141. Húsnapra: Harcsapaprikás kapros túrógombóccal

Ez az étel első látásra nem feltétlenül felel meg az ételtársítás szabályainak, hiszen a gombócban keveredik a fehérje a szénhidráttal. Ez így van, de ha belegondolunk, hogy egy-egy szelet kenyeret megehetünk húsnapon is ebédre és vacsorára is ez játékszabályaink megtartása mellett, és ha végiggondoljuk, hogy ebből a húsz deka grízből mennyi jut egy adagba, főként ha a gombócból igyekszünk minél kevesebbet enni, akkor ezt nyugodtan megengedhetjük magunknak. Harcsapaprikást nem minden nap főz az ember, legalább is én nem. És ha van egy ritka alkalom, és egy ilyen finom étel, akkor engedjük meg magunknak az evés örömét mindenféle aggályok nélkül!

A harcsapaprikás

Hozzávalók: 1kg harcsafilé, 10 dkg füstölt szalonna, 2 fej vöröshagyma (20 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 2 dl víz, 2 evőkanál őrölt pirospaprika (olyan arányban keverve a csípős és az édes, ahogy szeretjük), só, bors, 2 púpozott evőkanál tejföl.

Elkészítése: A szalonnát kb. 1cm-es kockákra vágjuk, és egy olyan edényben, melyben majd az paprikást készítjük, kiolvasztjuk a zsírját. Mikor a szalonnadarabkák ropogósra sültek, kiszedjük őket a zsírból, s két evőkanál zsírt is kiveszünk és félreteszünk belőle. (Ezt majd a gombócokhoz használjuk fel.) A többi zsíron megpároljuk az apróra vágott hagymát. Erre tesszük rá a kockára vágott halhúst, megsózzuk, megborsozzuk. Addig pirítjuk óvatosan átkeverve, míg minden húskockánk minden oldala fehéredésig sült. Ekkor meghintjük az őrölt paprikával, majd azonnal hozzáadunk kb. 2 dl vizet (Inkább kevesebb legyen, mint több – attól függően, hogy a hús mennyi levet engedett.) A forrástól számított 15 percig lassú tűzön főzzük. (Épp, hogy forrjon.) Közben a tejfölt egy kis tálban simára keverjük, belezúzzuk a fokhagymát, megborsozzuk egy kicsit és apránként kb. azonos mennyiségű szaftot keverünk hozzá, majd a 15 perc forrásban lévő főzés után az egészet a készülő ételhez adjuk. Ha újra felforrt, levesszük a tűzről és tálalhatjuk. 

Kapros túrógombóc

Hozzávalók: 2 dkg vaj, 4 dkg friss kaporlevél, 40 dkg túró, 4 tojás, 20 dkg búzadara, 2 kiskanál só + só a főzővízbe.

Elkészítése: A kaprot apróra vágjuk, és pár percig pároljuk a vajon. A túrót, a tojást, a búzadarát, a sót és párolt kaprot alaposan összekeverjük. (Ha a túró morzsás, akkor előzőleg villával a lehető legkrémesebbre törjük.) Egy keveset állni hagyjuk. Egy nagyobb edényben sós vizet teszünk fel forrni. Ha a víz már lobogva forr, akkor a túrós masszát kanállal beleszaggatjuk. Ha a gombócok feljönnek a víz tetejére, még hagyjuk 1-2 percig, majd leszűrjük őket. Felforrósítjuk a szalonnából kisütött két kanálnyi zsírt, és erre tálaljuk a gombócokat.

Megjegyzés: A sült szalonnakockákat is hozzákeverhetjük a gombóchoz, én azért adom külön mellé és nem együtt vele, mert van, akinek az a véleménye, hogy a szalonna karakteres íze háttérbe szorítja a hal árnyaltabb ízét. Ha külön tálaljuk, így mindenki eldönthet, hogy a két ízt milyen arányban keveri.

Patikamérleg helyett

Ez a szó jár most a fejemben: rugalmasság. Persze, a mai ételajánlatomról jutott eszembe. Komolyan gondolom, hogy vannak olyan helyzetek, melyekben a szabályok merev alkalmazása több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Mégis érdekes terep ez. Mert könnyen hozza azt a kísértést, hogyha nem kényelmes nekem, hogy a szabályokhoz alkalmazkodjam, akkor azzal nyugtatom magam, hogy én most csak rugalmas vagyok. 

Talán ebben is, mint annyi másban a magasabb cél megtalálása, a fő irányvonal érzékelése segíthet a helyes válasz megtalálásában. No, meg az arányok. Hiszen a szabályok nagyon hasznosak. És igen dühös vagyok arra a buta mondásra, hogy a szabályok arra valók, hogy megszegjük őket. Nem, a szabályok arra valók, hogy ne kelljen minden pillanatban szinte felfoghatatlan mennyiségű szempont alapján döntenünk. Tehát a szabályok a hétköznapokban nagyon sokat segítenek. Azt a mondást – az előzővel ellentétben – viszont nagyon hasznosnak találom, hogy „Tartsd meg a szabályokat, és a szabályok megtartanak téged”.

Ezzel együtt mégis azt gondolom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor van ár időnk, és módunk, hogy átgondoljuk, nem lenne-e hasznosabb éppen most és éppen itt a jelenlévő konkrét okok miatt egyedi elbírálás alá venni a helyzetet. 

Az eMpszi étrendjének követése is éppen ilyen dolog. Vannak szabályaink a hétköznapokra. Vannak a szabályok között olyanok, melyek sokkal fontosabbak és vannak olyanok, melyeket, ha olykor-olykor megszegünk, az ég világon semmi nem történik. 

Én ennyi idő távlatából is azt mondhatom, hogy az étkezési idők szokása a kulcs. Ha ezt tudjuk tartani, akkor már nagyon sokat tettünk magunkért. Az ételtársítás nagyon jó dolog. Sokkal könnyebb a testünknek, ha betartjuk ezeket az elveket. Viszont azt is fontos tudnunk, hogy nem patikamérlegen mérjük ki az összetevőket. Mindig tartsuk szem előtt, hogy aki az eMpszi elveit követi, nincs büntetésben. Sőt! Éppen az a cél, hogy felfedezzük, az ajánlások nyomán hogyan javul a közérzetünk, hogyan szolgálja mindez, a jóllétünket. Aztán van, amikor a patikamérleges szétválasztás helyett jobban vagyunk egy túrógombócos harcsapaprikástól, de több, nap, mint harcsapaprikás. :) 

Holnap folytatjuk.