37. lépés: Ha „kell egy kis áramszünet…”

No, már megint a régi nóta jutott eszembe. :)  Igazából arról lenne jó ma beszélni, hogy így bő hónap után előfordulhat, hogy túl gyorsnak, soknak érezzük a változást. Ezen egyáltalán ne csodálkozzunk, ha így van. (Persze, ha nincs így, akkor örüljünk neki!) Ha végiggondoljuk, hogy mennyi mindent igyekszünk másként csinálni, mint mondjuk hat hete, hát egészen hosszú listát kapunk. A legjobb új szokásnak is idő kell, hogy gyökeret verjen. Már nagyjából látjuk, hogy mennyi minden befolyásolja az életünket, és mennyi területen lehetne jobban csinálni a dolginkat. De ismerjük a közmondást: Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Meg: Aki sokat markol keveset fog. Aztán itt van még ez is: Lassan járj, tovább érsz! 

 

A változtatásoknál fontos szabály, hogy csak annyit változtassunk egyszerre, amennyivel még otthon érezzük magunkat a saját életünkben. 

Elárulom nektek, hogy én hat hétig csak az evésidőket gyakoroltam, s csak aztán kezdtem el a gyümölcsreggelit és az ételtársítást. És az összes többi változtatás, amiről itt írok, szép apránként jött. És az egész folyamat a mínusz negyven kilóval másfél évig tartott. És közben a szervezetem úgy ötkilónként „megállt gondolkodni”, ahogy akkoriban mondtam. 

Volt egy nagy segítségem ebben a hosszúnak tűnő folyamatban. Kíváncsi voltam. Kíváncsi voltam önmagamra. És nagyon élveztem, ha egy-egy újabb vonásomat ismertem meg. Ezt javaslom nektek is. Legyetek kíváncsiak önmagatokra! És igyekezzetek megérteni a testeteket. A tudatos viselkedésünk racionális, a tudattalan sokkal inkább érzelmi. Ezért nagyon hasznos, ha az érzéseinkre figyelünk. Ha valami zavartságot észlelünk, akkor mindenképpen nagyon figyeljünk magunkra, és kérdezzük meg a belső énünket, hogy most mi is zavar valójában. És várjuk meg a választ! Ne vágjunk rá valami ésszerűt! Fontos, hogy megtaláljuk a választ magunkban, mint egy tűt a szőnyegen, és ne pedig kitaláljuk (ne kitaláljunk valamit, ami jól hangzik és logikus!).

Ha egy valami elkezd változni, akkor ez a változás egy változás-hullámot indít el. Minden változásnak következményei vannak. Van-e a következmények között olyasmi, amit valamiért nem tetszik nekünk - úgy a mélyén. Mit vesztünk el a változással? Mert minden változással elvész valami, csak lehet, hogy nem kár érte. De a veszteség, az veszteség. Valamit a helyébe kell tennünk, hogy ne legyen fájó a hiány. Nem lehet valamit csak úgy elvenni, adni kell helyette valami mást. A gyereknevelésben is elég eredménytelen, ha azon fáradozunk, hogy dolgokat megtiltsunk a gyereknek. A tilalmak akkor hatékonyak, ha megmondjuk, hogy mit tegyen helyette. 

No, de hogy is nézzen ki ez a kis pihenő? Mindenki maga érzi, hogy mi lenne leginkább jó neki. Egy dolgot azonban megfontolásra ajánlok: Amit én mindenképpen megtartandónak hirdetek, az az evésidők szokása. Ennek több oka is van. Először is, mert ez egy feltételes reflex kialakítása. És ez csak úgy működik, ha következetesek vagyunk. Ezen kívül az összes többi bármikor abbahagyható és újra kezdhető különösebb nehézség nélkül. 

Holnap például gyümölcsnap. Ez csak egy ajánlás. Ha valaki nem akarja, ne kényszerítse rá magát. Még az sem baj, ha szalonnás tojásrántottát reggelizik puha kenyérre. A nagyon nem jó az lenne, ha újból engednénk magunknak a nassolást.

No, ezen gondolkozzunk egy csöppet. Mi is a nassolás tulajdonképpen. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor belátjuk, hogy nem más, mint a dohányosnak a cigaretta. Hangulatbefolyásolás, lazítás. Nos, márpedig, ha le akarunk szokni a dohányzásról, akkor az az egyetlen út van, hogy nem gyújtunk rá. A néha egy-két slukk, egyenes út az újbóli láncdohányzáshoz. Tudom, hogy ez nem túl könnyű. De itt fogjuk meg egymás kezét! Segítünk egymásnak, és segítsünk magunknak, úgy, ahogy tudunk. Tehát az evésidők betartása kulcsfontosságú. Találjuk ki, hogy hogyan is tudnák ezt könnyebbé tenni. Mondom, minden mást feladhatunk. De ezt az egyet tartsuk meg. Ha nagyon nehéz lenne, kérdezzük ki magukat, hogy mit tehetné könnyebbé, hogy mit fogadnánk el a nassolás szokása helyett jó szívvel. Valami kalóriamentes (de nem cukorpótlós!! ) ital tűnik a legkézenfekvőbbnek. Lehet ez akár egy-egy korty is (pl Salvus). Vagy valami apró szokás, amit felvidít. Vagy akár egy kicsi légzőgyakorlat vagy akár egy pasziánsz kirakása, ha szeretünk a gépen játszani. A legjobb tanácsot mindenki magának tudja adni. A lényeg, hogy megtegyük. 

Tehát holnap gyümölcsnap, de csak akkor, ha kedved van hozzá. Ha valami mást ennél, akár reggelire is, tedd azt! Amit én erre a napra hoztam:

Pomeló és ananász

Ez két akkora gyümölcs, hogy gyümölcsnapon érdemes így kombinálni őket, reggelire sok lenne, és frisses sokkal finomabbak, mintha eltennénk egy részüket másnapra.

Most csak így natúr raktam össze a két gyümölcsöt, de ha gyümölcsnapozunk, akkor a különböző étkezésekkor kigondolhatunk még pluszokat is hozzájuk. 

 

A 37. lépésben arról beszéltünk, hogy időre van szükségünk, hogy megszokjuk a változásokat. Viszont az nagyon ajánlom, hogy az evésidők szokásához ragaszkodjunk. A nassolást és a tudattalan evéseket így tudjuk elkerülni. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tartani bármi mást felfüggeszthetünk. És hogy megkönnyítsük és megerősítsük ezt a szokásunkat, faggassuk ki magunkat, hogy mit tehetnénk ennek érdekében. 

Holnap folytatjuk.