Vasárnapi leves

Nem emlékszem, hogy itthon valaha is más leves lett volna egy „hétköznapi” vasárnap. Azaz, ha nincs semmi különleges alakalom ünnep, akkor egészen biztos, hogy ilyen leves készül a vasárnapi ebédhez. Ez tulajdonképpen nem egészen egyféle leves, mert az változó benne, hogy készülhet különböző állat (baromfi, sertés, marha) különböző részeiből, és nagymértékben változhat benne a színhús-csont arány is. (Lehet húsos csont, csontos hús, színhús, farhát, de akár csirkecomb is, aprólék vagy pulykanyak és a többi és a többi…). Lehet benne a levesbetét grízgaluska, cérnametélt vagy akár még májgombóc is.

Az alapanyaga néha összefüggésben van a második fogással. Pl. ha csontnélküli karajból készül a főétel, akkor a karajcsont a leves alapanyaga, vagy ha rántott csirkecomb v. csirkemell a második fogás, akkor a csirke csontja és bőre kerül a levesbe, esetleg némi aprólékkal gazdagítva. Lehet, húsos disznócsontból, de akár szín disznóhúsból is, ha a főtt húst is szeretnénk enni. Ha marhahúsból van, akkor a tormás főtt marhahús biztos, hogy a további fogások között szerepel.

A húsfélén kívül kell még hozzá egy adag leveszöldség, melybe elengedhetetlenül beletartozik két-három szál sárgarépa, egy-két szál petrezselyemgyökér, egy krumpli, 3-4 gerezd fokhagyma, 1 fej vöröshagyma, 8-10 szem bors, 3 kk só. Lehet még benne egy közepes zeller (vagy amennyi van), esetleg karalábédarab, káposztatorzsa, egy-egy zöldpaprika, paradicsom, a szezontól függően.

A megtisztított alapanyagokat kb. 4 liternyi (szigorúan) hideg vízbe feltesszük főni. Amikor felforr, annyira visszavesszük a tüzet, hogy csak éppen bugyogjon. Teljesen nyugodtan mindenféle mozgatás nélkül főzzük. Kb. 3-4 óra a fövésideje. Amikor megfőtt leszűrjük. Külön edényben kifőzzük a levesbetét. Ezt kifőzhetjük egy adag leszűrt levesben, vagy ha nagyon keveselljük a leveset, akkor ételízesítős vízben is főhet a tészta vagy a galuska.

A levest a levesbetéttel együtt tálaljuk, de a benne főtt húsfélét, zöldséget külön adjuk mellé, s ebből mindenki annyit és azt tesz a levesébe, amennyit, amit szeretne.

Apám a vasárnapi levest mindig snidlinggel (metélőhagyma) ette. Gyerekkoromban, amióta az eszem tudom, mindig volt snidlingünk. Én is szeretem. És mióta keretes házunk van, van snidlingünk is, és azóta megint teszek a vasárnapi levesembe.