Harmincegyedik lépés: A Nobel-díjas boldogsághormon és a farsangi fánk

Ha boldogok vagyunk, akkor nemigen foglalkozunk azzal, hogyan is jutottunk a paradicsomi állapotba. Azonban ha csak vágyakozunk rá, akkor azon fáradozunk, hogy megismerjük az odavezető utakat. Nagyon egyedi, hogy ki miben reméli a megoldást: emberi kapcsolatokban, az alkotásban, a pénzben, a hatalomban, a szerencsében, az imában, a művészetekben, a tudományban, a szórakozásban vagy – jobb híján – már csak a különböző pót- és kábítószerekben.

Korunk egyik kiemelkedő tudományága az agykutatás. Az agykutatók felfedezéseiből tudhatjuk, hogy a boldogság átéléséhez többek között arra van szükség, hogy az agyunkban bizonyos anyagok megfelelő harmóniában fejtsék ki hatásukat. Az egyik ilyen anyag a dopamin. Boldogsághormonnak is nevezik. Felfedezését Nobel-díjjal jutalmazták. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy ha az embert pozitív hatások érik, akkor dopamin szabadul fel az agyában, és áramlásával olyan jeleket közvetít az agyban, melyektől boldognak érezzük magunkat. De ha az embert nem éri pozitív hatás, vagy nem elegendő éri, akkor a „boldogsághormon” nem szabadul fel kellő mennyiségben ahhoz, hogy a boldogság érzése kialakulhasson bennünk. Enélkül viszont az ember rosszul van, egyre elviselhetetlenebbül érzi magát. Ilyenkor, „valós” pozitív hatások híján pótcselekvésekkel és különböző anyagokkal, drogokkal pótolja a természetes pozitív ingereket. Például eszik, iszik, dohányzik vagy gyógyszerhez, kábítószerhez nyúl.

Hogy mennyi pozitív hatás ér bennünket, az a gondolkozásunkon is múlik. Arról ugyan nagyrészt nem tehetünk, hogy milyen gondolatok röpködnek körülöttünk, de arról már igen, hogy melyik felmerülő gondolatnál időzünk el, melyiket táplálgatjuk, szőjük tovább. Módunkban áll egy gondolatot egy másikkal kiszorítani. Persze ez néha hallatlan önfegyelmet igényel, és fárasztó is, viszont negatív gondolatok esetén nagyon hasznos. A felnőtt ember felelős a gondolataiért

Gondolkodásunknak sokkal nagyobb befolyása van az életünkre, mint ezt általában hisszük. Egyre többször találkozunk azzal a feltételezéssel, hogy az agy nem kezeli teljesen eltérően a ténylegesen és a csak gondolatban átélt dolgokat. Gondolkodásunk hat az érzéseinkre, a hangulatunkra, a cselekedeteinkre, amivel hat az agyunkban működő jelátvivő anyagokra, köztük a dopaminra is.

Mint már mondtam: az ember sokkal több, mint egy zsák vegyület. Agyunk olyan bonyolult, s annyira nagyszerű dolog, hogy felfogni sem vagyunk képesek. Ha a jelenleg létező legfejlettebb informatikai tudással létrehoznánk egy mesterséges szuperagyat, az kimondhatatlanul primitívebb lenne, mint a legprimitívebb élő ember agya. Vagyis az agyunk olyan szuperszámítógép, amelyik fényévnyivel fejlettebb, mint a jelenleg létező legfejlettebb technika. Ezért teljesen reménytelen vállalkozás, hogy a célirányosnak gondolt beavatkozásokkal hosszú távon sikeresen szabályozni tudjuk biológiai folyamatainkat. Sokkal egyszerűbbnek és hatékonyabbnak tűnik az a megoldás, hogy megfelelő információkat kell az agyunkba juttatni, és akkor az majd megfelelően vezérli a testünket.

Holnap tésztanap van, és itt a farsang, tehát:

Farsangi fánk 

Hozzávalók: 3 dkg élesztő, 3 dl tej, 6 dkg vaj, 5 tojássárgája, 2 evőkanál cukor, 1 evőkanál rum, 50 dkg liszt, só, sütéshez olaj

Elkészítése: Az élesztőt 1,5 dl langyos cukros tejben egy kiskanál cukorral felfuttatjuk. A vajat habosra keverjük a cukorral, és jól összedolgozzuk az öt tojássárgájával. Ha felfutott az élesztő hozzákeverjük a kikevert vajhoz, és  tejet és a rumot is. Végül a lisztet megsózzuk és azt is hozzákeverjük. Jól kidagasztjuk a tésztát. A fánktészta akkor jó, ha tele van fényes, apró hólyagokkal.

A tésztát meleg helyen kelesztjük, amíg duplájára nem duzzad. Ekkor belisztezett gyúródeszkára tesszük, és hövelykujjnyi vastagságúra nyújtjuk. Lisztbe mártott fánkszaggatóval kiszaggatjuk. Kenőtollal beolajozzuk, s fél óráig pihentetjük. Majd 3-4 cm magas, meleg olajban,(fedő alatt) közepesen meleg olajban sütjük, egyszerre csak annyit teszünk az edénybe, hogy a megnövekedett fánkok ne érjenek egymáshoz. A felesleges olajat sütés után leitatjuk. Frissen, forrón vaníliás cukorral megszórva tálaljuk. Melegített gyümölcslekvárt is adunk hozzá.

(Planétás recept alapján) 

A harmincegyedik lépésben arról esett szó, hogy pozitív hatásokra van szükségünk ahhoz, hogy jól együnk. De azt is mondom, hogy a pozitív dolgok itt röpködnek körülöttünk. Annyit tehetünk, de azt tényleg tehetjük, hogy kinyitjuk az érzékszerveinket a jó és szép dolgokra. A sok nehézség közepette is meglátjuk, meghalljuk, megérezzük a jót, a szépet, mert az életből (mindenkiéből!) fakad annyi valós öröm, hogy evés nélkül is felszabadul az agyunkban elég boldogsághormon, ha megengedjük magunknak, hogy észrevegyük azokat a dolgokat, melyek örömet okoznak. 

Holnap folytatjuk.