A sóskát megmostam, a vastagabb szárakat lecsipegettem. A leveleket nagyjából összevágtam, vajon megpároltam. Egy kevéske lisztet hintettem rá, még ezzel átforgattam, hogy a liszt is kapjon egy kis sült ízt, sóztam, borsoztam, s felengedtem tejjel. (Igazából vízzel is felengedhettem volna – így jobb lett volna az ételtársítás miatt, de valahogy a tejöntő reflexem indult be, aztán már kivenni nem tudtam belőle.) Mikor levette a tűzről még annyi mézet tettem hozzá, hogy harmonikus íze legyen.
A családban egyedül én szeretem a sóskát, de én nagyon. Eddig főtt húshoz (húsnap), főtt krumplihoz (zöldségnap) ettem. Most az jutott eszembe, hogy tésztával is ki lehetne próbálni, akkor lenne egy jó tésztanapi fogás. Meg is tettem. Reszeltem rá egy pici füstült sajtot. Remek lett.
Kedves M, egesz soska koncertet szerveztel!Milyen finom lehet!
VálaszTörlésIri, én nagyon szeretem a sóskát. :)
VálaszTörlés