belepörgetjük magunkat az önsajnálatba, szinte sikítani van kedvünk, hogy segítsen már valaki. Könnyítsen már a terheinken bárki! Hadd hagyjuk a dolgokat a maguk útján! Ne kelljen már több erőfeszítést tennünk!
Minden ember minden nagy cél megvalósítása közben átéli ezt, vagy az ehhez hasonló lelkiállapotot. Ilyenkor van nagy szükségünk az önfegyelemre. Van néhány módszer, ami segít ezekben az esetekben. Az egyik az, hogy az éppen MOST-ra koncentrálunk. Csináld most! Most csináld azt, ami ennek a pillanatnak a feladata! Ami ennek a pillanatnak a feladata, csináld MOST! Csak azt a keveset, ami éppen MOST kell ahhoz, hogy továbblépj. Nem baj, ha az előbb nem sikerült; nem baj, mindegy már, ha a tegnap – úgy tűnik – eredménytelenül ért véget. Azon már úgysem segíthetünk. Most kell megtennünk, ami a most feladata. Képesek vagyunk továbblendülni. És megéri!
Amit elmondtam, csak egy a lehetőségek közül. Ha keresi, mindenki megtalálja a saját motivációs eszközeit arra az estre, ha elérkezik egy hullámvölgybe. Ilyenkor érdemes még arra is gondolnunk, hogy MIÉRT is vállaljuk mindezt. A miértek, a magasabb céljaink adják a hajtóanyagot a terveinkhez. Az biztos, hogy erőfeszítések nélkül nincs eredmény. Kinőttünk már a gyerekkorból, amikor anyuka, apuka fáradozik helyettünk, és még a felelősséget is átvállalja.
A holnap ételajánlatom:
Rizs-cékla variációk
A múltkor leírtam a céklatokányt. Akkor tarhonyával és téli savanyúsággal ajánlottam. De a céklatokány nagyon finom rizzsel is. Sőt! Rizzsel összekeverve hidegen is jó. Tehát ez is bekerülhet az elvihetős kategóriába.
Most azonban nézzünk egy nyerscéklával készült rizssalátát.
Céklás rizssaláta
Hozzávalók: 1 dl rizs, 2 dl víz, 1 kávéskanál olaj, 2 db cékla, 1 kisebb fej hagyma, 1 evőkanál tejföl, 2 kiskanál ecetes torma, só.
Elkészítése: A vizet feltesszük forrni. A rizst a pici olajon átforrósítjuk, s ha a víz felforrt, beleöntjük a forró rizst, egy csipet sót teszünk bele. Lefedjük, s lassú tűzön addig főzzük, amíg a vizet felszívja a rizs. Akkor elzárjuk alatta a tüzet, de még hagyjuk egy kicsit pihenni. Majd villával fellazítjuk, és hagyjuk kihűlni.
Közben a hagymát megtisztítjuk és nagyon vékony szeletekre vágjuk. Besózzuk. A céklát is meghámozzuk, félbevágjuk, majd nagyon vékonyan felszeleteljük, majd keresztben is vékonyra vágjuk, így félcéklányi hosszúságú gyufaszál vastagságú darabkákat kapunk, melyeket a hagymához keverünk. Esetes tormával és tejföllel ízesítjük. Amikor a rizs már nem meleg, összekeverjük a céklás salátával.
A 35. lépéssel eljött a következő méredzkedés ideje. Megint szombat lesz, amikor összegezzük, amit megtettünk, és megtervezzük az előttünk álló hetet. Most a mostra figyelünk. Ha könnyen megy, örülünk neki, ha meg mehetne könnyebben is, akkor átlendülünk a hullámvölgyeken. Belekapaszkodunk a MOST-ba, a MIÉRT-be, no meg az eMpszi klubtagságunkba. :)
Holnap folytatjuk.
http://pszichowellness.hu/
.JPG)
Ebben kiváló vagyok, hogy majd holnaptól....majd holnap... még van x nap megcsinálni.
VálaszTörlésEgyszer találtam egy bölcs mondást, valahogy így szól: Addig kezdjünk hozzá a nehéz dolgokhoz, amíg könnyűek.
Ez tényleg jó mondás. Megjegyzem. :)
VálaszTörlésAmikor itthon vagyok fegyelmezetten jarom az utamat, csak azt eszem, ami a napomban megengedett.
VálaszTörlésLegnehezebb idoszak, amikor vendegek jonnek hozzank, vagy mi megyunk vendegsegbe.
Itt kell osszeszednem az onfegyelem minden darabkajat. Idonkent ilyenkor megbotlok, de a kovetkezo napon kevesebbet eszem, hogy mersekeljem az onvadamat a botlasert.
Remek gondolat ez a ceklas rizs. Egeszseges es finom. :)
Eredmenyes szep hetveget Mindenkinek!
Kedves Gyöngyi!
VálaszTörlésCsak bámullak ezért a misszióért, minden elismerésem érte! Naponta elolvaslak, és bár úgy gondoltam eddig, hogy a fogyókúráról nekem újat már nem lehet mondani, mindig találok valamit, ami megragad, amit hasznosítani tudok.
Bevallom, sokáig csak tétlenül figyeltem a partvonalról, 10 napja azonban összejött belülről-kívülről az az indíték-mennyiség, amennyivel el lehetett indulni, és máris érzem az áldásos hatást.
Szívből gratulálok a vállalt hatalmas munkádhoz - na jó, tudom, hogy több mint a fele öröm, hiszen az ember boldogan adja át a számára már sikert hozott tudást:)
Engedd meg, hogy egy apróságot hozzátegyek, ami nekem nagyon sokat segített itt is, az életem egyéb területein is, hiszen tudjuk, ugye, hogy minden mindennel összefügg : az agykontroll, mint az érem másik oldala. A postjaidban leírt dolgok az agy tudatos felére hatnak, de ez sokszor nem elég, mert annyira mélyen gyökerezik bennünk az, ami odáig vezetett, hogy felesleges kilók sokaságát gyűjtöttük magunkra, hogy azt a falat áttörni a tudatos elme képtelen.
Megint nagyon elgondoldtató amit írsz, és igen, megint magamra ismerek. Amikor valami nem kerek, akkor nagyon tudom magam sajnálni, és akkor persze könnyebben vigasztalódok is finom falatokkal. Az eltelt 1 hónap alatt szerencsére csak párszor volt ilyen megingás, nem is volt komoly...de azért jó ezt leírva látni. Keresem azt a szemüveget....és honnan tudod, hogy nem tudom elhinni magamról? :):)
VálaszTörlésJajjj, de nagyon ismerem ezt a "MAJD HOLNAP" érzést...! Nagyon jó a mai irás is, köszönöm! És a céklás rizs is nagyon jól néz ki!
VálaszTörlésIrcsike, igen, az nehéz, de egyre könnyebb. És az önvádra semmi okod! Ez ilyen, tudjuk, hogy nem megy mindig minden tökéletesen, de igyekszünk, hogy csiszoljuk a gyémántunkat. :)
VálaszTörlésKedves Hajni! Nagyon örülök, hogy jöttél, és szóltál. Sok sikert kívánok, és örömmel veszem, ha megosztod velünk a tapasztalataidat. :)
Vízicsibe! hát... én a vesékbe látok :D :D :D
Kati, az a jó hírem, hogy ha nem tetszik valami, akkor tehetünk érte, hogy másként legyen. Itt együtt könnyebb. :)