131. Tésztanapra: tésztasaláta újkáposztával

Ez is egy rendkívül egyszerű ennivaló, de néha ennyire egyszerű dolgokhoz van kedvem. És az új fejeskáposzta a petrezselyemmel igen figyelemre méltó kombináció. Az is fontos, hogy minél vékonyabbra sikerül vágni a káposztát, annál finomabb lesz a salátánk. . 

Hozzávalók személyenként: kb. 20 dkg friss új fejeskáposzta, fél csokor petrezselyem, 1 kiskanál máz, 1 kiskanál ecet, 1 kávéskanál só, csipet bors,  2 dl víz, 10 dkg száraztészta, 1 evőkanál finom étolaj. 

Elkészítése: A tésztát a szokásos módon sós vízben kifőzzük,, leszűrjük, összekeverjük az olajjal, hagyjuk kihűlni. A káposztát legyaluljuk vagy nagyon vékonyan felszeleteljük, a petrezselymet apróra vágjuk, a vízből, mézből, sóból, ecetből, borsból  salátalevet készítünk, alaposan összekeverjük először  a káposztával és a petrezselyemmel majd a tésztával.

Büszkeségem

Ma arról beszélgettünk hazafelé jövet, hogy mi az, ami a cselekedeteinket végső soron mozgatja. Mi az, ami miatt majdhogynem mindent hajlandóak vagyunk megtenni? Végül az az egyszerű megfogalmazás hangzott el, hogy az, amire leginkább büszkék vagyunk (lennénk). Hiszen ez az, amiből az önbecsülésünk táplálkozik, és ezért ez az, ami leginkább mozgat minden embert. 

Ki mire büszke? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ami a saját önbecsülésünket építi, az természetes módon büszkeséggel tölt el bárkit. Pedig ebben eléggé különbözünk. Van, aki a pénzére büszke, van, aki az eszére, a szépségére, a gyerekére,a becsületességére, az állására, a házára, a családjára, a kocsijára, arra, hogy milyen ügyes, hogy milyen teljesítményt képes elérni, mit képes megalkotni, létrehozni, megcsinálni. És még ezer és egy dolog lehet, melytől dagadhat a keblünk, hízhat a májunk. 

Talán nem is olyan könnyű válaszolni a Te mire vagy büszke igazán - kérdésre? Talán azért nehéz ez, mert már le is mondunk róla, hogy valaha megadatik nekünk ez a lelkiállapot? Vagy az teszi nehézzé a megfogalmazását, mert az a válasz, ami a lelkünkből fakadna, nagyon távol van attól, amit elvárnak tőlünk, vagy amiben élünk? De nehéz lehet ezt megfogalmazni azért is, mert maga a szó egy kicsit negatívan is csenghet, hiszen a büszkeség, mint olyan akár kevélységgé is válhat. De talán könnyebben ráakadunk, ha több oldalról közelítjük meg. Mi az, aminek hiánya igen kellemetlenül érint, amit, ha nincs meg, igyekszünk eltitkolni, és akár még hamis látszatot is képesek vagyunk kelteni annak érdekében, hogy bennünket olyannak lássanak, amilyennek látszani szeretnénk? Mi az, amit nagyon kívánatosnak és helyesnek tartunk/tartanánk az életünkben? Mi az, aminek az elvesztése a hiánya a legjobban fájna? Mi az, amiért hajlandók vagyunk még akkor is tenni, amikor nem hogy kényelmetlen, de igazán nehéz? 

Aztán ha megtaláltuk a választ, akkor jöhet a nehezebb része. Hogy is állunk ezzel a számunkra büszkeséget jelentő dologgal? Mennyi van belőle készleten? Ha kevés, akkor bizony, bizony egy okkal több, hogy kerítést építsünk magunk és a világ közé. Nagy bátorság kell egy ilyen leltárhoz. Mert ha már tudjuk, hányadán állunk, ismerjük a készleteket, akkor már ahhoz is lesz bátorságunk, hogy álmegoldások, és pótlékok helyett valós megoldást keressünk, vagy más szemszögből, más megvilágításban újragondoljuk az egészet. 

Holnap folytatjuk.