121. Hirtelensült hús vadsnidlinges salátával + Vissza a kerékvágásba

A hirtelensült hús valójában egyszerű natúrszelet, csak gyerekkoromban így neveztük. Hogy honnan az elnevezés, nem tudom, lehet, hogy valami családi hagyomány, de az is lehet, hogy a gyereknyelv nevezte így, de nem lehetetlen, hogy tényleg ez a „hivatalos” konyhai elnevezése ennek az ételnek.  Most így jutott eszembe a neve. Őrizze meg ezt így ez a blog. Az én fejemben az különbözteti meg a natúrszeletet a hirtelensülttől, hogy a natúrszeleten nálam nincs liszt. De ez könnyen lehet, hogy csak az én elképzelésem erről a dologról. Örömmel veszem, ha valakinek van erre vonatkozó tudása, amit meg is osztana velem. 

Hirtelensült hús

Hozzávalók: fejenként 2 szelet kb. fél cm vastag, zsír és csont nélküli sertéskaraj, 1 evőkanál liszt, só, zsír a sütéshez.

Elkészítése: A húst egy kicsit kiklopfoljuk, megsózzuk, és mindkét oldalát lisztbe mártjuk. A zsírt felforrósítjuk, és a hússzeletetek mindkét oldalát annyi ideig sütjük, míg a liszt éppen pirulni kezd. (A lehető legrövidebb ideig kell csak a húst sütni, hogy éppen ne legyen már nyers, de ki se száradjon.)

Vadsnidlinges saláta

Hozzávalók: 1 fej saláta, 1 nagy csokor vadsnidling, 1 csokor medvehagyma, 1 csokor petrezselyemzöldje, 2,5 dl tejföl, 1 evőkanál ecet, 1 kiskanál méz, 1 kávéskanál só.

Elkészítése: A tejfölt az a mézzel, a sóval és az ecettel alaposan elkeverjük. A vadsnidlinget és a medvehagymát és a petrezselyemzöldjét apróra vágjuk, a salátát kicsi darabokra tépkedjük és a tejfölbe keverjük.

Megjegyzés: Hasonló jellegű salátát kapunk úgy is, ha a vadsnidling helyett 3-4 szál újhagymát vágunk össze a zöldjével együtt. A medvehagyma helyett 3 gerezd foghagymát is használhatunk.

Vissza a kerékvágásba

Rendhagyó napokat éltünk az elmúlt időben. Legalábbis én. Most egy nyugalmasabb időszakot remélek. Egy kicsit több tudatos időbeosztással, több pihenéssel, ugyanakkor egészségtámogató mozgással is. A heti egy nap méretkezési alkalom, grafikonrajzolás is áldozatul eshet a rendkívüli eseményeknek. Ha el is maradt volna az utóbbi időben, az nem ok arra, hogy végleg megfeledkezzünk róla. Tudjuk a lelkünk mélyén, ha nem mutatna kedvező számot a centi vagy a mérleg, és ilyenkor rendre „elfelejtjük” az ellenőrzés napjait. Nos, ezeket érdemes visszahozni, mert ilyenkor lehet nagyon visszacsúszni a nemkívánt tartományba. 

Már régi megfigyelésem, hogy sokat hozzáad a napom eredményességéhez, ha reggel van erőm egy kicsit átmozgatni a tagjaimat. Igazából nem valami nagy dologra gondolok. Persze, akinek van ereje, hajlandósága ideje reggel futni, úszni vagy egyéb hasonló komolyabb mozgásba fogni, az nagyon jó, de nem sok ilyen embert ismerek. 

Néha születnek nagy elhatározások, hogy majd így meg úgy kezdjük a napot, uszodával, biciklizéssel, futással, és megy is ez egy-két napig, de aztán rendre közbejön valami. És a kevés igen elszánt embert kivéve enélkül éljük az életünket. De néhány tudatos mozdulat, az ösztönös nyújtózkodás kiterjesztése, néhány mély levegő a nyitott ablak előtt, az izmok átmozgatás, egy kis vérkeringés-javító önmasszázs néhány perc korábban kelést megér. 

A különleges alkalmak a maguk mozgalmasságával a változatosságot jelentik az életünkben. Ez nagyon fontos, de legalább annyira fontosak a nyugalmasabb „szürke hétköznapok”. Mint annyi másban, ebben is az arányok a fontosak. Mindennek megvan a maga szerepe, mint az ételben az egyes alkotóelemeknek. Bármiből túl sok éppen annyira rossz, mint túl kevés. A harmónia a kulcsszó.

Holnap folytatjuk.